Ezek a hősök 1945-ben, a látszatfüggetlenséggel leplezett szovjet, kommunista megszállás után is úgy érezték: védeni kell a hazát olyan eszméktől, amelyek mindig távol álltak a magyarságtól- hangzott el a budai Memento-emlékműnél szeptember 16-án. A magyar szabadságért, a diktatúrák ellen 1945-56 között folytatott küzdelmek hőseinek tiszteletére tartott megemlékezésen a Honvédelmi Minisztérium koszorúját dr. Simicskó István, a tárca parlamenti államtitkára helyezte el.
A koszorúzáson megjelentek az 1945-56. között kivégzettek és meggyilkoltak hozzátartozói, bajtársai és családtagjai. Részt vettek az állami, társadalmi, politikai szervek képviselői, köztük dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, dr. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, dr. Boross Péter, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke, valamint dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka.
Petrusz Tibor, a Politikai Elítéltek Közösségének társelnöke beszédében kiemelte, hivatásos tisztként a haza, a szabadság, a függetlenség és a közösség iránti elkötelezettség volt a legfontosabb. Erre nevelték őket otthon és az iskolában. Felidézte a Ludovika utolsó tisztavatását is, amelynek egyik különös mondata így hangzott: „én önöket a hősi halálra készítem fel”! Történelmi visszatekintésében a kivégzés, a börtön, az emigráció sújtotta esztendőkre emlékeztetett Petrusz Tibor. Kiemelte: az elnyomás igazi célja, azaz a nemzeti tudat megtörése, hazánk teljes gyarmatosítása mégsem sikerült – hála a nemzet hűséges fiainak! A nemzethez való hűség az ellenállás volt – hangsúlyozta a politikai elítéltek nevében is. Bíráló szavakkal emlékeztetett a korabeli értelmiségiekre, köztük azokra, akik haszonlesésből, elvtelen megalkuvásból képesek voltak az ellenség szekerét tolni, így válva hazaárulóvá. A pénz veszedelmesebben bomlasztotta a nemzet (ön)tudatát, közösségét, mint az erőszak. Az utóbbi ugyanis ellenállást vált ki, a megvesztegetés, lefizetés viszont jellemtelen szolgalelkeket szül- fogalmazott.
Dr. Szakály Sándor történész professzor ünnepi beszédében kiemelte: még mindig keveset tudunk azokról, akik életüket áldozták hazánkért 1945 és 1956 között. A legfontosabb ugyanakkor az – tette hozzá –, hogy áll ez az emlékmű! A szónok utalt rá: a fölvésett nevekből azt látjuk, közülük nagyon sokan fiatal katonatisztek voltak, akiket talán még föl sem avattak, de esküvel fogadták, hogy „a hazáért mindhalálig”! Hozzátette: „ezek a hősök 1945-ben, a látszatfüggetlenséggel leplezett szovjet, kommunista megszállás után is úgy érezték, hogy védeni kell a hazát olyan eszméktől, amelyek mindig távol álltak a magyarságtól”. Szakály Sándor kifejezte reményét: eljön az az idő, amikor 1945–től, 1956-ig tartó időszak igaz ellenállói megkapják a méltó elismerést. Tetteikre büszkén tekint az egész nemzet és képes lesz méltóságteljesen emlékezni, hiszen ezek a hősök az 1945–47-ben megfogalmazott nemzeti vágyért küzdöttek: a független, tisztességes, szabad Magyarországért!- hangsúlyozta dr. Szakály Sándor.
Dr. Csuka Tamás református püspök, tábori lelkész, nyugalmazott dandártábornok ökumenikus istentiszteleten mondott imát a „nagy veszélyből lett szabadulásért”. Ezt követően az emlékműnél, majd az Új köztemető 298-as parcellájánál elhelyezett koszorúkkal, virágcsokrokkal tisztelegett főhajtással huszonhárom szervezet képviselője a diktatúrák áldozatai előtt. A Honvédelmi Minisztérium koszorúját dr. Simicskó István parlamenti államtitkár helyezte el.
(kormany.hu; Zrínyi Média-Tamás Tibor)
