Április 7-én, százkilencvenöt évvel ezelőtt halt meg Mária Ludovika királyné. A névadóra emlékezett a Ludovika Zászlóalj állománya e napon. Délután az alakulathoz érkezett dr. Benkő Tibor vezérezredes a HM Honvéd Vezérkar főnöke is.
A rohanó hétköznapok forgatagában vannak alkalmak, amikor egy pillanatra meg kell állunk és félre kell tennünk minden feladatot, problémát, vissza kell gondolni elődeinkre és emlékezni. A mai nap is egy ilyen nap. Emlékezzünk Habsburg–Estei Mária Ludovika magyar királynéra halálának 195. évfordulóján! Arra a személyre, aki szívén viselte a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia felállítását, a tisztképzés alapjainak megteremtését – fogalmazott Molnár Zsolt alezredes, a zászlóalj parancsnoka beszédében.
Délelőtt a zászlóalj állománya koszorúzás keretében tartott egy rövid megemlékezést a Mária Ludovika szobornál. A katonák itt felidézték, hogy az 1808. évi országgyűlés kimondta a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia felállítását. Az intézménynek Mária Ludovika magyar királyné nevét adták, aki koronázási tiszteletdíjából 50.000 forintot ajánlott föl annak felépítésére.
A tisztjelöltek délután – a tanóráik befejezését követően – a díszteremben ültek össze, ahol Benkő Tibor vezérezredes a HM Honvéd Vezérkar főnöke állománygyűlésen szólt hozzájuk. Felhívta a tisztjelöltek figyelmét arra, hogy a Magyar Honvédség honvéd tisztjelöltjeként milyen kihívásokkal kell szembenézniük, mit várhatnak a pályájuktól. A Honvéd Vezérkar főnöke saját hallgatói és pályakezdő korából hozott fel példákat, amelyekből kiderült, hogy a fiatal katonák élete akkoriban sem volt egyszerű. A gyakorlótéren akkor is hideg volt, a kiképzésen akkor is elfáradtak a katonák, de olyan tapasztalatokat szerezhettek, amelyek ezután meghatározták egész pályafutásukat.
Benkő Tibor rámutatott: nem lehet egyedüli cél, hogy a katona mindig csak fölfelé törjön, a parancsnoki szék eléréséig! Az odavezető út talán még ennél is fontosabb, hiszen annak során sajátíthatják el azokat a tapasztalatokat a katonák, amely megalapozza a jövőjüket, és később – rajtuk keresztül - a beosztottaik sorsát is.
(kormany.hu; Ludovika Zászlóalj- Révész Renáta)
