„Gyerünk tovább! Ne add fel, meg tudod csinálni!”- ilyen és hasonló buzdító mondatok hangzottak el május 29. és június 9. között a „DEEP SURVIVAL 2012” túlélőgyakorlat oktatóitól az MH Bakony Harckiképző Központ 3. számú Táborfalvai Kiképző Bázisának gyakorlóterén.

A túlélőgyakorlatot 2006-tól, évente két alkalommal rendezik meg az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis szervezésében Táborfalván, az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj, valamint az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj közreműködésével.

A gyakorlat alapvetően az ellenséges területen történő túlélésre, menekülésre és a saját csapatokhoz való visszajutásra, az úgynevezett SERE- (Survival, Evasion, Resistance, Escape) követelmények teljesítésére készíti fel a katonákat. A résztvevők elsősorban a Magyar Honvédség különböző típusú légijárműveinek fedélzeti beosztásaiban szolgálatot teljesítő honvédei közül kerülnek ki, hiszen ők azok, akik egy támadás vagy műszaki meghibásodás miatt bekövetkezett kényszerleszállás során könnyen potenciális túlélőkké válhatnak ellenséges területen.

A gyakorlat jelentőségét növeli, hogy annak sikeres végrehajtása alapvető feltétele az Afganisztánban szolgálatot teljesítő MH Légi Kiképzés-támogató Csoport (MH AMT - Air Mentor Team) és MH Légi Tanácsadó Csoport (MH AAT - Air Advisory Team) tagjaként a misszióban történő részvételnek.

A gyakorlat megszervezéséért és levezetéséért Bali Tamás alezredes felel, aki jelenleg az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis megbízott parancsnokhelyettese. Az alezredes munkáját két vezető oktató segíti: Simon Zsolt őrnagy (MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, Repülő Felkészítési főnökhelyettes) és Réz Levente őrnagy (MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, Kiképzési főnökhelyettes). Az ő kezük alá dolgozik már az első gyakorlat megrendezése óta az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj kijelölt oktatói állománya.

A gyakorlat elméleti és gyakorlati felkészítést nyújt az alapvető túlélési ismeretekből, azaz tűzgyújtásból, vízszerzésből, víztisztításból, továbbá élelemszerzésből, menedéképítésből. A résztvevők megtanulják, hogyan tájékozódjanak akár iránytű nélkül is, megismerik a túlélési szituációban alkalmazható kommunikációs eszközöket, hogyan lépjenek kapcsolatba az őket kutató egységekkel, hogyan meneküljenek rejtve és maradjanak észrevétlenek, illetve hogyan rejtsék el nyomaikat. Megismerik a személymentési eljárások valamennyi formáját, majd elsajátítják a harci kutató-mentő egységekkel való együttműködés feltételeit, szabályait és a szükséges azonosítási eljárásokat. A „szintentartó gyakorlati ágon” résztvevő állomány ezen felül egy speciális harcászati/szituációs lőgyakorlaton is részt vesz.

A gyakorlat nagy hangsúlyt fektet a résztvevő állomány fizikai állóképességének, teherbíró-képességének növelésére, ezért az oktatók naponta két alkalommal sportfoglalkozásokkal terhelik őket. A legnagyobb kihívás azonban a gyakorlat záró mozzanata. A tizenegy napja tartó folyamatos terheléstől már kimerült állomány a „helyzetbeállítás” alapján, ellenséges területen kényszerleszállást hajt végre. A „kényszerszállt” – maximum háromfős - személyzeteknek másnap reggelre - élelem nélkül, korlátozott mennyiségű vízzel - észrevétlenül kell eljutnia a közel harmincöt kilométer távolságra lévő „kiemelési zónába”, miközben az „ellenség” szakadatlanul kutatja és üldözi őket. Az üldözésben résztvevő „ellenséges erőt” - a feladat biztosításához szükséges technikai háttérrel - az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj - mintegy ötvenfős lövész állománnyal - biztosítja.

A záró mozzanat során egyébként nagyobb kihívással néznek szembe a „szintentartó gyakorlati ágon” résztvevő katonák, ugyanis ők egy nappal korábban kezdik meg a feladat végrehajtását, így egy éjszakával (harminc kilométer megtételével) többet kell, hogy kint töltsenek a gyakorlótéren, ráadásul teljesen egyedül. A kihelyezésük egyik meghatározó mozzanata, amikor az első kinn töltött éjszaka után, a résztvevőknek gyufa és öngyújtó nélkül tüzet kell gyújtaniuk és az oktatók által szolgáltatott nyers húsból ehető „vacsorát” kell készíteniük.

A túlélőgyakorlaton 2006-tól már több mint százötven katona vett részt. Jelenleg a gyakorlat eléri és túllépi az úgynevezett SERE-képzés A és B szintjét. Az oktatói állomány tervezi a SERE C-szintű képzés megszervezését és végrehajtását, amely a legfelső lépcsőfoka a túlélő képzéseknek.

(HM Sajtóiroda; MH SZHB)