A Magyar Honvédség repülőgépei július 5-én indultak el a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisról az angliai Fairfordba. Európa legnagyobb katonai légibemutatójára gyűltek össze itt a kontinens és számos tengeren túli ország vadászgépei, forgószárnyasai és kötelékei a hétvégén….
A Jas–39-es Gripen – Ugrik Csaba alezredessel és Tősér Péter századossal a pilótakabinban – alig két és fél óra alatt tette meg a Kecskemét és Fairford közötti ezerhétszáz kilométeres távolságot és foglalta el helyét a „statikus soron” a világ legjobb vadászgépei között.
Az első napon, pénteken gyakoroltak a pilóták, eközben a „Concours d'Elegance” zsűrije a kiállított repülőgépeket járta körbe. A tizenhat légügyi attasénak és négy civil segítőjének nem volt könnyű dolga, hiszen pontozással azt kellett eldöntenie, melyik a Royal International Air Tattoo 2012 legszebb repülőgépe. Nemcsak a gép külső megjelenése nyomott sokat a latban, de az előírt feliratok, a biztosítóeszközök léte vagy nemléte is pontokat jelentett. A kecskeméti személyzet „magyaros öltözetben” fogadta a szigorú ítészeket. A nemes vetélkedésben pénteken, a késő esti órákban született meg a döntés: a katonai gépek közül egy Sea King helikopter, a civil gépek kategóriában a Breitling DC–3-asa lett a győztes, míg az Over All kategóriában a magyar An–26-os nyerte el a fődíjat!
Szombaton az airshow kiemelkedő látványosságának ígérkezett a királynő jubileumát köszöntő hatvangépes égi kötelék, amelyben – a várakozással ellentétben – csak a Royal Air Force gépei kaptak helyet. A Puma század 43-as oldalszámú Gripenje a statikus sor végén kapott helyet, a NATO AWACS, valamint a németek tigrismintás Tornadója és Phantomja mellett. A három póttartályos magyar „Griffmadarat” sokan fényképezték. A magyarokon kívül csak a svédek hoztak Jas–39-est Angliába, így Ugrik Csaba alezredes és Tősér Péter százados kiselőadás és szemléltető oktatás keretében a típus iránt érdeklődő külföldi kollégáikat is a pilótafülkébe invitálta.
A kategóriaként csoportosított repülőgépeket, helikoptereket végignézni oda-vissza nyolc kilométeres sétát jelentett, és mivel a szigetországban a repülőnap nemzeti esemény, sokan kerekes székkel tették meg ezt a távolságot. Volt olyan típus – például az F–16-os – amelyből több ország is küldött a „mustrára”, így a látogatók inkább a kuriózumok előtt álltak meg hosszabb időre. A sztár az óceán túlpartjáról több légi utántöltéssel átrepülő B–2 Spirit bombázó volt, hiszen a titokzatos „lopakodók” mindig is felkeltették a civilek kíváncsiságát.
A tervezett repülőprogramot többször is átírta a szeszélyes angliai időjárás: a napsütéstől a zivatarig minden előfordult Londontól nyugatra. Alapvetően mindenki a „rossz idős” programot repülte, mivel a 600–700 méteres felhőalap nem tette lehetővé a függőleges manővereket. Délelőtt a lengyel MiG–29-es próbálta meg csupán megmutatni, mire képes a dupla hajtómű, de az egykor „magyar virtusként” megszokott „torony”-figura és infracsapdaszórás már csak a múlt emléke.
A hazai közönség mindig az angol pilóták produkciójára kíváncsi. Ebben az évben régi vágyuk teljesült, ismét repült az angol repülőgépgyártás legendás veteránja, az utolsó Avro Vulcan bombázó, a híres XH558-as. Egykoron még az angol atomfegyver hordozójaként az elrettentés szimbóluma volt, harminc évvel ezelőtt a falklandi háborúban már csak hagyományos bombákat dobott, hogy aztán elérje őt is a selejtezés réme. Az angolok azonban nem engedték a rozsdatemetőben végezni az óriási gépmadárnak, a gép újjászületésére létrehozott alapítvány magánadományokból felújította, repülőképessé tette, hogy azóta repülőnapokon emlékeztessen a brit tervezők és szakemberek munkájára.
Amíg tartottak a bemutatók, addig a katonai repülés vezetői a világcégek pavilonjaiban beszélték meg az együttműködés további lehetőségeit. A Gripent használó országok légierő főnökei találkozhattak a SAAB International vezetőivel is, így számos közös gyakorlat tapasztalatait tudták megosztani egymással.
(HM Sajtóiroda ; Zrínyi Média)
