Horváth Ferenc dandártábornok ünnepélyes állománygyűlésen adta át a Magyar Honvédség Támogató Dandár csapatzászlaját utódjának, Kun Szabó István ezredesnek. Az eseményen - június 22-én - részt vett és beszédet mondott dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke. (Frissítve 2011.06.23.)

A Támogató Dandár 2007. január 1-jén alakult meg öt katonai szervezet összevonásával, feladataik egy rendszerbe integrálásával, és ugyanabban az évben, június 30-án érte el a készenlétet. Ekkor kapta meg csapatzászlaját is. Horváth Ferenc dandártábornok a kezdetek óta vezette a dandárt, június 25-ével azonban – a felső korhatárt elérve – szolgálati nyugállományba vonul. Ennek alkalmából tartott rendezvényre érkezett az MH Támogató Dandár állománya a Petőfi Laktanya tornacsarnokába szerda délelőtt: Horváth dandártábornok ezen a napon adta át a csapatzászlót a parancsnoki beosztásban és a budapesti helyőrségparancsnoki feladatok ellátásában őt váltó Kun Szabó István ezredesnek. Az eseményen megjelent dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, Huszár János dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Szárazföldi Haderőnem főnöke és Juhász István vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója is.

A csapatzászló ünnepélyes átadását követően a Honvéd Vezérkar főnöke mondott beszédet. Benkő Tibor kiemelte: olyan személy vonul nyugállományba, aki aktívan részt vett a dandár megalakításában, működtetésében, üzemeltetésében, és végig tisztességgel, becsülettel szolgált. A dandártábornok valóban élethivatásként tekintett a katonai szolgálatra, életútja és pályája pedig sok katona számára szolgálhat példával. Benkő Tibor megköszönte a dandártábornok odaadó és áldozatos feladatvégzését, megköszönte a távozó parancsnok családjának azt a támogatást, amellyel lehetővé tették számára a sikeres munkát. Kun Szabó István ezredeshez fordulva a Honvéd Vezérkar főnöke úgy fogalmazott: habár az ember akár azt is gondolhatná, könnyű dolga van annak, aki egy ilyen nagyszerű dandár parancsnoka lesz, az élet mindig hoz gondokat és megoldandó problémákat. Ezek leküzdéséhez kívánt sok sikert és szerencsét az új parancsnoknak, s a Támogató Dandár állományának egyaránt.

Horváth dandártábornok 1971-től állt a haza szolgálatában. A katonai pályafutása során különböző vezetői beosztást töltött be. 2007. január 1-jétől megalakított dandár felállítását és vezetését, valamint a Budapest Helyőrség parancsnoki teendőket látja el június 24-ig. Érdemeihez hozzátartozott, hogy az általa irányított állomány funkcionális sokszínűsége ellenére minden területen helyt állt. Katonaként tevékenységét a következetesség és a követelménytámasztás jellemezte. Az alakulat vezetése mellett nagy energiát fektetett a Közép-európai fővárosok helyőrségparancsnokaival történő együttműködés megerősítésére, a jó partnerségi viszony kialakítására és ápolására. Szlovéniában megrendezett „Miltropa Kupa 2011” labdarugó bajnokságon a bécsi helyőrségparancsnok átadta Norbert Darabos, osztrák szövetségi védelmi- és sportminisztere által adományozott „Osztrák Haderő Katonai Érdemérmét” a honvédelem terén elért kimagasló eredmény elismeréseként. Június 20-án a Magyar Köztársaság Elnöke „a Köztársaság Elnökének Díszoklevelével és Érdeméremmel ismerte el katonai, szakmai és vezetői munkáját, valamint a helyőrség parancsnoki feladatok ellátását. Horváth dandártábornok utódjának olyan örökséget hagyott hátra, amelyre a szervezet új parancsnokaként a jövőben is biztosan építhet.
A Támogató Dandár elköszönő parancsnoka beszédében kitért arra, hogy hosszú életpályát élt meg különböző beosztásban. Az állományához szólva elmondta, azért tudott eredményeket felmutatni, mert a dandár személyi állománya ugyanazt akarta, mint a parancsnok és a kapott feladatokat a legjobb tudásuk szerint hajtották végre. A szervezet minden alegysége részt vett olyan feladatokban, amely teljes embert kívánt és nagy kihívást jelentett. A legnagyobb erőpróbát a mindennapi élet feladatainak végrehajtása képezte. Az állomány egy része az árvízvédekezésben és a vörös-iszap felszámolásában is részt vett. Csendben, tisztességgel végezték munkájukat azok a szakemberek is, akik a logisztikai, a híradás, informatikai rendszerek biztosításában tevékenykednek. Nehéz pillanatok közé tartozott a Maléter Pál laktanya 30 napos kiürítése és az azt követő feladatok ellátása. A dandár működőképességének fenntartása mellett azon is dolgoztak, hogy az új helyzetnek megfelelő feltételeket is biztosítsák. Megköszönte a dandár teljes személyi állományának azt az odaadó munkát, amelyet a parancsnokkal együtt végeztek. Továbbiakban köszönetet mondott a Vezérkar Főnöknek, a Honvéd Vezérkarnak, a Vezérkar Csoportfőnökeinek támogatását, a Honvédelmi Minisztérium háttérintézmények vezetőinek, a Honvéd Vezérkar közvetlen szervezetek parancsnokainak és az Összhaderőnemi Parancsnokság alárendeltségébe tartozó parancsnokoknak azt az együttműködést, melyet a munkája során kapott. Befejezésül Kun Szabó István ezredesnek azt kívánta, hogy legyen jó parancsnoka ennek a dandárnak, és a parancsnoki valamint a személyi állománnyal együtt érjen el újabb sikereket.

Kun Szabó István ezredes nagy megtiszteltetésnek nevezte új beosztását és ígéretet tett arra, hogy a dandár a továbbiakban is az eddigi magas színvonalon látja majd el feladatait. Hozzátette: Horváth Ferenc olyan alapokat fektetett le a Támogató Dandárnál, amelyeken tovább lehet építkezni. Mint fogalmazott: célja parancsnokként a képességek maximális kihasználásával történő hatékony feladat-végrehajtás lesz, ennek feltétele pedig a minőségi munka és a fegyelmezett magatartás! „Az új kihívásokra csak újszerű gondolkodásmóddal lehet reagálni”- tette hozzá, majd kiemelte: parancsnokként az önálló munka híve, ám nem létezik ostoba kérdés, csak homályos feladatszabás! „Patton tábornokot idézve nem azt kell meghatározni valakinek, hogyan tegye a dolgát, hanem meg kell mondani neki, mit csináljon, és látni fogjuk, milyen találékony!” – utalt a bizalom fontosságára. Zárásként sok szerencsét kívánt mindenkinek az elkövetkezendő időszakhoz.

(kormany.hu; MH Támogató Dandár- G.I.; Zrínyi Média- Draveczki-Ury Ádám)