Tisztelgünk a magyar katonák emléke előtt, akik áldozatává váltak a háború poklának, akik elestek az egyenlőtlen küzdelemben- hangzott el azon a helyőrségi szintű megemlékező istentiszteleten, amelyet a Don-kanyarban elesett katonák emlékére tartottak a veszprémi helyőrségi templomban, január 10-én.

Az istentiszteleten Szabó György alezredes, református tábori lelkész és Szécsi Ferenc plébános, kisegítő tábori lelkész mondtak imát a Don-kanyarban elesett magyar katonák lelki üdvéért. Szücs József mérnök ezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ (MH LVIK) parancsnoka megemlékező beszédében felidézte a második világháborúban, a Don-kanyarnál történt tragikus eseményeket, kiemelve a második magyar hadsereg rettenetes veszteségeit. Az ezredes hangsúlyozta: a második magyar hadsereg tagjai tették a dolgukat, amíg értelme volt, és amit megkövetelt tőlük a haza. Sőt, ennél többet is, mert számtalan történet maradt fenn egyéni hősiességről, kitartásról, önfeláldozásról, emberséges magatartásról és önzetlen cselekedetekről. Emberek maradtak akkor is, amikor kiveszett az emberség – fogalmazott Szücs József.

Elhangzott: a mozgósított magyar hadsereg tiszti állományának felét katonai képzettséggel nem, vagy csak alig rendelkező tartalékos tisztek alkották. Ugyancsak gyenge pontja volt a hadseregnek a tiszthelyettesi állomány alacsony létszáma, annak ellenére, hogy a Jutasi Altisztképző Intézet a háborúba lépést követően gyorsított, három-öt hónapos kiképzés után avatott altiszteket. Az ezredes kiemelte: az ellenség létszámban és technikai eszközök tekintetében is óriási fölényben volt.

A mai nap az emlékezés napja. Tisztelgünk a magyar katonák emléke előtt, akik áldozatává váltak a háború poklának; akik elestek az egyenlőtlen küzdelemben- hangsúlyozta Szücs József mérnök ezredes. Hozzátette: „gondoljunk a munkaszolgálatosokra, a sebesültekre és a hadifoglyokra; emlékezzünk azokra, akik hiába kiáltottak segítségéért és azokra, akik jeltelen sírokban alusszák örök álmukat.”

(kormany.hu; Zrínyi Média)