Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár debreceni és hódmezővásárhelyi törzséből nyolcfős csoport utazott a Rómától északra fekvő Braccianoban és környékén megrendezett „Eagle Roster” (Sas Csapat) fedőnevű parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatra, hogy két héten keresztül, megszakítás nélkül, napi tizenkét órában „alájátsszon” a gyakorló hadtesttörzsnek.
Az MH. 5. Bocskai István Lövészdandár NATO-akkreditációjának fontos elemét jelenti - az 5/62. és 5/39. lövészzászlóaljak sikeres CREVAL-ellenőrzései (Combat Readiness Evaluation - készenlét-ellenőrzés) mellett - a dandártörzsnek a követelmények teljesítésére történő felkészítése. Ennek első lépcsőfoka az NRDC-ITA (NATO Rapid Deployable Corps in Italy – a NATO Olaszországi Gyorsan Bevethető Hadteste) őszi gyakorlata a Rómától északra fekvő Braccianoban és környékén megrendezett „Eagle Roster” (Sas Csapat) fedőnevű parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat.
Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár debreceni és hódmezővásárhelyi törzséből nyolcfős csoport utazott a helyszínre, hogy két héten keresztül, megszakítás nélkül napi tizenkét órában - mint az NRDC-ITA egyik alárendeltje – „alájátsszon” a gyakorló hadtesttörzsnek. A forgatókönyv szerint a NATO-erők Kelet-Afrika egyik - válságokkal terhes - térségében hajtottak végre a békefenntartás részeként egy békekikényszerítő „hibrid” hadműveletet. A hadtest zömében olasz kötelékei mellett görög, szlovén és magyar törzsek vettek részt ezen „alájátszóként”.
A gyakorlat fő célja „a hadtesttörzs nemzetközi környezetben történő gyakoroltatása az összetett megközelítés jegyében". Az őszhaderőnemi hadművelet megvívása mellett egy percre sem lehetett elfeledkezni a politikai és gazdasági tényezőkről: az „Eagle Punch” (A sas rácsapása) hadművelet hagyományos ütközetei során kiemelt szerepet kapott a felderítő rendszerek, a célkiválasztás, valamint a tűzkoordináció és a légtér-menedzsment összehangolt alkalmazása. A képzeletbeli helyzetet olyan tényezők is nehezítették, mint például napokon át tartó homokvihar, járvány kitörése, a menekültek és a hadifoglyok kezelése.
A magyar dandárnak a támogató tüzér-kötelékekkel és a légierővel szoros együttműködésben kellett felvennie a harcot - egy bonyolult hegyvidéki területen - az ellenség hadtestének első lépcsőjében támadó harckocsi hadosztállyal. Az ellenség harcászati légideszanttal kombinált, nagy erejű támadása október 23-án kezdődött meg. Az ellenség légideszant csapatai elfoglalták a magyar dandár egyetlen utánpótlási útvonalának kulcspontját jelentő hágót, amelynek következtében a dandár három napon át harcolt tartalékaitól és készleteinek jelentős részétől elszakítva. A terep adottságait és a vele összhangban lévő műszaki zárakat kihasználó manővereket végrehajtó, valamint a támogató tüzérség és légierő tűzcsapásait jól koordináló magyar dandár veszteségek árán, de sikeresen teljesítette a feladatát.
A „támadást” követő negyedik napon, miután elhárította az ellenség előrenyomulását és visszavonulásra kényszerítette azt, az eredeti helyzetet visszaállításával párhuzamosan egy időben felkészült a konfliktus utáni műveletek végrehajtására. A dandár feladatának sokszínűségét mutatja a hagyományos harctevékenységgel párhuzamosan jelentkező „aszimmetrikus fenyegetettség”, az Összhaderőnemi Csapásmérő Csoportosítással való együttműködés, tömeges sebesülést követő - több napon át történő - légi úton végrehajtott sebesült-kiürítés, az ugyancsak légi úton és több napon keresztül végrehajtott logisztikai ellátás koordinálása, majd a több ezres hadifogolytömeg kezelésének feladata.
A mintegy ezerkettőszáz katonát megmozgató gyakorlat értékelésénél az NRDC-ITA parancsnoka és helyettese többször kiemelte a gyakorlat nemzetköziségét nem csak a gyakorlók, de az alárendelteket megszemélyesítő „alájátszók” vonatkozásában is. Ez a tény külön emelte a gyakorlat értékét egy olyan multinacionális törzs esetében, amelynek bevetését jövőre Afganisztánban tervezik.
(kormany.hu; MH 5. Bocskai István Lövészdandár)