A befagyott Holt-Tisza jegén és a jég alatt gyakorlatoznak a szolnoki MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj és a debreceni MH 5/24-es Bornemissza Gergely Felderítő-zászlóalj búvárai. Az úgynevezett jégátkelők felderítését, berendezését, üzemeltetését, a bajba jutott személyek mentését és a lékekbe esett technikai eszközök felkutatását gyakorolják.

A február 14-én, kedden kezdődött ötnapos kiképzést Smirer Tamás őrmester, merülésvezető, első osztályú oktató- és mentőbúvár vezeti. Pintér Ferenc őrnagy, az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj parancsnokhelyettese újságírói kérdésre válaszolva elmondta: az alakulatuk katonáinak a legszélsőségesebb körülmények között is helyt kell állniuk, fel kell készülniük a legváratlanabb eseményekre. Speciális alegységeik mindig az első vonalban harcolnak, nincs idejük megvárni, hogy az átkelésre kijelölt helyen hidat verjenek a műszakiak. Az akadályt jelentő folyón nyáron átúsznak, télen pedig átgyalogolnak.

(fotó: Rácz Tünde)A jeges átkelések alkalmával előfordulhatnak olyan balesetek, amelyek elhárítására előre fel lehet készülni. Ezt a tevékenységet tanteremben lehetetlen elsajátítani, a hideg vízi merülés gyakorlásához ugyanis fagy kell. Csak ilyen körülmények közt alakul ki a búvárokban az a készség, amelynek birtokában a dermesztően hideg vízben, a jég alatt, korlátozott látási viszonyok közt is képesek feladataik végrehajtására. Az átkelők kialakítását, üzemeltetését, a jég alól történő mentést és a lékbe esett technikai eszközök kiemelését gyakorolják. Közben a búvárok egy esetleges katasztrófahelyzet elhárítására is felkészülnek: ilyen lehet a folyón feltorlódott jégtorlaszok robbantása. A műszaki búvárok ugyanis egyben robbantási kiképzésen átesett, vizsgával rendelkező utászkatonák is.

(fotó: Rácz Tünde)

A merülést vezető Smirer Tamás őrmester, első osztályú oktató- és mentőbúvár elmondta, hogy a plusz egy Celsius-fokos vízben két és fél méter mélységbe merültek a búvárok. Ebben a mélységben a látótávolság úgy harminc centiméter körüli volt, ezért csak „tízujjas látással” lehetett keresni a folyóba esett tárgyat: kézzel tapogatva a medret. A jég alá merülőket most búvártelefonon keresztül irányították, de minden kollégájának ismernie kell a kötélen keresztül adott jelzéseket is. Ilyen időjárási körülmények között egy légzőkészülék használata mellett akár negyven-negyvenöt percet is jég alatt lehet tölteni.

(HM Sajtóiroda; Zrínyi Média)