Hegyi kiképzésen vettek részt a 10. Rohamlövész tanfolyam résztvevői. A megpróbáltatásokkal teli hét után a katonák – az eredményesség érdekében – csapatban gondolkodnak, egymást segítik…

„Kő, kő, kanálgép!" - ez a mondat hallatszik fentről, amikor a Rohamlövész tanfolyam egyik hallgatója ereszkedik le a tanulófalon, a mintegy tíz méter magas hegyoldal közepéről. Az „üzenet” gyorsan terjed a lenn várakozó katonák között, s valóban, néhány ökölnyi nagyságú kődarab után egy kanálgép darabajai vágódnak neki a sziklából kiálló peremnek. A megfáradt arcokon néhány pillanatra a mosoly és a vidámság tükröződik. Azután ismét a feladatra összpontosítva kötik és oldják a csomókat, amelyek a mostani hegyi kiképzésen elengedhetetlenül fontosak.

 
A rohamlövész-jelöltek már túljutottak az első hét megpróbáltatásain, birtokában vannak a tájékozódási képességnek a térkép, a tájoló és az azimut segítségével. Legnagyobb ellenségük a fáradtság - az alvás hiánya -, amellyel leginkább a délutáni és esti órákban kell megküzdeniük. Már nem az számít, hogy egyedül teljesítsék a kiképzést: elkezdtek csapatban gondolkodni!

A kora hajnali ébresztő után gyalogmenetben érkeztek meg a helyszínre, majd az ötperces reggeli után megkezdték a hegyi kiképzést. Gyakorolták a csomók kötését, a bekötéseket, majd egy rövid emelkedőn kipróbálhatták, hogyan kell önmagukat és a társukat biztosítani. Miután mindenki áteset tűzkeresztségen, az ereszkedésen, megkezdődhetett a mászás…

(kormany.hu; MH 25. Klapka György Lövészdandár- Demény Andrea hdgy.)