Karácsonykor jutott idő a pihenésre, a versenyzésre, az ajándékozásra is, de nem feledkeztünk meg a feladatainkról sem.

Az ünnep előtt már megkezdődött a karácsonyfa feldíszítése, sokan még ajándékokat is készítettek a munkatársaiknak. Saját készítésű díszek is felkerültek a fára. A bejgli - a teherautók késése miatt - csak másnap került az asztalra.

A karácsony a legtöbb katonának egy kis pihenést jelentett Camp Pannóniában. Az egész nap játékokkal és versenyekkel telt el. Erre sokan jelentkeztek: volt itt evezőverseny, asztalitenisz, csocsó és póker. Senki nem felejtette el azonban, hogy hol vagyunk. A szolgálatban lévők továbbra is elvégezték a feladatukat.

A katonák jó kedvvel fogyasztották - a karácsonyi alkalomhoz illő, feldíszített étkezdében - az ünnepi vacsorát, amit halk karácsonyi ének dallama és gyertyafény tett meghittebbé.

A helyiségbe lépőket a parancsnok és a vezénylő zászlós fogadta, amíg a pultnál a táborban lakó két amerikai alegység parancsnoka már a menüt szolgálta fel. Vacsora után mindenki nevetve fogadta a tábort bejáró Mikulást és segítőit. Mindenki érdemei szerint kapott ajándékot. Volt, aki a Mikulástól, mások a krampusztól.

A nap zárásaként éjféli misét celebrált a tábori lelkész. Ez felidézte bennünk az otthoni emlékeket, s ez melegséggel töltött el mindenkit. A szeretet ünnepén valamennyiünknek azok jutottak az eszébe, akik kedvesek a szívünknek. Mindenki abban a hitben tért nyugovóra, hogy a következő karácsonyt a családja és a barátai körében töltheti majd el egészségben.