„Isten szeretete, amellyel nekünk ajándékozta Fiát, bennünket is szeretetre, ajándékozásra ösztönöz” – hangzott el az EUFOR 7 katonáinak karácsonyi ünnepségén.

Ha nem is a legnagyobb keresztény ünnep a karácsony, de mindenképp a legmeghittebb. Lázas tervezgetés és készülődés előzte meg Szarajevóban, hiszen a misszióban ennyi "családtag" programját bizony, nem könnyű összehangolni. Arra törekedtünk, hogy minden itt szolgáló katona jelen tudjon lenni az ünnepi rendezvényeken.

A század - a többnemzetiségű zászlóalj részeként - kora délután kezdte meg az ünneplést az osztrák és török a bajtársakkal együtt. A zászlóaljparancsnok a közös karácsonyi vacsorával is jobban összekovácsolta a különböző nyelvű, vallású, kultúrájú katonáit.

A kontingens törzs, a logisztikai szakasz és az EUFOR HQ egyéni beosztású katonái közösen ünnepeltek. Délelőtt a hivatásos és az „amatőr” szakácsok próbáltak meg a hazai ízekből sok finomságot készíteni a karácsonyi asztalra. A kontingensparancsnok, Gulyás Géza alezredes köszöntötte a jelenlévőket. Megajándékozta az állományt az EUFOR 7 kontingens érméjével, amely az együvé tartozás jele, s talán emléke lesz az együtt szolgált időszaknak is. Az alezredes beszéde után a tábori lelkész felolvasta a szentírásból Jézus születésének történetét.

„Isten szeretete, amellyel nekünk ajándékozta Fiát, bennünket is szeretetre, ajándékozásra ösztönöz” - mondta. Megáldotta a karácsonyfát és átadta az ajándékokat, amelyek a Soproni Szent György Plébánia, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Soproni csoportja, valamint a Katolikus Tábori Püspökség segítségével kerülhettek a fa alá. A vendégek az asztali áldás után megkóstolták azt a sok finomságot, amelyet szorgos kezek és a jó szándék varázsolt az asztalokra.

A század tagjai, akik időközben visszatértek az MNBN által adott vacsoráról, a lakókörleteikben felállított karácsonyfa körül gyülekezve várták az ünnepi megemlékezést. Az érmék, az ajándékok a család közelségét, a szeretteink jelenlétét nem tudták pótolni ugyan, de egy kis figyelmességgel elviselhetőbbé tette számukra karácsony ünnepét.

Késő éjjel a magyar tábor udvara újra megtelt katonákkal. A karácsonyi zene hangulata és a forralt bor illata meghitt pillanatot varázsolt közénk. A szabadtéri éjféli misén Karl Kastenhofer ezredes, osztrák tábori lelkész is részt vett. Szentmise után áldott karácsonyt kívántunk egymásnak, majd nyugovóra tértünk.

Karácsony első napja igen fontossá vált hét bajtársunk életében. A szentmisén hat katona keresztelkedett meg, illetve lett első áldozó, egyikük pedig bérmálkozott.

Este a század családias hangulatban, együtt ünnepelte a karácsonyt. Az egyik katona megfogalmazta: „…hiányoznak a szeretteink, de végül is, a század is egy nagy család. A bajtársakkal együtt eltöltött karácsony is adhat örökre szóló élményt”!