Az ünnepi alkalomhoz méltó, színvonalas megemlékezést tartottak az 5. Bocskai István Lövészdandár katonái a Magyar Kultúra Napján.
Három fiatal művész látogatott el a debreceni laktanyába: Bedő Erika, Törő Krisztina és Ujvári Gergely, a debreceni Csokonai Színház társulatának tagjai. Őket a Helyőrségi Zenekar kísérte Pál István karmester irányításával.
„Csend van. Ülök és gondolkodom: hát, hogy is kellene ezt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így gondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: Fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe! És ott a szoba csöndességében megzendülnek ekkor az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a Himnusz.” – idézte átszellemülten Erkel Ferenc szavait Ujvári Gergely színművész.
Felcsendült Kodály Zoltán Háry Jánosának Toborzója, Kacsóh Pongrác Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország és Kremzler József Rákóczi megtérése című dala. Amikor a zenekar az Erkel Ferenc által megzenésített Himnuszt játszotta, a katonák fölállva hallgatták végig azt…
(kormany.hu)
