Először lőttek gépágyúval légi célra modern kori magyar vadászpilóták, valamint most indíthattak először légiharc-rakétát a Gripen-program katonái a „Légi Fölény 2012” elnevezésű éleslövészeti gyakorlaton, Svédországban.

A Magyar Honvédség Gripen vadászrepülőgépeit alkalmazó MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis kijelölt katonái vesznek részt a napokban éleslövészeti gyakorlaton az Északi-sarkkörtől alig száz kilométerre, délre fekvő Vidselben.

Az éleslövészetet végrehajtó katonák − összesen negyven fő − március 16-án érkezett meg az Európai Unió legnagyobb kiterjedésű szárazföldi lőterének repülőterére: öt darab együléses C és két kétüléses D változatú Gripennel, illetve a földi személyzetet is szállító An–26-os repülőgépekkel. A közel háromezer kilométeres távolságot két részben tették meg: Kecskemétről felszállva először a dél-svédországi Ronneby légibázisra, a Svéd Légierő F17-es ezredének fészkébe repültek, majd üzemanyagtöltést követően folytatták útjukat Vidselbe.

Míg a lassú An-26-os szállítógépeknek kétszer három órát vett igénybe a kirepülés, a Gripenek feleannyi idő alatt értek Vidselbe. Egy praktikus és ugyanakkor fontos költségtakarékossági szempontnak is meg tudtak felelni a kecskemétiek. A lövészeten felhasználásra szánt hét darab magyar Sidewinder-rakéta kiszállítása ugyanis – a szlovák, lengyel és svéd hatóságok átrepülési engedélye alapján, az igazi NATO-szövetségesi hozzáállás példájaként – a Gripenekre függesztett, nem élesített állapotban történt meg. Ezzel sikerült megspórolni egy An–26-os több millió forintba kerülő vidseli útját, amely ráadásul – a rakétákban lévő veszélyes anyagok miatt – nem szállíthatott volna magával utasokat sem.

Március 18-án a műszakiak a repülőgépeket készítették fel, illetve a kirepülés során jelentkező meghibásodásokat javították ki; a fegyveres szakemberek a svéd fél által biztosított gyakorló gépágyúlőszereket hevederezték be, valamint a rakéták specifikus, lőtéri előkészítését szemrevételezték. Ez utóbbi két mozzanatból áll: a rakéták szárnyait feketére, illetve vöröses narancssárgára festik a könnyebb elektro-optikai követhetőség végett, illetve szintén a szárnyakon lehetőséget biztosítanak a nyomjelző töltetek felszerelésére.

Március 19-én, hétfőn a műszakiak reggel hat órakor hagyták el szállásukat, hogy a repülőtéren megkezdjék a Gripenek előkészítését a napi feladatokra, amelyeket a rohamosan romló időjárás miatt újra kellett tervezni. A meteorológiai viszonyoknak kiszolgáltatottabb rakétalövészeti feladatokat ugyan el kellett halasztani egy nappal, de szerencsére – az időnként jelentkező hózáporok ellenére – a gépek sikeresen fel tudtak szállni a gépágyú-lövészeti feladatok egy részének végrehajtására. Ezt mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy a gépágyús lövészetet a tenger, azaz a Botteni-öböl felett repülték, ahol ha felhőrétegek között is, de jó maradt idő, az előírt látástávolsággal, ami a biztonságos végrehajtás egyik legfontosabb feltétele.

A „történelmi” gépágyús lövészet célja egy néhány méter hosszú célzsák volt, amelyet a Saab Special Aviation Operations cég élénk sárgára festett Lerjet 35- típusú kéthajtóműves gépe vontatott maga után több száz méteres kábelen. A célzsák része egy speciális mikrofon, amely lehetővé teszi, hogy tízméteres sugarú körön belül pontosan meghatározza milyen közel, és milyen irányban haladnak el mellette a Gripenek Mauser ágyújának 27 milliméter űrméretű lövedékei. Először a kétüléses, gépágyúval nem rendelkező vadászgépek úgynevezett „száraz” lövészetet gyakoroltak a célzsákra, aztán az együléses harci gépek kezdték meg gyakorlatukat. A pilóták felváltva jobbról, majd balról a zsákra fordulva csaptak le - egyenként tizenöt lövedéket tartalmazó sorozatokkal - arra ügyelve, hogy a tűzmegnyitás vonala kívül legyen a vontatókötéltől számított tíz fokos szögtartományon, azaz véletlenül se veszélyeztessék a vontató gépet.

Az első lövészetet – a szuperszonikus korszak első magyar, légi célok elleni gépágyúlövészetét – a kecskeméti Puma-század parancsnoka, Asztalos István alezredes hajtotta végre. Az ilyen irányú tapasztalat hiányára rácáfolva, az utólagos kiértékelésen kiderült: a magyar pilóták támadásai között volt olyan, amelyen egy sorozatból tizenkettő, sőt, tizenöt lövedék is a mérhető tartományon belül haladt el a célzsák mellett, sőt, egyes lövedékek ki is lyukasztották azt.

Március 20-ára, keddre virradóra – a vidseli meteorológusok előrejelzéseit igazolva – fordulat állt be az időjárásban. Ezúttal farkasordító hideg, de egyben szikrázó napsütés várta az indítózónába a gépeket kivontató, majd azokat ott felkészítő műszakiakat. A svéd fél a tárolóhelyről a gépekhez szállította a rakétákat, majd szakembereik felszerelték azokra a nyomjelző tölteteket. Ezt követően történt meg az AIM-9L/I-1 típusú, Sidewinder elnevezésű rakéták függesztése a feladatokra kijelölt négy repülőgép – két együléses, valamint két kétüléses – bal külső, szárny végi indítósínjére. Két körben összesen nyolc rakétát lőttek el, hét darabot a kiszállított magyar készletből, továbbá egy még 2008-ban vásárolt, akkor fel nem használt svéd példányt.

A célanyagot ezúttal a reptér közvetlen közeléből indított MQM–107-es robotrepülőgép (drón) által vontatott infrafáklyák jelentették. A drón egy meghatározott helyen körözött, ahová egymás után vezették ki a magyar Gripeneket, amelyek egy bal fordulót követően indították rakétáikat. A rakéták mind közelségi gyújtójuk hatósugarán belül haladtak el a célok mellett (azaz ha igazi repülőgép lett volna ott, akkor azt megsemmisítik). Ugyanakkor az első körben az egyik első lövő, Beke András őrnagy (a hátsó ülésben Kilián Nándor dandártábornok, bázisparancsnok) rakétája telibe találta célját, és látványos robbanással bizonyította, hogy mire is képesek ezek a fegyverek.

Leszállás után a felkészülés hónapjainak feszültségét elsőként talán az a gesztus oldotta fel, amellyel a műszakiak átadták az indított Sidewinder rakéta egyetlen, a repülőgépen visszamaradt darabját, egy kábelcsonkot a feladatról visszatért vadászpilótának.

A magyar kontingens bázisául szolgáló vidseli 86-os hangárban történt a feladatok kiértékelése. Amint a lövészetet vezető Kilián Nándor dandártábornok elmondta: a végrehajtás utáni eligazítás talán legfontosabb mozzanatai az elért eredményekről, az esetlegesen elkövetett hibákról, levonandó tanulságokról egyes szám első személyben adott, őszinte hangú beszámolók voltak.

(HM Sajtóiroda)