A Magyar népművészet és közművelődés kategóriában a Honvéd Együttes részesült az elismerésben. A díjak ünnepélyes átadását december 2-án, pénteken - immáron kilencedik alkalommal – tartották meg Budapesten, a Művészetek Palotájában.
A Demján Sándor üzletember és a Vállalkozók Országos Szövetsége elnöksége által alapított díjat ez alkalommal is tíz kategóriában ítélték oda. A kategóriánként kiválasztott három-három „príma” közül mindegyik kategóriában egy „primisszimát” választottak idén is titkos szavazással a gálaest napján. A Magyar népművészet és közművelődés kategóriában a Honvéd Együttes részesült az elismerésben.
A Honvéd Együttes munkásságát már elismerték a Magyar Művészetért és a Magyar Örökség-díjjal, s számtalan sikert aratott Kínától, Japántól Európán át Izraelig, az Egyesült Államokig , Ausztráliáig. Eddig több mint ötven országban, huszonhatezer előadással kápráztatta el közönségét. Ennek egyik titka, hogy az együttes „anyanyelve” a magyar, s egyben a Kárpát-medence kimeríthetetlen és elképesztően színes, gazdag népdal- és néptánckincse. Ebből merítkeznek a bemutatott nagyformátumú táncdrámák, a népi vígjátékok, a klasszikus tragédiák és a mesedarabok; az együtteshez elengedhetetlenül hozzátartozó gyermekdarabok, a nagylélegzetű, monumentális színpadképi történelmi tablók (Egri csillagok, Dózsa, Monarchia – Népek táncai), az örökbecsű magyar és nemzetközi férfikari kórusművek, a hozzá tartozó kamarazenekari művekkel. De ilyenek a népi zenekar vagy a színész-énekes szólista tagozat feledhetetlen előadásai is. Külön erénye az időszerűség, itt említhetjük a kisHamlet Arab éjszakáját, vagy a Mi a szerelem című népi pajzánságokkal, vidámsággal fűszerezett darabot. Vagy az ismeretlen, ritkaságnak számító, idei 200. évfordulóhoz kötődő Liszt-művet, a Szent Szaniszló oratóriumot. Magas művészi, szakmai színvonalon, jól megragadott, széles kitekintéssel, különleges látásmóddal, egyedi hangvétellel, újszerű koreográfiával és virtuóz előadásmóddal, ragyogó tehetséggel komponálják meg és viszik színre. E megjelenítések mindegyike művészetérzékenységet, humanizmust erősítő, organikus színházi élmény.
Az együttest 1949-ben - az akkori idők hadseregének reprezentatív kulturális intézményeként - alapították meg, főként tehetségkutató versenyeken feltűnt sorkatonákból, amatőr néptáncosokból, zeneakadémistákból verbuválódott. Azután hazánk első hivatásos együttesévé nőtte ki magát, vagyis a szükségből erényt kovácsolt. Bizonyára közrejátszott ebben az is, hogy 1956-ban a maga sajátos ellenállását választotta: megtagadta a moszkvai fellépést. Fel is oszlatták. Aztán mégis újraszervezték. Számtalan tehetséget bocsátott művészi útjára. Néhány név: Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Seregi László, Gregor József, Gulyás Dénes, vagy – akkor még fúvósként – Koós János…
A csapat – őrizve teljes művészi önállóságát és céljait – ma is a honvédség kötelékébe tartozik. Különleges „alakulat”, hiszen ma sincs „laktanyája”, azaz saját színházépülete, vagy hangversenyterme: amolyan mozgó egység. Ilyen értelemben afféle hőskort idéző dérynés társulat, utazó színház. A csapat – őrizve teljes művészi önállóságát és céljait – a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szakfelügyelete alá tartozik, de továbbra is jelentősen kötődik a honvédelmi tárcához és a Magyar Honvédséghez. A Honvéd Táncszínház és Zenekara (Hegedős Együttes), a kisHamlet Szólista-Énekes Társulat, s az MS gitárduó marandandó művészi játékaival átsegíti magát és bennünket a nehéz időkön.
(kormany.hu; Zrínyi Média)
