A magyar történelem sötét korszakában az állam és a nemzet egy jelentős része „megméretett és könnyűnek találtatott”. Összetartozunk az áldozatokkal és a rájuk való emlékezéssel hitet teszünk amellett, hogy a jelenben is összetartozunk jelentette ki dr. Szarka Gábor. A Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke ezt a Szombathelyi Zsidó Hitközösség - a deportálások 67. évfordulója alkalmából tartott - holokauszt megemlékezésén mondta július harmadikán.

Szarka Gábor beszédében tolmácsolta Hende Csaba honvédelmi miniszter üzenetét, aki úgy fogalmazott: ő maga személyesen is „osztozik a megemlékezés fájdalmában”. „Minden szó, amely megpróbálja leírni azt a szenvedést, amelyen a shoah áldozatai és túlélő átmentek, mostani világunkból nézve szánalmasan gyöngének tűnik. Mégis újra és újra szólnunk kell, hogy elűzzük a feledés árnyait és meg kell próbálni behatolni a magyar történelem sötét korszakába, hogy emlékezzünk. Összetartozunk az áldozatokkal, akik közülük valók voltak” – hangsúlyozta a kabinetfőnök.

Beszédében kitért arra, hogy a nehéz időszakban a nemzet „megméretett és könnyűnek találtatott”. Hozzátette: a magyar állam „eltűrte, sőt támogatta a jogfosztást és a gyilkosságot. A nemzet egy jelentős része nem értette meg és nem érezte át, hogy „mi történik valójában és nem volt ereje tenni ellene”. „Emlékeznünk kell arra is, hogy kerültek ki közülünk gyilkosok is, akik kollaborálva a megszállókkal részt vettek a holokauszt végrehajtásában. Emlékeznünk kell ugyanakkor arra is, hogy voltak közöttünk emberek, akik megtették, amit meg kellett tenniük. Neves és névtelen hősök, akik emberek maradtak akkor is, amikor nem ezt várták el tőlük. Ők példát mutattak, hogy mit kell tennünk a nehéz időkben. Jelen korunkban mindenkinek tudnia és éreznie kell ebben az országban, hogy biztonságban élhet és azt is, hogy fontos és szükség van rá. Magyarország megújításában mindenkire számítunk. Amikor emlékezünk, hitet teszünk arra, hogy összetartozunk egymással” – fogalmazott Szarka Gábor.

A szertartáson felolvasták Aliza Bin-Noun, Izrael magyarországi nagykövetének üzenetét, amelyben többek között azt írta: a „lemészároltak” emléke maradjon örök figyelmeztetés. „A borzalmakat ki kell mondani, hogy sohase feledjük el az áldozatokat. Ha nem nevezzük néven a tetteket és az elkövetőket, akkor nem emlékezhetünk hitelesen arra a folyamatra sem, amely sokmillió ember megsemmisítéséhez vezetett a huszadik század legsötétebb korszakában. Minden egyes kirekesztő szó, magatartás és tett gyűlöletet szít emberek és embercsoportok között. A határt a gyűlöletbeszéd és a szólás szabadsága között egyértelműen meg kell szabni”.

Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere beszédében felidézte, hogy a szombathelyi zsidóság deportálásával 4228 megbecsült polgárát: orvosokat, jogászokat, művészeket, iparosokat és kereskedőket veszített el a város, a település akkori lakosságának több mint tíz százalékát.

A Szombathelyről és környékéről elhurcolt mártírok emléke előtt tisztelegve a kabinetfőnök koszorút helyezett el az egykori zsinagóga előtti emlékműnél. Ezt követően a megemlékezés a szombathelyi Bercsényi temetőben a mártírok és munkaszolgálatosok emlékművénél tartott kegyeleti szertartással ért véget.

(kormany.hu; Zrínyi Média- Kálmánfi Gábor)