Ez a kiállítás megmutatja, hány módja volt mindannak, amit a nők a haza védelmében megtettek- fogalmazott megnyitó beszédében Hende Csaba. A honvédelmi miniszter a tárca Balaton utcai épületében megrendezett fénykép- és plakátkiállításon emlékezett a nők, a katonanők áldozatvállalására.
Az október 18-i eseményen a honvédelmi miniszter mellett többek között jelen volt Fodor Lajos, a tárca közigazgatási államtitkára, dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, Wittner Mária országgyűlési képviselő és Für Lajos volt honvédelmi miniszter.
Hende Csaba beszédében kiemelte: élnie kell a hazának, hogy mi is élhessünk! Az életet, a történelmet hajlamosak vagyunk érdekes kalandok, izgalmas sikertörténetek, csattanókkal és diadalokkal záródó sztorik gyűjteményének tekinteni, pedig az élet sokkal prózaibb, kegyetlenebb és fájdalmasabb. De felemelőbb és nagyszerűbb, ha hajlandóak vagyunk megismerni. Idézte a kiállítás jelmondatát: „csendben, viharban éljen a haza!” Ez a gyűjtemény megmutatja – hangsúlyozta Hende Csaba –, hány módja volt mindannak, amit a nők a haza védelmében megtettek. A miniszter végigtekintett a magyar történelem hős és névtelen lányainak, asszonyainak történelmi tablóján, akik átvettek minden feladatot a háborúban harcoló férjeiktől, mindazt, amit az otthoni élet megkövetelt.
A tárcavezető a jelenlegi haderőreform kapcsán szólt arról, hogy minden lehetőség megnyílt a nők számára a honvédségben. Hangsúlyozta, hogy a NATO-országokat tekintve kiemelkedően magas, húsz százalék a nők aránya a magyar hadseregben. Hozzájuk hasonlóan az MH Ludovika Zászlóaljban szolgáló hölgyek is minden tekintetben méltó társai a férfiaknak. A honvédelmi miniszter megemlékezett Pappné Ábrahám Judit és Róth Orsolya hadnagyokról is, akik Afganisztánban, a haza szolgálata közben „találkoztak a katonasorssal”, hősi halált haltak.
Hende Csaba ezt követően a mellette álló Wittner Máriáról is beszélt. Arról „az egyszerű lányról, akit társaival együtt 1956-ban megérintett a szabadság", mert kevesebbel nem volt hajlandó beérni. Megszenvedett a hazáért a harcban, de az élet peremére szorítva is. Ő is „csendben, viharban a hazáért élt”.
Wittner Mária – ma országgyűlési képviselő – történelmünk egyik nagy fordulópontját felidézve elmondta, hogy a politikai elnyomás lerázása nemcsak a férfiak, hanem a nők joga is, hiszen ők adják az életet a férfiaknak is, ők nevelik a haza számára a katonákat, s amikor baj van, akkor nekik is ugyanolyan joguk van részt venni a harcban, mint a férfiaknak. 1956 nem egy háború volt – húzta alá –, hanem egy kegyetlen elnyomás után a függetlenség- és szabadságvágy küzdelme! Wittner Mária néhány nevet is felsorolt a szörnyű halált halt hőstársai közül: Magyar Katinka, Mányi Erzsébet, Bakos Gyuláné Erzsébet, Madari Istvánné Erzsébet, Csontosné Kenderesi Mária, Marton Mária, Ócsai Mária, Havrila Béláné és dr. Lehőcz Vera mentőorvos nevét említette. Megemlékezett Tóth Ilonáról, az akkori szigorló orvosról is, mint az 1848-as Kossuth Zsuzsanna példájának követőjéről.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezve felszólított: „rebegjünk el értük egy imát! S amikor az ötszázötvenöt esztendeje diadalt aratott hős nándorfehérváriak emlékére szól a harang, szóljon az ötvenöt éve szabadságért küzdött forradalmárokért is!” – fogalmazott Wittner Mária.
(kormany.hu; Zrínyi Média)