A mai napon arra a Király Béla vezérezredesre emlékezünk, aki maga is vezette ezt az intézményt – mondta prof. dr. Padányi József, mérnök dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettese azon a tudományos konferencián, amelyet az egykori hadtörténész, akadémikus, politikus születésének századik évfordulója alkalmából rendezett a Hadtudományi és Honvédtiszképző Kar április 11-én.
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) jogutódja továbbra elkötelezett a haza szolgálata, a tudományos munka és a hagyományápolás nemes ügye iránt, ezt folytatja és adja át azoknak, akik valamelyik hivatásrenden belül készülnek fel az életre. E hagyományőrzésnek nagyon fontos állomása a mai tanácskozás – fogalmazott prof. dr. Padányi József, miután a köszöntötte a konferencia vendégeit, köztük dr. Szabó Miklóst, a ZMNE volt rektorát, illetve prof dr. Romsics Ignác történészt.
Király Béla pályakezdéséről és a Magyar Királyi Honvédség 1930–40-es évekbeli helyzetéről szóló előadásában dr. Kaló József kiemelte: Király Béla alsó-középosztálybeli, állami tisztviselő családban nevelkedett, családi szellemi öröksége a hivatás- és kötelességtudat, vallásosság, politikai érdeklődés és a trianoni trauma kitéphetetlen gyökereiből táplálkozott. A korabeli körülmények a Ludovikán való továbbtanulást tették lehetővé, ahol a legjobbak közé küzdötte fel magát.
Dr. Horváth Csaba alezredes előadásában hangsúlyozta: Király Béla a háborúban megjárta a Don-menti hídfőcsatákat, több ízben teljesített vezérkari szolgálatot; elsősorban a nyilvántartásban, a szervezésben, a kapcsolatteremtésben szerzett alapos jártasságot. Tapasztalatai révén csakhamar ráébredt: első a magyar nemzeti érdek, a katonák megóvása és a róluk való gondoskodás. Ennek jegyében vett részt a tábori póthadsereg megszervezésében is.
Dr. Okváth Imre, valamint dr. Horváth Miklós arra irányította a figyelmet, hogy Király Béla 1950–51-ben a hadiakadémiát is vezette. 1951-ben letartóztatták, halálra ítélték, majd ezt az ítéletet börtönre változtatták. Innen szabadulva a honvédkórházba került. A kórházból jelentkezett 1956-ban szolgálatra Nagy Imrénél, végül levele a Nemzetőrség szervezési osztályáig jutott el, ahol október 31-én öt perc alatt kézbe vette az irányítást, a szervezést. Ily módon az eredetileg a kommunista védelemre szánt szervezetből forradalmi, valódi Nemzetőrséget kovácsolt; a Forradalmi Karhatalmi Bizottmány elnöki tisztét is betöltötte.
A forradalom vérbe fojtása után Király Béla Amerikába menekült. Életének ezt a korszakát Romsics Ignác történészprofesszor vázolta a hallgatóságnak. Mint elmondta: sosem mondott le magyar állampolgárságáról, viszont az emigrációs tevékenységekbe sem kapcsolódott be. Történésszé képezte magát, ledoktorált a kolumbiai egyetemen, majd tanított a Brooklyn College-ben, ahol az Év tanárává is megválasztották. Nyugdíjaztatása után élénk könyvkiadói munkába fogott: történelmünk izgalmas fejezeteiről, főleg 1956-ról, Trianonról, az elszakított magyarokról, Erdély történetéről szóló, Veszprémy Lászlóval teljes magyar hadtörténetet magában foglaló, angol nyelvű könyvsorozatot indított útjára; eddig százharmincnyolc kötet jelent meg, a sorozatot Romsics Ignác gondozza.
Ehhez kapcsolódva dr. Veszprémy László alezredes betekintést adott Király Béla tudományos munkásságába, Bakos Klára beszélt a könyvtáráról, amelynek emlékgyűjteménye a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tekinthető meg.
(HM Sajtóiroda; Zrínyi Média)
