A hazatérés napja arra figyelmeztet minket, hogy mi az ára az összetartozásunknak, mi a tétje a magyarságunknak. A sorsunk közös; közös, mert összeköt bennünket a nyelv és mindaz, amin közösen átmentünk- fogalmazott Hende Csaba honvédelmi miniszter a bukovinai székelyek hazatérésének hetvenedik évfordulójára emlékezve a Budai Várban, május 8-án.
Gróf Hadik András emberi és katonai nagysága előtt emelt fővel tisztelgő Magyarországon élő bukovinai székelyek, budapesti polgárok és közéleti személyiségek előtt a honvédelmi miniszter előbb emlékeztetett: a mai ünnep, a hazatérés napja arra figyelmeztet minket, hogy mi az ára az összetartozásunknak, mi a tétje a magyarságunknak. A sorsunk közös. Közös, mert összeköt bennünket a nyelv és mindaz, amin közösen átmentünk. Amit közösen, egymás mellett, egymás jó és rossz voltából megéltünk. Majd leszögezte: ez a közösség, amióta történelmünk vihara létrehozta, mindig a nemzetért érzett felelősségben, annak sorsával szorosan összekapcsolódva élt. Büszke székelyként küzdött a szabadságért és a közösséget megillető jogokért, s így került összeütközésbe az uralkodóval, amely a birodalom minden tartományára rá akarta kényszeríteni a maga törvényeit.
A honvédelmi tárca vezetője Hadik András emberi és történelmi személyiségét felidézve hangsúlyozta: az egyik legnagyobb magyar katona volt. Legendás haditettei ragyogó fejezetét adják a Habsburg monarchia hadtörténetének – még ha a hazai közvélemény néha el is feledkezik róluk. Az a nagyszerű huszárcsíny, amellyel bevette Nagy Frigyes fővárosát, a katonai tervezés és a bátor magyar virtus olyan csodája, amely azóta is tankönyvi példa azokban az országokban, ahol a hadviselést és vele a hadtörténelmet komolyan veszik. A madéfalvi veszedelem, a Siculicidium és az első nagy csángálás után neki jutott a feladat, hogy megbékítse a koronával a bujdosókat. Helyet adjon nekik, ahol újra megtelepedhetnek, újra felépíthetik házaikat, ahol újra hazára lelhetnek – mondta a miniszter.
Hende Csaba beszéde végén felhívta a figyelmet arra, hogy a bukovinai székelyek története arról beszél nekünk, hogy milyen hatalmas kincs az összetartozás. Az, hogy közös az életünk, közös a nyelvünk. Egyben azt üzeni: érdemes kitartanunk az összetartozás mellett, még akkor is, ha ez nagyon-nagyon sokba kerül! Arra figyelmeztet, hogy nem szabad felednünk a történeteinket, és áldó imádság mellett kell gondolnunk azokra, akiknek szent neveit talán nem is ismerjük, de akik nélkül most nem lehetnénk itt – fogalmazott a honvédelmi miniszter, majd Isten áldását kérte édes hazánkra és egész magyar nemzetünkre.
Az egész napos helyi megemlékezések mellett - a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének szervezésében - hálaadó szentmisét, fotókiállítást, emlékülést, illetve a programsorozatot záró hangversenyt tartottak.
(kormany.hu; Zrínyi Média-Vastagh László)
