Az ilyen évfordulók, megemlékezések arra emlékeztetnek minket, hogy milyen fontos dolog a haza és az otthon, a szabadság és a nemzeti összetartozás- hangsúlyozta dr. Szarka Gábor augusztus 21-én. A Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke azon a megemlékezésen mondott beszédet, amelyen a kilencven évvel ezelőtti - szerb megszállás alóli - felszabadulás évfordulóját ünnepelték a baranyai megyeszékhelyen.
Árpádtetőn, az egykori szerb-magyar határvonalon létrehozott emlékkő és márványtábla avatásán megjelent dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke, Jakabné Póhi Marietta, a Baranya megyei közgyűlés alelnöke, Hoppál Péter, a térség országgyűlési képviselője és Oszoli Dénes önkormányzati képviselő.
Dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a pécsiek életében meghatározó fordulópont volt az a kilencven évvel ezelőtti nap: megmenekültek az idegen uralom alól, átélhették a szabadulást. Mint mondta: az ilyen évfordulók, megemlékezések arra emlékeztetnek minket, hogy milyen fontos dolog a haza és az otthon, a szabadság és a nemzeti összetartozás. Meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk! Emlékeznünk kell a múltra, mert a történelem nem múlik el: a következményei mindig velünk vannak. Tudnunk kell, hogy miért vagyunk itt és hogyan jutottunk idáig! A politikai változásokat a megszállók mindig alaposan kihasználták, és kihasználták a nemzetközi munkásmozgalom egykori vezetői is, akik, ha érdekeik úgy kívánták, akár a megszállókkal is kollaboráltak.
A megemlékezés a Széchenyi téri örökmécsesnél folytatódott. A kilencven évvel ezelőtti eseményeket dr. Markó György ezredes, az HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok-helyettese idézte fel. Vitéz lovag Szalay Lajos nemzetőr alezredes, református lelkész és Csóka János, pálos szerzetes imádkoztak a hazáért, az országrész szabadságáért életüket feláldozó hősökért és ártatlan áldozatokért.
Az első világháború végén megkötött fegyverszünet és tárgyalások következtében 1918. november 14-én az antant hatalmak égisze alatt szerb csapatok szállták meg Baranya területének háromnegyed részét, benne a megyeszékhelyet, Pécset is. A trianoni békediktátum az elfoglalt megye egy részét mégis visszaadta Magyarországnak. Kilencven évvel ezelőtt, 1921. augusztus 21-én egy száznyolc fős csendőralakulat jelent meg a városban. A korabeli leírások szerint az egész városban zengett a Himnusz, a lakosság örömmámorban úszott. Másnap reggel hat órakor pedig az Árpádtetőn felállított diadalkapun át megérkezett a magyar nemzeti hadsereg első százada. A menet élén a baranyai polgárokból alakult lovas bandérium vonult, utánuk Fördös Gyula őrnagy vezette huszárcsapat következett, majd fehér ruhás lányok csoportja, végül az átadási ceremónia hivatalos résztvevői: Soós Károly altábornagy angol, francia és olasz tisztek kíséretében.
Az egykori szerb-magyar határvonalon felállított mementót két civil szervezet, a Szabolcs Fejedelem Hagyományőrző Íjász és Lovas Íjász Egyesület, valamint a Pécs-Szélén Mecsekszabolcsért Egyesület tagjai építették. Az ünnepség lebonyolításában segített Udovecz György, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadirégészeti, Hadszíntérkutató és Hagyományőrző Osztályának szakreferense, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség tagozati alelnöke, valamint hagyományőrző katonái és a nemzetőrség Baranya megyei szervezetének tagjai. Az emlékhelyet Kövesi Ferenc plébános szentelte fel.
(kormany.hu; Zrínyi Média- Galambos Sándor)