Két perc. Riasztás esetén a szolgálatban lévő légvédelmi irányítónak pontosan ennyi idő alatt kell visszaérnie a „Sziklában” a munkaállomásához. Akár éjszakai pihenőről, akár ebédről, akár hétvégén, akár karácsonykor − és minden esetben azonnal teljes mentális készenlétben. A legmagasabb szintű, úgynevezett alfa – riasztás persze ritkaság, de tavaly decemberben volt rá példa. Mi is történt pontosan?

A híradások nemrégiben beszámoltak arról, hogy négy perc alatt „elfogták” a Kecskemétről felszálló Gripenek azt a repülőgépet, amely engedéllyel, de előzetes bejelentkezés nélkül repült át az ország légterén. A Romániából átrepülő, útvonalengedéllyel rendelkező magánrepülőgépnek még a magyar határ előtt be kellett volna jelentkeznie a magyar légügyi hatóságoknál, ez azonban nem történt meg. A NATO szövetségi és hazai légvédelem kiválóan működött, a hatóságok fellépése után a gép problémamentesen elhagyta hazánk légterét…

Öt éve vagyok légvédelmi irányító, és voltaképpen eddig erre készültem, illetve erre készítettek fel- fogalmazott az akkor szolgálatban lévő légvédelmi irányító, Börcsök Balázs főhadnagy, aki a Légi Irányító Központban (közismert nevén Sziklában) teljesít szolgálatot. Az alfa-riasztáshoz vezető események akkor kezdődtek – eleveníti fel a történéseket Pék Tibor őrnagy, váltásparancsnok – amikor megkapták az információt a román légvédelmi irányítóktól arról a civil gépről, amely nem tartja velük a rádiókapcsolatot. Az ilyesmi különösen 2001. szeptember 11-e óta nagyon érzékeny terület, ugyanis a hírhedt terrortámadás is így kezdődött: nem volt rádiókapcsolat az eltérített utasszállító repülőgépekkel. Azóta az ilyen esetekre a NATO külön eljárást dolgozott ki.

A Sziklába tehát beérkezett az információ – ekkor a gép még Bukaresttől északnyugatra repült. Szerencsére - irányítói mércével mérve - még nagyon távol volt, így jó esély kínálkozott arra, hogy esetleg a román féllel helyreáll a rádiókapcsolat, vagy az ő elfogó vadászrepülőgépeik lépnek akcióba.

Nem így történt, hanem – idézve a sajtóközleményt – „a román katonai légiirányító központ értesítette a veszprémi székhelyű MH Légi Vezetési és Irányítási Központot, hogy a WBA101 hívójelű, FALCON–50 típusú légi jármű nem létesített rádiókapcsolatot a román légiforgalmi irányítószolgálattal, és a repülési terve alapján – Kuvaitból Antwerpenbe repült – a magyar légteret is igénybe fogja venni. A veszprémi légi irányítási központ teljes készenlétet rendelt el, mert az FA-50 továbbra sem vette fel a kapcsolatot a polgári légiforgalmi irányítószolgálattal.”

A FALCON még nagyjából száz kilométerrel hazánk légterén kívül járt, amikor a kecskeméti készenléti vadászokat riasztották, illetve egészen pontosan: még csak emelték a készenléti szintet. Noha ilyesmi nem szerepel a híradások között, a készenlét emelése sokkal gyakoribb eset, mint az alfa-riasztás. Minél magasabb a készenléti szint, annál kevesebb idő szükséges a felszállásra. Előfordul olyan eset is, hogy a repülőgép-vezető felszállásra készen már benn ül a pilótafülkében, és csak az utolsó pillanatban törlik a riasztást. Ebben az esetben - úgymond - „végigfutott” a láncolat.

Veszprémből jelentették az esetet az olaszországi Poggio Renaticóban települő – a magyar légtérért is felelős – NATO többnemzeti légi műveleti harcálláspontra, ahol aztán mérlegelték a kialakult helyzetet. Tisztázni kellett ugyanis a kétoldalú rádiókapcsolat hiányának okát. Az olaszországi NATO-harcálláspontról ezek után elrendelték a riasztást, amit a Sziklából továbbítottak Kecskemétre.

Felszálltak a Gripenek, bejelentkeztek a légvédelmi irányítóhoz, aki – az ilyenkor szokásos protokollt és eljárásokat betartva – a légvédelmi készenléti repülőgépeket a kérdéses légi jármű vizuális azonosítására utasította.

Még felszállás előtt egyeztettem a polgári légiirányítókkal az elfogó vadászok repülési irányát, magasságát, majd a felszállást követően, tekintettel a cél és a vadászgépek mozgására, beforgattam a vadászokat a cél mögé- fogalmaz Börcsök Balázs. - Aztán figyeltem például, hogy a cél magasságában, sebességében történik-e valamilyen változás, vagy esetleg felvette-e már a rádiókapcsolatot.

A Gripenek pilótái utasítást kaptak a légvédelmi irányítótól, hogy a nemzetközi szabályoknak megfelelően vészfrekvencián lépjenek kapcsolatba a célgép pilótáival, de csak miután a szabályoknak megfelelően vizuálisan azonosították a repülőt. Leolvasták a lajstromszámot, meggyőződtek róla, hogy a Falcon azonos-e a repülési tervben szereplő légi járművel − avat be az ilyenkor fenn a magasban, számunkra láthatatlanul történő eseményekbe Karajz Miklós alezredes, a Légi Irányító Központ megbízott parancsnoka. Miután az adatok megegyeztek, megkezdődött a kapcsolatfelvétel. Idézzük ismét a sajtóközleményt: „A repülőgép pilótája, észlelve az elfogást, vészfrekvencián felvette a kapcsolatot a pilótákkal, akik a budapesti polgári légiforgalmi irányítószolgálat frekvenciájára irányították. A szolgálat tájékoztatta a veszprémi légi irányítási központot, hogy a géppel helyreállt a kétoldalú rádiókapcsolat. Ezt követően a készenléti géppár visszatért a bázisra, a gép pedig Sopronnál elhagyta a Magyar Köztársaság légterét.” Eközben Börcsök Balázs főhadnagy továbbította a Gripen-pilóták jelentését a gép azonosításáról az elöljáró harcálláspontra, s miután a repülőgép elhagyta hazánk légterét, a légvédelmi készenléti szolgálat feladata véget is ért – gondolhatnánk…

Egy– nagyjából húszperces – riasztás után ugyanis következik az objektív kontroll összeállítása, a történtek feldolgozása, kiértékelése és a szükséges jelentések megírása. Mindez húsz percnél sokkal több időt vesz igénybe. A jelentések mellett térképeket nyomtatnak ki a repülés irányáról; rögzítik, hogy mikor és hol adták ki a riasztási parancsot, és persze pontosan megjelölik az elfogás helyét is. Mivel pedig a Sziklában mind az alfa-riasztás, mind a készenlét fokozását kiváltó légi eseményeket elemzik, ezért a légi vezetési szakszemélyzetek kiképzése során később ezt az esetet is felhasználják.

Fel kell tárnunk a folyamat esetleges gyenge pontjait– hangzik Karajz Miklós gyorsértékelése. - Ha pedig minden tökéletesen működött, abból is lehet tanulni. Ez az eset azon szerencsés események egyike volt, amikor időben megkaptuk a szükséges információkat, időben történt a riasztás. Az eseményt és a feladat végrehajtását természetesen értékelik az abban részt vevő más alakulatoknál, így a repülőbázison és az elöljáró olasz harcállásponton is.

A riasztás során egyébként a légvédelmi irányítónak különféle bonyolult számításokat is el kell végeznie. A cél irányától függően neki kell meghatároznia az elfogó vadászgépek repülési paramétereit. Többek között a repülési irányt, valamint azt, hogy milyen magasságig kell emelkedniük, milyen sebességgel és távolságból kell ráfordulniuk a célra. Mindeközben pedig szintén „számolni kell” a jelentős civil légi forgalommal is.

Az ilyen riasztásnak természetesen elsőbbsége van a civil forgalommal szemben; a civil légiirányítóknak félre kell terelniük a vadászok irányából a civil gépeket – hangsúlyozza Szücs József mérnök ezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ parancsnoka. - Összegezve: az egészben az a szép, amikor egy ilyen komplex integrált légvédelmi rendszer összes eleme jól működik. Ez egy olyan esemény volt, amikor az előnyös oldalát élvezhettük a NATO integrált légvédelmi rendszerének. Ha Románia történetesen nem lenne NATO-tag, akkor elképzelhető, hogy erről a gépről nem értesülünk idejében. Tény, hogy mindenki felkapta a fejét erre a hírre, de a NATO más tagállamaiban kicsit természetesebben kezelik az integrált légvédelmi rendszer működését, amelyet pontosan az ilyen esetekért tartanak fenn.

Ha úgy ítéljük meg, hogy még hazai légtérben el lehet fogni a gépet, akkor erre javaslatot teszünk az elöljáróknak– mondja Pék Tibor őrnagy a váltásparancsnok. – Ha nem, és a gép egyéb szabályt nem sért, akkor a készenléti fok emelésével egyidejűleg csak szorosan figyelemmel követjük a mozgását, és haladéktalanul értesítjük a repülési terv szerinti következő országot.

A légiirányító szolgálat élete egyáltalán nem könnyű. Az év minden napján és minden percében készen kell állniuk, mert voltaképpen bármikor érkezhet riasztás. Amíg például azon a vasárnap kora délutánon az átlagember szundikált, addig a Sziklában végigfutott egy alfa-riasztás.

(HM Zrínyi Média- Kálmánfi Gábor)