Legyünk méltóak Antall József örökségéhez, a reánk hagyott küldetéséhez: a szabadsághoz, és egy összetartozásában erős, kemény munkájától virágzó nemzet képéhez!- hangzott el azon az ünnepségen, amelyen arra emlékeztek, hogy húsz évvel ezelőtt, 1991. június 30-án a miniszterelnök a Somló-hegyen jelentette be, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat.
Az évfordulóra a Honvédelmi Minisztérium és az Antall József Baráti Társaság szervezésében a Szent István kilátónál, a Somló-hegy tetején emlékeztek. Megjelent Antall József felesége, Klára asszony és fia, Antall Péter. Ott volt Boross Péter egykori miniszterelnök, dr. Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter, dr. Szarka Gábor a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke, dr. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, dr. Marinovich Endre, az Antall József Baráti Társaság elnöke, Horváth Zoltán, Doba polgármestere, valamint ott voltak az egykori miniszterelnök közeli barátai és egykori munkatársai.
Hende Csaba gondolatait dr. Szarka Gábor, Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke tolmácsolta az ünneplőknek. Elhangzott: a Somló-hegy bevonult a magyar történelembe. Egy fiú innen nézte végig a szovjet hadsereg bevonulását Magyarországra: látta az utakon előrenyomuló harckocsikat, a lángba boruló falvak füstjét. Tudta: egy új korszak kezdődik el. Innen indult el a völgybe, hogy találkozzon a hódítókkal és vállalja azt a sorsot, amelyben az egész nemzettel osztozott. És aztán egy karrierje csúcsán álló férfiú innen indult el Prágába, hogy aláírja a Varsói Szerződés megszüntetéséről szóló egyezményt. Bizonyos értelemben innen indult új utakra a nemzet, amelynek sorsában ez az államférfi nem csak osztozott, hanem minden erejével annak jobbra fordításáért dolgozott – mindhalálig.
Akkor és ott mindenki tudta, hogy egy új korszak kezdődik el – folytatta Szarka Gábor. Majd arról beszélt, hogy a megszállás hatalmas gazdasági értékektől fosztott meg bennünket, beszivárgott a hétköznapi életbe is. Se szeri, se száma nem volt a hódítók erőszakoskodásainak, a kifosztott pincéknek és füstölőknek, megbecstelenített lányoknak és asszonyoknak. Így éltünk negyven esztendőn át.
Elhangzott: keveseknek adatott meg a megszabadulás átélésének pillanata. „Ünnep helyett a ránk dőlő diktatúra romjaival, törmelékével bajlódtunk és magától értetődőnek vettük a rendszerváltoztatás eredményeit – pedig mindegyik csoda volt! Csoda volt, hogy szétesett a Gonosz birodalma. Csoda, hogy kivonult a szovjet hadsereg. Csoda, hogy létrejöttek az első szabad választások. Csoda, hogy kiépült a jogállam. Csoda, hogy a Kelet-Európai hullámverésből baj és veszteségek nélkül kerültünk ki”.
Hende Csaba gondolatait úgy zárta: „legyünk méltóak Antall József örökségéhez, a reánk hagyott küldetéséhez: a szabadsághoz, és egy összetartozásában erős, kemény munkájától virágzó nemzet képéhez”- olvasta a honvédelmi miniszter köszöntő sorait Szarka Gábor.
Dr. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese a néhai miniszterelnökre emlékezett, akinek talán legfőbb politikai érdeme a határokkal fizikai értelemben szétszakított magyar nemzet kulturális és lelki egységének helyreállításáért végzett szolgálat. Az elszakítottság és a megtagadott közösség időszaka után politikájával egyértelművé tette, hogy „minden magyar felelős minden magyarért”. Egyértelművé tette, hogy e felelősségnek közjogi korlátai ugyan lehetnek, lelkiek azonban soha. Számára a hazugság a politikában is elfogadhatatlan volt, ahogy húsz évvel ezelőtt itt, Somló hegyen mondta: „Ameddig ezt az országot mi kormányozzuk, élvezve a világ bizalmát, s remélem a magyar nemzet bizalmát, addig legyenek velünk a nehéz órákban; azokban a nehéz döntésekben is, amelyekről nem mindig szólhatok Önökhöz!”
Gulyás Gergely kiemelte: amit Antall József Mindszenty temetésén a hercegprímás Padányi-Bíró Márton, veszprémi püspökről írt sorait idézve felelevenített, saját életművére is igaz: „Partra szállott, révbe ért, felvonta vitorláját arról a zajló élettengerről, melynél nehezebb, keservesebb keveseknek jutott osztályrészül. Hibázott is, mert dolgozott, csak a tétlenek azok, akik egynél több hibát nem követnek el életükben. A szelek mérgét immár kiállta. Emlékezete él az örökkévalóság ormai, a múlandóság silányabb vizei felett. Az emlékéhez vezető utat nem veri fel a gyom. Emléke nem fél az idők mohájától. Eljön az idő, amikor hibái mellett erényeit is ismerik és emlékét becsülettel és híven őrzi az utókor” – zárta gondolatait a Fidesz frakcióvezető-helyettese.
A jelenlévők megkoszorúzták a Szent István kilátó falán elhelyezett emléktáblát, emlékeztek a húsz évvel ezelőtti napra, amelyet hosszú éveken keresztül oly sokan vártak a lelkük mélyén, titokban.
(Hende Csaba beszéde itt és a Kapcsolódó anyagok rovatban érhető el. )
(kormany.hu; Zrínyui Média- Perjés Zoltán)
