A második világháború hátországa címmel rendezett tudományos konferenciát a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) szeptember 27-én. A tanácskozás célja többek között az volt, hogy a második világháború hátországról bővítse az érdeklődők ismereteit.
Megnyitójában dr. Kovács Vilmos ezredes, az intézmény parancsnoka kiemelte: a mostani konferencia jelentőségét az adja, hogy bár kevésbé látványos a „hátországi história”, ám annál izgalmasabb, hiszen jócskán árnyalja a képet, közelebb visz a fő események megértéséhez! Hozzátette: a történelem e fejezetének feltárásában és feldolgozásában oroszlánrészt vállalt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, ám más intézmények is tevékenyen dolgoztak; részt vettek a munkában könyvtárosok, levéltárosok, akadémiai történészek.
A tudományos tanácskozás délelőtti ülésszakán dr. Szakály Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora vázolta a hátország s a front kapcsolatát a korabeli tábori levelek és (képes-)lapok tükrében. Elmondta: történészi szemmel nézve igen értékes, hogy e küldeményekből kitűnik, a közkatonák – lévén a sorállomány zöme paraszti származású – rendkívül éles szemmel figyelték meg, s írták le a hadműveleti területen élő társadalmat, az ott zajló életet, munkát. Szabó Péter őrnagy előadásában szintén a kapcsolattartás fontosságát világította meg a korabeli sajtó, mint kordokumentum által. Elhangzott: a lapok egy idő után levelezőrovatokat nyitottak a frontról érkező üzeneteknek. Kifejező volt e rovatok címe is: Fejér megyében „Üzen a front, üzen az otthon” címet kapott, sok helyütt szerepelt a „Honvédeink üzennek”, de Kaposvárott „A szeretet hullámhosszán” címet adták a rovatnak.
Baczoni Tamás a hadviselés szolgálatába szánt – s többnyire nem alkalmazott – különös találmányokról szólt. Ezeket vagy őszinte, önzetlen fantaszták, vagy kimondottan pénzszerző szándékú, úgynevezett megélhetési feltalálók ötlötték ki s küldték el a Haditechnikai Intézethez, vagy az éppen hivatalban lévő honvédelmi miniszternek. A feltalálóknak volt néhány különös ötlete is, például bakancsgyorsfűző, katonaköpenyt fűtő, lépdelve működtetett taposópedál, futást könnyítő gumibetét a bakancsba…
Figyelemre méltó volt B. Kalavszky Györgyi az utolsó, 1944. augusztus 20-i budapesti Ludovika-avatást felidéző összeállítása. Elmondta, hogy ennek előkészületei már titkosak voltak, a ceremóniáról is csak rádióközvetítés révén értesülhettek a hozzátartozók. A Ludovika mindhárom intézményének hallgatóit együtt avatták, s az ünnepségen Horthy Miklós kormányzó is megjelent, beszédet is mondott. A „legszebb és legönzetlenebb hivatásnak” nevezte a katonatisztét, bátor magyar vitézekként említette a frissen avatottakat - akik egyébként másnap már frontszolgálatra indultak.
Az egész napos konferencián további színvonalas előadásokat is hallhattak az érdeklődők.
A tanácskozásról - a tervek szerint - hamarosan tanulmánykötet jelenik meg.
(kormany.hu; Zrínyi Média- Tamás Tibor)
