Amin ők keresztülmentek, az az áldozatnak és a hősiességnek olyan foka, ami előtt csak nagy tisztelettel elnémulhatunk- fogalmazott dr. Szarka Gábor a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége emlékező ünnepségén, november 15-én.
November 16-át választotta a hadirokkantak napjává a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége (HONSZ), hogy méltóképpen emlékezzen meg a háborúban, s az azt követően elhunyt hadi áldozatokról. Azért e napot, mert 1848-ban ekkor hozta meg a hadirokkantakról szóló rendelkezését az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként Kossuth Lajos.
Szarka Gábor ünnepi köszöntőjében Kölcsey Ferencet idézte: „Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van…”. A Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke hangsúlyozta: „ma tisztelgünk azok előtt, akik meghozták a végső áldozatot, amelyet a haza megkívánt tőlük, megköszönjük azok áldozatát, akik testi épségüket hagyták ott, ahol fegyverrel a kézben kellett harcolni a hazáért. Ma kifejezzük a nemzet együttérzését és köszönetét azoknak, akiknek élete párja, vagy szülei szolgálatteljesítés közben vesztették életüket. S emlékezünk azok áldozatára is, akik hadifogolyként a háború poklának emberséget, kitartást, bátorságot és bajtársiasságot egyaránt próbára tevő bugyrát járták meg.”
A Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke kiemelte: „amin ők keresztülmentek, az az áldozatnak és a hősiességnek olyan foka, ami előtt csak nagy tisztelettel elnémulhatunk”. Szarka Gábor megerősítette: ha nem is arattak katonai diadalt, megtették a legtöbbet; teljesítették kötelességüket, s hozzásegítették a nemzetet, hogy túlélhesse a nehéz időket. Hangsúlyozta: „emlékezzünk és emlékeztessünk erre a legvégső kötelességre, amellyel a hazának és a nemzetnek tartozunk.” Márai Sándort idézte, miszerint „Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül… semmit ne várj hazádtól, csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfelsőbb parancs.”
Beszéde végén Szarka Gábor köszöntötte a száz esztendős Palotás Mihályt, aki „még Ferenc József apostoli magyar király alattvalójaként született, s a gondviselés által számára kiszabott száz esztendő alatt mindvégig derekasan helytállt. Ne feledjük, csak addig fog fönnállni Magyarország, amíg lesznek, akik a végsőkig teljesítik kötelességüket” – mondta a kabinetfőnök.
Ipacs József nyugállományú alezredes, a szövetség elnöke köszönetet mondott a HONSZ, mint kiemelt közhasznú szervezet tevékenységért, a Honvédelmi Minisztérium támogatásáért, majd elmondta, hogy kegyelettel és tisztelettel emlékeznek meg a háborúkban megrokkant, s az azt követően elhunyt bajtársakra.
Szakály Sándor történész többek között hangsúlyozta: a második világháború után az emlékezés és a gondoskodás elmaradt, holott ők nem tehettek a háborúról. Teljesítették viszont a haza iránti kötelességüket abban az időszakban, amikor egy húszéves következetes magyar politika eredményeként a Trianonban elcsatolt területek visszaszerzését, megtartását mindenki jogosnak vélte. Nem idegen földért hoztak áldozatot. Ezért mégsem kaptak semmit, ám a háborúba bekapcsolódó szomszéd államok katonáit kárpótolták, elismerték. Kiemelte: talán eljön az az idő, amikor képesek lesznek mindkét oldalon tárgyilagosan és kegyelettel emlékezni és emlékeztetni. Szakály Sándor leszögezte: jó, hogy most olyan vezetése van a Honvédelmi Minisztériumnak, amely képes évtizedek mulasztásaink pótlására. Tisztelet, megbecsülés jár azoknak, akik az első vonalakban harcoltak, vagy hadifogságba estek.
Az esemény végén Bagyal József, kazincbarcikai hadirokkant mondta el saját versét, majd hagyományosan a legidősebb tagjait köszöntötte a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége. A száz esztendős Palotás Mihályt, a kilencvennégy éves Dávid Lászlót és a kilencvenkettedik életévében járó dr. Mohos Andort, a szervezet mai napig aktív jogászát. A tisztelet jeleként elismerésben részesült Szarka Gábor.
(kormany.hu; Zrínyi Média)