Az 1849-es sikeres tavaszi hadjáratból erőt meríthetünk mai küzdelmünkhöz is – fogalmazott dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára április 4-én, Nagykátán. Dr. Szarka Gábor kabinetfőnök a tápióbicskei fahídnál mondott beszédében emlékeztetett: az akkori honvédsereg nem egészen egy év alatt legyőzte a világ egyik legjobb hadseregét.
A százhatvanhárom évvel ezelőtti dicsőséges tápióbicskei csatára emlékeztek április 4-én Nagykátán és az egykori ütközet helyszínén.
A volt Keglevich-kastélynál, a nagykátai polgármesteri hivatal előtt az ünneplők fogadták a Jászberényből érkezett 65. Jászkun Honvéd Zászlóaljt. 1849 tavaszán ebben az épületben szállt meg Kossuth Lajos és Görgey Artúr tábornok is.
A hivatal falán lévő Kossuth-emléktáblánál koszorút helyezett el többek között dr. Simicskó István, aki ezt követően a város főterén, a Szabadság téren mondott ünnepi beszédet. Ebben kiemelte: az 1849-es sikeres tavaszi hadjáratból erőt meríthetünk mai küzdelmünkhöz is.
„Mit üzen 1848–49? Mi volt a legfontosabb ebben a harcban? A nemzet összefogása, egysége. A közös célért, a szabadságért, a függetlenségért való közdelem hozhatja össze a nemzetet. Sok ütközet, köztük a tápióbicskei csata sorsát is olyan katonák, szabadságharcosok döntötték el, akik nem kérdezték, hogy mi a feladat, merre van az előre, hanem azt tették, amit megkövetelt a haza” – fogalmazott Simicskó István.
A százhatvanhárom évvel ezelőtti csatára emlékeztek délután Tápióbicskén. A honvédszobornál megtartott ünnepségen részt vett dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, valamint dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke, miniszteri biztos is.
Az emlékmű megkoszorúzása után a híres fahídon mondott ünnepi beszédében a vidékfejlesztési miniszter utalt rá, hogy ezen a napon megelevenedik a történelem, s nemcsak a csata több száz részvevője, de az érdeklődők ezrei is átélhetik az 1849-ben történteket.
Ezt erősítette meg beszédében Szarka Gábor is. A Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke kiemelte: „Emlékezni jöttünk 1848–49-re. Emlékezni arra a honvédseregre, amely nem egészen egy év leforgása alatt legyőzte a világ egyik legjobb hadseregét.”
Szarka Gábor szerint „a kérdés az volt, hogy képes-e a lelkes nemzetőrökből álló csapat igaz honvédsereggé válni?” Sikerült, és ez a nap nagyon fontos állomása lett a honvédségünk útjának. Igaz, hogy ez „vérbe és emberéletekbe került”, de azóta van mire emlékeznünk, és „azóta tudjuk mi a fontos és mi nem” – hangzott el.
A kabinetfőnök emlékeztetett arra, hogy ma is vannak honvédek, akik maradéktalanul teljesítik kötelességüket a határainkon belül és azokon túl is. Szólt a missziókban szolgáló, a katasztrófavédelemben helyt álló katonákról, a tűzszerészekről, akik nap mint nap az életüket kockáztatják biztonságunk érdekében.
Szarka Gábor elismerően szólt a hagyományőrzőkről is, akiknek megköszönte azt, hogy napjainkban is e fontos ügyet szolgálják.
Szakadatlan ágyúdörgés, robbantások, lónyerítések, felcsapó láng- és füstoszlopok jellemezték azt a majdnem másfél órás ütközetet, amelyen a hagyományőrzők – huszárok, tüzérek, gyalogosok –, a 24. Tavaszi Emlékhadjárat résztvevői játszották újra a szabadságharc egyik legdicsőségesebb csatáját.
Fotók az eseményekről: Katonák Hősök- Hagyomány és Megújulás
1. rész, 2. rész
(katonakhosok.kormany.hu; fotók: Dévényi Veronila és Tóth László)
