Hende Csaba az afganisztánban szolgáló magyar katonákat ért támadás kapcsán a Hír Tv Rájátszás című műsorában nyilatkozott. Szó szerinti leirat.

Hírolvasó: Hétfő hajnalban meghalt egy magyar katona Afganisztánban. A gyász mellett azonnal fellángolt a vita nemcsak a magyar expedíciós haderő ellátottságáról, vezetettségéről, de a küldetés értelméről is. Hamarosan a legilletékesebb, Hende Csaba honvédelmi miniszter válaszol kérdéseinkre.

Műsorvezető: Erősítené az afganisztáni magyar katonák felderítő képességét a honvédelmi tárca – írja a Magyar Nemzet. A minisztérium a hétfői tragédia után gyors vizsgálatot indított ezzel kapcsolatban. Az még nem dőlt el, hogy több szakembert küldenek-e Afganisztánba a katonai felderítő hivatal állományából, vagy több forrást nyújtanak a missziónak a helyi informátorok megfizetésére. A honvédelmi miniszter azt mondta, több, mint 100 milliót szánnak a magyar tábor védelmének megerősítésére és felszerelés javítására. A Hír televíziónak nyilatkozó biztonságpolitikai szakértő egyébként nincs jó véleménnyel az Afganisztánban szolgáló magyar katonák felkészültségéről.

Szakértő: Például kiderült, hogy magyar katonatisztek olyan alacsony szinten, vagy egyáltalán nem beszélik az angol nyelvet, vagy más nyelvet, hogy nem tudták őket, így a nemzetközi munkába igazán integrálni. Tehát próbáltak magyar katonákat is bevetni például nemzetközi járőrökbe, de nem lehetett, mert nem értették például a rádiózást és ezáltal ugy a magyarok szerepe egy kicsit – úgymond – háttérbe szorult.

Műsorvezető: Vendégünk Hende Csaba honvédelmi miniszter. Köszöntöm miniszter urat.

Hende Csaba: Jó estét kívánok.

Műsorvezető: Hogyan kommentálja az előbb elhangzottakat?

Hende Csaba: Fel vagyok háborodva. Ilyen gyalázatos rágalmakat a magyar honvédség tagjaira nézve még soha nem hallottam. Nézze. Én a mai napomat egyébként Szolnokon töltöttem, ahol több alakulatunk is működik. Bámulatos a magyar katonák felkészültsége. A nyelvi felkészültsége is, és el kell mondanom, hogy egy francia ejtőernyős alakulat katonáival is találkoztam Szolnokon, akik azért jöttek el szolnoki kollégáinkhoz, hogy közösen gyakoroljanak és tanuljanak tőlük.

Műsorvezető: Azt még az ön miniszteri esküje előtt vehettük hírül, hogy az amerikai kongresszus mintegy tíz millió dollárt szavazott meg Magyarország biztonsági erősítésére, a magyar katonák biztonságának erősítésére Afganisztánban. Ez 2 milliárd forint, biztos megvan. Sikerült ezt már beépíteni, vagy még ezzel is később erősödik a magyarok biztonsága odakint?

Hende Csaba: A politikai döntés született meg erről az amerikai kongresszusban áprilisban. Ennek az aprópénzre váltása a konkrét szállításoknak a megindítása azonban némi időt még igénybe vesz.

Műsorvezető: Hogyha a sajtóban azt olvassuk, hogy valamiféle magyar taktikai változások is lesznek, illetve nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a felderítésre, ez jelenti-e azt, hogy úgy érzik, a gyors elemzések alapján, hogy körültekintőbb alakzatban, vagy vezetéssel ez a mostani támadás elkerülhető lett volna?

Hende Csaba: Nem. Ez nem ezt jelenti és eddig is igen nagy súlyt fektettünk a katonáink biztonságára, minden aspektusára, így a felderítésre is. Katonáinkat nagyszámú páncélos kísérte. Minden katona páncélozott járműben foglalt helyet ugyanúgy, ahogy magam is, ugyanilyen Toyota terepjáróban, páncélozott járműben jártan öt napig, két hónappal ezelőtt Afganisztán útjait. Nekem szerencsém volt, engem nem lőttek ki. Az az RPG páncéltörő gránát, amellyel egy pokolgép felrobbantása után rálőttek arra a terepjáróra, egy harckocsit is képes megsemmisíteni. Hát az egy tankelhárító fegyver. Tehát ha egy T72-esben ülnek a katonáink, az sem garantálta volna a biztonságukat. Márpedig egy 100 kilométer hosszú útszakaszt, amely a magyar tábort a fő logisztikai bázistól a Mazar-e Sharif-i repülőtértől elválasztja, egy ekkora útszakaszt ellenséges környezetben nem lehet száz százalékosan biztosítani.

Műsorvezető: Milyen most a kinti magyar kontingens lelkiállapota? Ezt annak fényében is kérdezem, hogy olvasva a híreket, James Convay tábornok, aki az amerikai tengerészgyalogosok dél-afganisztáni parancsnoka, azt mondta, hogy még évekig nem tudják a harcot nélkülözni és hogy Obama elnök bejelentése a 2011-es amerikai esetleges haderőkivonásról, a tálibok harci morálját csak fokozta. Tehát nagyon úgy tűnik, hogy itt rosszabb lesz a helyzet.

Hende Csaba: Hát a biztonsági helyzet Afganisztánban fokozatosan és folyamatosan is romlik, hosszú idő óta. Erről talán éppen ebben a műsorban beszámolhattam. Első utam miniszterként ezért vezetett Afganisztánba és több intézkedést is hoztam a katonáink biztonságának javítására. Ami azonban a kérdését illeti, engedje meg, hogy két dolgot elmondjak. Az egyik, hogy a hétfő hajnali aljas orvtámadásban nemcsak Pappné Ábrahám Judit posthumus hadnagy hősi halottunk volt érintett, hanem a gépkocsiban utazó három másik személy is. Közülük Kolozsvári György zászlós urat, aki igen súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett, ma este sikerült hazaszállítanunk és ő műár a Honvéd Kórházban a magyar katonaorvosok kezében van és nagyon remélem, hogy a gondos ápolás, amelyről személyesen meggyőződtem, hiszen az ő betegágyától jövök, az meg fogja hozni az eredményét. A nap minden percében, minden órájában ápolószemélyzet van a katonánk mellett és...

Műsorvezető: ... és kómában van. Lehet ezt tudni?

Hende Csaba: Kómában van, igen. Rendkívül súlyos, életveszélyes az állapota, de mindent elkövetnek a magyar honvédség Honvéd Kórháza az az ország legjobban felszerelt ilyen intézménye. Nem véletlen, hogy Felipe Massát a Forma 1-es pilótát hasonló fejsérülést követően szintén a Honvéd Kórházba vitték és ugyanaz az orvoscsoport dolgozik most is, áll Kolozsvári György zászlós betegágyánál, aki Felipe Massát is visszahozta a halálból. Szeretném elmondani, hogy két további katonánk is ült ebben a gépkocsiban. Közülük szeretném kiemelni az ugyancsak haza készülő dr. Dani Fruzsina orvosfőhadnagy példamutató helytállását.

A doktornő maga is nyolc napon túli repeszsérülést szenvedett a merénylet során. Ennek ellenére még ott a helyszínen a gépkocsiban megkezdte a többi sebesült ellátását. Tehát úgy katonai, mint orvosi esküjét híven teljesítette. Hősies magatartást tanúsított. A harmadik sérült egy szakaszvezető, akinek a nevét biztonsági okból nem mondom el, de az ő magatartása is kiemelkedő, hiszen bár a lapockáján repeszsérülést szenvedett, azt ellátták, rövid idő múlva meggyógyul és úgy döntött, hogy nem utazik haza és nem szakítja félbe a szolgálatát, azt a hat hónapos missziós kiküldetést, amelyet ő, mint minden más katonánk is, önként vállalt. És elmondok egy harmadik dolgot is.

Említettem ma Szolnokon töltöttem a napot, katonáink körében és találkoztam – véletlen egybeesés – azzal a tíz fős helikopter pilóta és helikopter műszaki csoporttal, akik leváltják, ma utaznak a Kabulban szolgáló, hasonló létszámú magyar csapatot, amely az afgán hadsereg helikopter pilótáit és műszaki személyzetét képezi ki Kabulban. És velük beszélve világossá vált, hogy senki, közülük senki egy pillanatig sem gondolta azt, hogy gyáván megfutamodik és esküjét megszegve hátat fordít a szolgálatnak. Ezek hősök. Nemcsak a halott hős, hanem az életben maradt katonáink is és az itthon szolgáló katonáink is. Hősies magatartást tanúsítanak és méltóak minden magyar ember tiszteletére.

Műsorvezető: Mi pedig akkor önön keresztül szeretnénk üzenni a súlyos sérülésben fekvő katonának, hogy jobbulást.

Hende Csaba: Köszönöm az ő nevében is.

Műsorvezető: Köszönjük.