Hende Csaba honvédelmi miniszter a Hírt TV Kontraszt című műsorának vendége volt 2010. június 27-én. Szó szerinti leirat.

Műsorvezető: Vendégünk Hende Csaba Honvédelmi miniszter. Néhány nappal ezelőtt érkezett haza Afganisztánból és azóta is már leváltott egy honvédelmi vezetőt. Mért van szükség ennyi új emberre?

Hende Csaba: Én úgy gondolom, hogy a tények azért eléggé egyértelműen indokolják mindezt, hogy olyan korrupciós szervezet, egy bűnszervezet, netán bűnszövetségben elkövetett vesztegetés miatt történnek meg az ügyészségi letartóztatások, került felderítésre a honvédelmi tárca és annak háttérintézményei, illetve gazdasági társaságai környékén, amely felderítő munka egyébként független az egy hónapja hivatalba lépett új vezetés munkájától. Hiszen a botrány már korábban kirobbant és az ügyészség megfogta a fonal végét, elkezdte húzni és bomlik, bomlik, bomlik a pulóver.

Műsorvezető: Tehát akkor elképzelhető, hogy a vizsgálat végén még újabb leváltásokra kerül sor?

Hende Csaba: Ez nagyon valószínűnek tűnik a dolgok jelenlegi állása mellett.

Műsorvezető: Úgy tudom, hogy a honvédelmi bizottság a héten meghallgatta a két katonai hivatalt, a Biztonsági Hivatalt és a Felderítő Hivatalt. Elfogadták a képviselők a jelentés, és e szerint úgy tűnik, hogy ez a mind a két hivatal, jól végezte a munkáját. Tehát hogy van ez, miközben meg tudjuk, hogy bűncselekmény gyanúja merült föl? Ön hogy látja ezeknek a bizottságoknak a munkáját, Ön is elfogadhatónak tartja?

Hende Csaba: Hát, hogyha én elégedett lettem volna a katonai titkosszolgálatok előző vezetéseivel, akkor nem váltottam volna le őket. Nyilvánvalóan súlyos felelősség terheli nemcsak a visszaéléseket elkövetett embereket, de azokat is, akik szemet hunytak e fölött a tevékenység fölött, adott esetben hosszú időn keresztül. És azokat is, akik hanyagságból, mulasztásból, kötelességük nem megfelelő teljesítése folytán nem akadályozták meg idejekorán ezeket a cselekményeket. Hát ebbe a körbe sokan beleesnek, de a katonai titkosszolgálatok különösen Katonai Biztonsági Hivatal, amelynek feladata a honvédség belső rendjének, intaktságának, a rendnek és a fegyelemnek, a bűncselekmény mentességnek a biztosítása. Hát nem állt a helyzet magaslatán.

Műsorvezető: De hogyha ezt miniszter úr ilyen világosan látja, akkor hogy lehet, hogy a képviselők meg elfogadták a jelentést?

Hende Csaba: Hát, ezt tőlük kell megkérdezni. Én a magam részéről a harmadik hivatali napomon, vagy másodikon leváltottam ezeket a titkosszolgálati vezetőket és új vezetőket állítottam a szervezetek élére. Lehet, hogy a képviselők jóindulatú támogatása már az új vezetőknek szólt.

Műsorvezető: A megtisztuláson túl mire épül a kormány honvédelmi stratégiája?

Hende Csaba: Azon a felismerésen nyugszik a stratégiai koncepciónk, amely szerint az elmúlt években egy kicsit utat tévesztett a honvédelmi politika. Tudniillik megfeledkezett a külföldi szerepvállalás érdekében, annak oltárán föláldozva az elsőrendű alkotmányos feladatról. Ez pedig a haza fegyveres védelme mindenfajta külső fenyegetéstől és támadástól, támadással szemben. Egészen pontosan, sem felkészülés, sem kiképzés valójában nem folyt ezekre a legalapvetőbb tevékenységekre. Mindent alárendeltek a külföldi misszióknak, amelyek persze nagyon fontosak és ez összefügg annyiban a haza biztonságával, akár több ezer kilométerre végzett tevékenység is, hogy a NATO tagjaként, amely szervezet a biztonságunk legfontosabb garanciája, nyilván részt kell vennünk ezekben a műveletekben, azokban a küldetésekben, amelyeket a NATO területén kívül végez. Hiszen hála Istennek, senki se olyan bolond mai napság, hogy a NATO bármely tagállamát megtámadná, hiszen akkor rögtön az egész szövetség egyesített erejével találja magát szembe.

Műsorvezető: De ez nemcsak anyagi kérdés akkor, hogy ugye arra volt pénz, a külszolgálatra volt pénz, a hazai fejlesztéseket meg elfelejtették.

Hende Csaba: Nem, inkább szemléletbeli változásra van szükség, úgy látjuk. Mondok Önnek egy példát. Amikor 2004-ben, hát igencsak kapkodva és politikai és PR és népszerűség szempontokat hajhászva, és azokat szem előtt tartva a sorkötelezettség megszüntetésre került, akkor nagyon kevesen elleneztük ezt a megoldást a módja miatt elsősorban. Jómagam ezek között voltam és Simicskó István államtitkár úr is, mert láttuk ennek a döntésnek a katasztrofális következményeit. Elsősorban azt, hogy megfelelő átmenet nélkül került erre sor, és a tartalékos állomány egészét szélnek eresztették. Az 5 milliós Finnországnak 350 ezer kiképzett tartalékos katonája van.

Műsorvezető: Nekünk mennyi van?

Hende Csaba: 17 fő. 17.

Műsorvezető: Ez egyértelmű, hogy ezt fejleszteni kell. Mennyi idő alatt, milyen létszámra?

Hende Csaba: Ugye itt két dologról beszélünk. Az egyik a tartalékos katona, aki a korábban a haderő kötelékében szolgált hivatásos, vagy szerződéses katona, akit meg fogunk kérni és ösztönözni fogunk arra, hogy amikor kiválik a szolgálatból, akár 35 évesen, akár 45 évesen, akár 50 évesen, vállaljon tartalékos szolgálatot baj esetén. A másik kategória az önkéntes tartalékos, ahova pedig várjuk majd a hazaszerető a hazájukért, szűkebb pátriájukért tenni kész, a haza védelmére felkészülni kívánó, mindezt önként vállaló olyan lelkes férfiemberek és persze hölgyek jelentkezését is, akiknek a számára ezt az állománykategóriát megteremtjük. Az Országgyűlés egyelőre egy négyezer fős kontingens fölállítását engedte meg. Bizony nagy munka lesz ennek a négyezer főnek a kiválogatása, felszerelése, kiképzése, értelmes feladattal való ellátása. Úgyhogy a következő egy-két évre, vagy három-négy évre is akár, ennél nagyobb léptékű terveket nem szőnék ezen a téren.

Műsorvezető: Ön úgy fogalmazott, hogy 2004-től kezdődően egy kicsit eltévesztette a magyar hadvezetés az irányt, mert csak a külszolgálatra koncentrált és a hazai fejlesztésre nem. No, de akkor hogyan értelmezzük azt, hogy Ön azt mondta, hogy az Afganisztánban harcoló alakulat számát is bővíteni kell. Ha jól tudom, a honlapon 2009. decemberi adat szerint 380 magyar katona van Afganisztánban. Ön azt mondta, hogy plusz 200 fő.

Hende Csaba: Hát ezt még az előző kormány tette ezt a felajánlást és mi tartjuk ezt a felajánlást, tekintettel arra, hogy az afganisztáni műveletek döntő szakaszukba értek. Hát, az elmúlt néhány napba a főparancsnok Mc Krisztán vezérezredes leváltása okozott némi bizonytalanságot. Én a vezérezredes úrral Kabulban tárgyaltam tegnap, tegnap előtt múlt egy hete, és hát e hét csütörtökén váltották őt le. Ezzel együtt is a műveletek, különösen az ország déli részén döntő szakaszukba értek. Ez persze az északi régióban állomásozó nemzeteket is, így a magyarokat is érinti annyiban, hogy a délről kiszoruló felkelők logikus módon, az északi tartományok felé fognak mozogni és ott okoznak újabb biztonsági kockázatot. Mindenféleképpen kötelességünk és érdekünkben is áll, hogy szövetségeseinkkel együtt ezt a harcot sikeresen vívjuk meg és minél hamarabb magának az afgán népnek a kezébe adjuk át az ország kormányzását.

Műsorvezető: De mennyibe kerül ez nekünk itthon Magyarországon?

Hende Csaba: Hát, ha most pontos számot kérdez, arra sajnos nem tudok válaszolni, de 10 milliárdos nagyságrendű a számla vége. Montecuccoli is megmondta már, hogy a háború az nem olcsó dolog, az csak három dolog kell, a pénz, a pénz, meg a pénz. Ugye nagyon messze van Afganisztán. Rendkívül nehezek az időjárási és a földrajzi körülmények, és hát nagyon drága a csapatoknak az ellátása. Én azonban azt szeretném elmondani Önnek és a kedves nézőknek is, hogy most vagyok igazán nyugodt, hogy láttam az Afganisztánban lévő katonáinkat, akik bizony sok esetben naponta tűzharcban állnak, tehát egy valódi háborúban szolgálnak, és hihetetlenül jó színvonalon állják meg a helyüket.

Műsorvezető: Vizsgálatot is indított bizonyos hiányosságok miatt, ugye?

Hende Csaba: Igen, de még hadd mondjam el, hogy rendkívül büszke vagyok a katonáinkra, és önök is azok lehetnek. Ezek a fiúk ott Afganisztánban olyanok, mint a tűzben megedzett damaszkuszi acélpenge. Fantasztikus morális tartással, fegyelmezettséggel teljesítik a kötelességüket. Bár ilyen híven teljesítették volna az ő elöljáróik is, akik kiküldték őket Afganisztánba. A helyszínen tapasztaltam az, hogy van olyan magyar alakulat, amelyet úgy küldtek ki, hogy a szállásukul szolgáló páncélozott acél konténerek, amelyek repeszektől, eltévedt golyóktól is megvédik őket, hiszen ez egy háborús övezet, a táborokat is lövik rakétákkal adott esetben a felkelők. Szóval ezek a lakókonténerek nem kerültek beszerzésre, és ezek az emberek kimentek oda a sivatagba praktikusan és sátrakba laknak.

Műsorvezető: Én emlékszem, hogy Szekeres Imre is annak idején megígérte, hogy a hiányosságokat pótolják, ő is vizsgálatot indított. Akkor most mi a biztosíték arra, hogy most meg fogják a konténert kapni?

Hende Csaba: Hát, a biztosíték az én szavam, semmi más. Meg fogják kapni, és azok is, akik úgy kiküldték őket, hogy nem gondoskodtak a feltételekről. Ők is meg fogják kapni, azt, amit természetesen megérdemelnek. Egy másik alakulatunk, amely Kabulban dolgozik és mozognia kell a városban, odaérkeztek úgy 20-an magyar logisztikai kiképző tisztek egyébként, afgán katonákat tanítanak főzni, meg raktárkészletet gondozni és alkatrészeket szortírozni és hasonló, rendkívül fontos működtetési feladatok ezek egy hadseregbe, és hát naponta el kell jutniuk az iskolájukba a szálláshelyükről. És őnekik meg nem állnak rendelkezésre azok a páncélozott terepjáró gépjárművek, amelyek...

Műsorvezető: De mit szól ehhez a NATO, azon túl, hogy mondjuk tíz éve várja, hogy végre megtalálják Magyarországon azt a helyszínt, ahol a NATO lokátort majd föl fogjuk építeni.

Hende Csaba: Hát, a NATO természetesen az egyes országok szuverén döntéseibe nem szól bele. Minden ország a maga katonáiról köteles gondoskodni, őket köteles ellátni és finanszírozni is. De a kérdésével átvezet a NATO lokátorra. Hát, ez lesz a következő nagyobb falat, meg még sok minden más, ami az őszig le fog bonyolódni a házunk táján. Egyértelmű, hogy a Tubesen nem épül radar. Az erre vonatkozó intézkedést, amely egy fellebbezés visszavonását jelentette, ezt a héten meg is tettem. Továbbra is nyitott azonban az, az ügy, hogy hazánk légterének az oltalmazása az egy mulaszthatatlan kötelességünk a magyar emberek biztonsága és nyugodt álma függ ettől, hogy minden időben biztosak lehessünk és lehessenek mindnyájan abban, hogy a magyar honvédség észleli az eseteleges bajt. Hát, egy terrorizmustól sújtott világban élünk, és intézkedni is képes.

Műsorvezető: Hát mért nem mondta el ezt az előbbi vezetés, mért nem győzte meg a magyar lakosságot arról, és mért nem mondta el azt, hogy ha mi 10 évig húzzuk az időt, akkor egyrészt a NATO nem fog segíteni az építésben és ez komoly pénzügyi nehézség. Hiszen akkor a teljes 20 milliárdot nekünk kell kifizetni.

Hende Csaba: Ez elég probléma. A másik probléma pedig, hogy bárhova tesszük a radart, ha nem a Zengőn lesz, amelyik ugye az első opció volt és az első terv, mindenütt másutt maradnak lefedetlen légtérsávok. Ez azt jelenti, hogy hiába építjük meg a radart, ha nem az Zengőn lesz ez a radar, akkor úgynevezett réskitöltő gernciszázadot – elnézést a csúnya szakzsargonért -, tehát egy olyan katonai alakulatot kell tartósan, az idők végezetéig fenntartanunk és finanszíroznunk, akik a lokátorok által nem lefedett légtérrészt ellenőrizni tudják.

Műsorvezető: Ezért kéne gyorsan dönteni, nem?

Hende Csaba: Igen. De ha, még egyszer mondom, hogyha bármilyen más helyszínen lesz, akkor ha időben ugye kitoljuk, vagy extrapoláljuk a dolgot, akkor láthatjuk azt, hogy súlyos milliárdokat veszítünk azáltal is, hogy nem az ideális helyszínre tesszük.

Műsorvezető: De hát akkor lesz döntés hamarosan ebben a kérdésben?

Hende Csaba: Még nincsen javaslat és nincsen döntés, a szakértők gőzerővel dolgoznak. Ideális döntés a Zengőt leszámítva nem tud lenni, csak ezt akarom világossá tenni.

Műsorvezető: De mégiscsak döntést kell hozni, mert azért a NATO se fogja ezt túl sokáig nézni, nem, hogy döntésképtelen a magyar?

Hende Csaba: Így van. 10 éve húzódik ez a történet. Az Orbán-kormány, aki Zengőre kiadta az építési engedélyt, az elmúlt 8 évben a szerencsétlenkedés, a rossz téves megközelítések garmadája jellemezte ennek az ügynek a kezelését. Én talán holnap után lesz egy hónapja, hogy hivatalban vagyok, úgy hiszem, hogy még nem vagyok igazán elkésve lokátor ügyben.

Műsorvezető: Köszönöm Miniszter Úr!

Hende Csaba: Köszönöm szépen!