1956 találkozás a szabadsággal. Ez nem az a szabadság, amiről költők zengenek ódákat, vagy amit a filozófusok az ideológiák tervező asztalain rajzolnak meg. Azzal a szabadsággal találkozott 10 felejthetetlen napra a nemzet, ami az ember leglényegéhez tartozik hozzá. A szabadsággal, ami boldogabb korokban észrevétlenül van jelen az életünkben, s olyan természetes, mint hogy levegőt veszünk- fogalmazott Hende Csaba honvédelmi miniszter az ünnepi állománygyűlésen...
Tábornok Urak! Tiszt Hölgyek és Tiszt Urak! Honvédek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
1956 találkozás a szabadsággal. Ez nem az a szabadság, amiről költők zengenek ódákat, vagy amit a filozófusok az ideológiák tervező asztalain rajzolnak meg. Azzal a szabadsággal találkozott 10 felejthetetlen napra a nemzet, ami az ember leglényegéhez tartozik hozzá. A szabadsággal, ami boldogabb korokban észrevétlenül van jelen az életünkben, s olyan természetes, mint hogy levegőt veszünk.
A létező szocializmus diktatúrájának rémtetteit felsorolni lehetetlen. Nem csak a kivégzéseket, a kiépülő börtönvilág rémségeit említeném. A legelviselhetetlenebb az a napi szintű terror volt, amelyet az ideológia nevében az élet egésze köré vontak. Ebbe nagyon sok minden beletartozott: a gazdaság, a tudomány szétverése, 1000 éves értékek szétdobálása és elpusztítása, az utcán mesélt viccek szankcionálása – egyszóval minden. Mindezt olyan elképesztő erőszak és hatalom tartotta egyben, hogy mindenki azt hitte: örökké tart majd.
Abban a 10 napban az emberek felismerték, hogy a szabadság megéri az árát. Felismerték, hogy a szabadság keresésében összetartoznak: csak közösen szerezhetik meg és csak közösen élhetik át a szabadságot. Létrejött a nemzeti egység a szabadság keresésében – nem a hogyanjában, hanem a szükségességében. Ez nem azt jelentette, hogy a jövő Magyarországát ugyanúgy képzelte el Nagy Imre és a Corvin közi felkelő. Azt jelentette, hogy túl a politikán, a diktatúra elutasításában és a szabadság megszerzésében mindenki egyetért.
Honvédek!
A mai ünnepen a pesti srácok és lányok példáján át kell gondolnunk, milyen értékes dolog is a szabadság. Értékes dolog a magunk számára és mindazok számára, akiket szeretünk, ugyanakkor felbecsülhetetlenül értékes dolog a haza és az egész nemzet számára. Olyan értékes dolog, amiért érdemes dolgoznunk és – ha kell – érdemes küzdenünk.
Ha a jelenbe tekintünk, azt látjuk, hogy Magyarországnak most is meg kell dolgoznia, most is meg kell küzdenie a szabadságáért. „Akárki akármit ábrándoz, csak a vagyonos nemzet szabad” – figyelmeztet bennünket gróf Széchenyi István, s ez az intelem, jelenlegi helyzetünkben nagyon is helyén való. Csak az a nemzet állhatja meg a helyét a nemzetközi porondon, amely képes megállni a maga lábán, amely képes gondoskodni jelenéről és jövőjéről és ezért egyebek mellett, nem süllyed el az adósságtengerben. Csak az a nemzet, amelynek tagjai tudják, hogy mivel tartoznak maguknak, egymásnak és a közösségnek.
Honvédek!
A nemzet a mi kezünkbe adta a magyar szabadság fegyveres védelmének ügyét. Napjainkban a legfontosabb feladatunk a Magyar Honvédség megújítása, hogy be tudjuk teljesíteni a küldetésünket. A feladvány, amit meg kell oldanunk így hangzik: kevesebb pénzből jobb honvédséget. Mindannyian tudjuk, hogy milyen rendkívül nehéz a költségvetés helyzete, és az a gazdasági környezet, ami körülvesz bennünket. Ugyanakkor alapvető fontosságú, hogy azok az erőforrások, amiket ma az ország honvédelemre tud fordítani, a lehető legjobban hasznosuljanak.
Nagyon nagy munka van mögöttünk és nagyon nagy munka áll előttünk. Nagyon nagy munka van mögöttünk: erőteljes vonásokkal rajzoljuk fel a honvédelem rendszerét megújító elképzeléseket, és nagy erővel ugyanakkor illő körültekintéssel fogtunk hozzá a megvalósításhoz. Erőfeszítéseink nyomán elmondhatjuk, hogy megállt a képességcsökkenés, sőt új képességekre is szert tettünk. Ezek közül a legfontosabb most a tartalékos rendszer felépítése és kibővítése, amelynek köszönhetően a ciklus végére 8000-rel több katonával számolhatunk – s őket a legjobbak közül válogathatjuk ki. Nagyon nagy munka van előttünk. Az új humánstratégia nyomán új életpályamodellt vezetünk be, amely egyfelől megfelel a szolgálati érdek támasztotta követelményeknek, másfelől gondoskodik a Magyar Honvédség kötelékében szolgálók biztonságos anyagi helyzetéről, az érdemhez és a teljesítményhez kötött előrejutásról.
A legfontosabb feladatunk a dolgok helyes elrendezése, vagy amint manapság mondják, a synergiák megtalálása. Minden területen keressük az együttműködést azokkal, akikkel összefogva előrébb juthatunk. Számtalan területet sorolhatnánk föl itt a honvédkórháztól, a helikopter koncepción át, a közszolgálati egyetemig, ahol ezen az úton képzelhetjük csak el a továbblépést – de ezen az úton végigmenve évtizedes adósságokat pótolhatunk.
A közös szempontok, a közös lehetőségek keresése a továbblépésben - ez az út, amely most előrevisz bennünket. Egyenként mindannyiunkat, a Magyar Honvédség közösségét és az egész nemzetet.
Honvédek!
Nekünk, a mi generációnknak is, meg kell fizetnünk a szabadság árát – ahogyan azt minden nemzedék megtette előttünk. 1956 megmutatta, hogy milyen értékes a szabadság – különösen, ha nincs. Ez a közösség és ez a nemzeti intézmény, a Magyar Honvédség azért jött létre, hogy megvédje a magyar szabadságot. Azt kívánom mindannyiunknak sikerrel teljesíthessük a ránk eső részt ebből a küldetésből.
(HM Sajtóiroda)