Szent István királyunk napja összegyűjt bennünket ünnepelni. Van mit ünnepelnünk. Egyfelől illő, hogy minden esztendőben megemlékezzünk az út elejéről. A szent király művéről, erről az országról, amely ezer esztendeje a mi hazánk. Öröksége, a kard és a jogar – azaz a törvény és a jog uralma, amelyet szükség esetén a végső eszköz, a fegyverek ereje védelmez meg. A mi hivatásunk, a haza védelme ezer éves küldetés- fogalmazott Hende Csaba honvédelmi miniszter a tárca központi ünnepségén.
Tisztelt Ünnepi Állománygyűlés!
Augusztus 20. csalhatatlan bizonyossággal hozza tudtunkra, hogy a szabadság, a pihenés ideje lejárt.
Így az őszi politikai szezon elején országalapító Szent István királyunk napja összegyűjt bennünket ünnepelni. Van mit ünnepelnünk. Egyfelől illő, hogy minden esztendőben megemlékezzünk az út elejéről. A szent király művéről, erről az országról, amely ezer esztendeje a mi hazánk. Öröksége, a kard és a jogar – azaz a törvény és a jog uralma, amelyet szükség esetén a végső eszköz, a fegyverek ereje védelmez meg. A mi hivatásunk, a haza védelme ezer éves küldetés.
Másfelől érdemes végigtekinteni a munkán, amit az elmúlt esztendőben együtt végeztünk el. Azt a kicsi kis időt, amit mi írtunk meg a történelemből. Mindannyian, akik ismerjük a Magyar Honvédség helyzetét, tudjuk: ez nem a győzelmi jelentések ideje, hanem a kemény munkáé. Ami rajtunk állt, megtettük. És ez nem kevés! A honvédelmi minisztérium és a honvédség minden tagja részese volt ennek a nagy munkának, s most méltán lehet büszke mindarra, amit közösen elvégeztünk.
Az elmúlt évben rendet tettünk. Ezután összerendeztük és igyekeztünk megoldható állapotba hozni a feladatokat. Azokat a hatalmas feladatokat, amelyek – sokszor érezzük így – a fejünk fölé nőnek.
A Magyar Honvédség – egy kissé kifacsarva gróf Széchenyi István gondolatát – nem csak volt, nem csak lesz, hanem van. Mindenki láthatta és meg is tapasztalhatta az elmúlt évben. Ott voltunk a hazai katasztrófa helyzetekben, és ott a missziókban. Az új alaptörvényben és az új honvédelmi törvényben az Országgyűlés új kereteket szabott munkánknak. Leszámoltunk a honvédelem anyagi javait megcsapolókkal, és megtettük az első lépéseket az önkéntes tartalékos rendszer kiépítésében: immár 2000 tartalékos katona szolgál, akikre az ország fegyveres védelmében éppen úgy számíthatunk, mint katasztrófa helyzetekben. Felállítottuk a koronaőrséget, amellyel a honvédség évezredes küldetését kapta vissza: az ország területi integritását és a nemzet összetartozását jelentő Szent Korona őrzését. Önálló katonai szervezetként felállítottuk a Ludovika zászlóaljat és komoly előkészítő munkát végeztünk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felállításáért, amely lehetővé teszi, hogy a szintén elkészült katonai életpályamodellel együtt valóban megújulhasson a Magyar Honvédség.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A következő esztendő egy nagyon szűkös költségvetés mellett az építkezés esztendeje lesz. Ez egyszerűbben szólva azt jelenti, újabb kemény év következik, nagy feladatokkal.
„Háborúban mindig magának az akadálynak kell nekirugaszkodnunk, hogy átlendülhessünk rajta” – ezt a tanácsot nem kisebb stratéga, mint Napóleon adja nekünk. A válságos időkben egyetlen menekülési út van: az, hogy megtesszük, amit kell, hogy legyőzzük, hogy fölébe kerülünk a feladatnak. Más szóval: addig kell dolgoznunk, amíg el nem fogy a feladat. (Ez persze nem jövőre lesz.)
A haza fegyveres védelmét abból a pénzből kell megoldanunk, amit a nemzet rendelkezésünkre tud bocsátani. Ezért különösen fontos, hogy most, amikor az egész nyugati világot erőteljes pénzügyi válság sújtja, minden forinttal jól gazdálkodjunk.
A honvédelem itt és most a kis pénz, nagy foci elvén működik. Az Önök által nyújtott kitűnő teljesítményhez képest az anyagi feltételek körülményeinkhez igazodnak. Meg kell tehát változtatnunk a körülményeket – mindazokat, amelyeken változtatni képesek vagyunk.
A következő esztendő legfontosabb feladata a katonai életpályamodell bevezetésére való felkészülés. Értékes és hasznos egyeztetések után, tiszteletre méltó konszenzussal elkészült a tervrajz, s most össze kell szerelnünk, össze kell raknunk a rendszert: elő kell teremtenünk a még hiányzó eszközöket és meg kell teremtenünk a hiányzó feltételeket. A katonai életpályamodell egyfelől anyagi biztonságot és előre tervezhető jövőt nyújt minden magyar katona számára, és a pálya lezárása után biztosítja a továbblépés lehetőségét. Másfelől hozzásegíti a honvédséget egy lényegesen hatékonyabb, célirányosabb működéshez.
Egy év múlva kezdődik az első tanév az újonnan létrejött Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, melynek megfelelő előkészítése szintén komoly energiákat mozgat majd meg.
A rendkívül szűkös költségvetés dacára megkezdjük a szükséges fejlesztések előkészítését. Azokét, amelyek katonai képességeink megőrzéséhez kellenek. Az idei esztendőben további erőfeszítéseket fogunk tenni a magyar hadiipar újjáélesztéséért, hogy a honvédelemre szánt költségvetési források a honi gazdaságot erősítsék, és hazai munkahelyeket teremtsenek.
Ezekben a nehéz időkben különösen fontos, hogy jól dolgozzunk együtt szövetségeseinkkel. Vegyük ki a magunk részét közös vállalkozásainkból, s amibe belefogunk azt éppúgy, mint az elmúlt esztendőben, mindenki megelégedésére lássuk el.
A sort hosszan folytathatnám, de mindebből is látszik: sokat végeztünk és hatalmas feladatok állnak előttünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Felemelő ez a mai nap. 61 fiatal honvédtiszt-jelölt áll most itt velünk együtt, hogy mielőtt egy életre elkötelezik magukat a haza szolgálatára, megkapják a hivatásukat jelképező szablyákat és csillagokat. Augusztus 20-tól együtt dolgoznak velünk.
Honvédtiszt-jelöltek!
Súlyos feladat egy ilyen kard. Ha jól teszik a dolgukat, ha emberséggel szolgálnak, és ha becsülettel futják végig az Önök előtt megnyíló pályát, ezeknek a szablyáknak is sorsa lesz. Utódaik becsben fogják tartani, s megemlékeznek mindarról, amit Önök a haza érdekében tettek. Ezek a csillagok nagyon sok embernek fognak utat mutatni. Tartsák őket mindig fényesen!
Ne feledjék: a szablyák és a csillagok értékét Önök határozzák meg: tetteikkel, példájukkal, elkötelezettségükkel, odaadásukkal, bölcsességükkel, döntéseikkel.
Azt kívánom Önöknek, hogy mindig büszkék lehessenek ezekre a csillagokra és a hazát szolgáló kardjukra.
Tisztelt Állománygyűlés!
Szokásaink szerint átadjuk azokat az elismeréseket és kitüntetéseket, amelyeket a honvédelem ügyéért végzett kiemelkedő munkával érdemeltek ki a legkiválóbbak. Engedjék meg, hogy közülük kettőt kiemeljek.
Körünkben van Dr. Margittay-Becht András úr, akinek a Köztársasági Elnök úr a Magyar Köztársasági ezüst érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adományozza mindazért, amit a magyar katonai hajózás hagyományainak ápolásáért tett. Az a közösség, amelynek egyik alapembere, megmentette számunkra a Lajta monitort. Ezzel nem csak egy egyedülálló kultúrkincset őrzött meg nemzetünk, sőt a hajdanvolt Monarchia népei számára, de hadihajósaink számára új zászlóshajót is adott.
Példaképül kívánom állítani mindannyiunk elé Molnár Tibor őrnagy urat, aki a mai napon a honvédelmi miniszter által adományozható legmagasabb kitüntetést, a Hazáért kitüntető címet kapja meg. Ő ugyanis olyan hőstett hajtott végre, amelyet békeidőben, azt hiszem, nem lehet túlszárnyalni. Gripenjének a fedélzetén repülés közben hibát észlelt. A protokoll szerint ki kellett volna ugrania, de tudta, hogy ezzel nagyon sokat kockáztat. Nem csak azt, hogy az adófizetők rendkívül komoly áldozatai árán vásárolt vadászgépet magára hagyja és az így menthetetlenül összetörik. (Nem csak azt, hogy minden bajtársa azzal fogja ugratni élete végéig: fizetheti havonta 500 forintjával a rá HTK-zott Gripent.) Számot vetett azzal, hogy még véletlenül sem kerülhet a magára hagyott gép lakott terület fölé. A mások életét a maga élete elé helyezte. Szerencsére a repülőtudásából kitellett, hogy a meghibásodott vadászgépet hazahozza a biztonságos repülőtérre. Nem veszélyeztette senki életét, sokmilliárdos értéket mentett meg. Lényegesen többet tett annál, mint ami a szabályzatok alapján elvárható volt: bátor katonaként, igazi honvédként viselkedett. Ez a hivatástudat példaként szolgál mindannyiunknak, akik a honvédelem ügyéért dolgozunk. A Magyar Honvédség és az egész nemzet nevében kívánok köszönetet mondani neki.
Tisztelt Ünnepi Állománygyűlés!
Komoly munka, erőltetett menet vár ránk a következő évben. Fogjunk hozzá jó kedvvel: erősítsen minket az a tudat, hogy van értelme annak, amit csinálunk, s hogy a munkánk első gyümölcsei lassan beérnek. Kívánok mindannyiunknak ehhez az esztendőhöz Isten áldásával erőt egészséget, jó munkát és sok sikert!
Stefánia palota, 2011. augusztus 18.
(HM Sajtóiroda)