Európában is példaértékűen széles anyanyelvi, kulturális és oktatási jogokat biztosít az új nemzetiségi törvény, melyet hétfőn este szavazott meg az Országgyűlés.
Fontos alapelvként jelenik meg az is - az elmúlt húsz év tapasztalatait feldolgozva -, hogy valós közösségi háttérre épülő nemzetiségi jogokat garantál, ezáltal erős legitimitást ad a nemzetiségi szervezeteknek. Mindennek köszönhetően az Alaptörvénnyel egyidőben életbe lépő új törvény a nemzetiségi jogokkal való visszaélések számát is várhatóan eredményesen csökkenteni képes.
A jogszabály számos újítást tartalmaz a rendszerváltás után, 1993-ban elfogadott törvényhez képest, ezen újítások célja, hogy a magyarországi nemzetiségek még jobban ki tudják teljesíteni kulturális autonómiájukat. A törvény már nem kisebbségekről, hanem nemzetiségekről szól, ez azt jelzi, hogy nem a többség-kisebbség relációban kell gondolkodni, hanem azokat az értéket kell kiemelni, amelyekkel a nemzetiségi közösségek kulturális sajátosságaikkal hozzájárulnak Magyarország kultúrájához.
Magyarország államalkotó tényezőként tekint a nemzetiségekre, és az új szabályozással további segítséget nyújt ahhoz, hogy a közösségek érvényesíthessék kulturális autonómiájukat. Magyarország tizenhárom, több évszázados jelenléttel bíró és az eddig hatályos törvényben is elismert nemzetiségnek ad otthont. Ezek a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és ukrán nemzetiségek.
A törvény visszahozza az átalakult települési nemzetiségi önkormányzati formát. A nemzetiségi önkormányzatok önállóan gazdálkodó jogi személyként működnek a jövőben, így költségvetés tervezésük és gazdálkodásuk áttekinthetővé válik, a jogorvoslati garanciák megjelenésével pedig törvényességi és pénzügyi-gazdasági ellenőrzésük is megoldottá válik. A helyi nemzetiségi önkormányzat és a helyi önkormányzat jelenleg nem tisztán szabályozott kapcsolatát az új törvény pontosabban, részletesebben szabályozza. Minden nemzetiség létrehozhat országos önkormányzatot, a nemzetiségi képviselők választása a jövőben a helyi önkormányzati választással egy napon történik. Az új törvény a nemzetiségi önkormányzati választásokat azok mindhárom szintjén közvetlenné és egyidejűvé teszi.
Az elmúlt években sokan visszaéltek a nemzetiségek jogaival, olyanok, akik valójában nem is voltak a közösség tagjai, ezért a törvény kimondja, hogy 2014-től csak azokon a településeken lehet majd nemzetiségi választást tartani, ahol a legutolsó népszámláláson legalább harmincan az adott nemzetiséghez tartozónak vallották magukat, az elsődleges és a másodlagos identitás tekintetében. Emellett feltétel az is, hogy legalább harmincan szerepeljenek a nemzetiségi választási névjegyzékben, ami 2014-től már nyilvános lesz, és folyamatosan vezetni is fogják, vagyis a törvény a népszámlálás adataihoz köti a nemzetiségi önkormányzati választások kitűzését.
Az új törvény visszahozza a nemzetiségek számára a kedvezményes mandátumszerzés lehetőségét a települési önkormányzatoknál.
Új elemként jelenik meg a tervezetben a nemzetiségek médiajogának önálló fejezetben történő részletes szabályozása, vagyis annak áttekintése, hogy a közszolgálati médiában milyen módon és milyen lehetőségekkel jelenhetnek meg a magyarországi nemzetiségek.
A törvény új definícióként meghatározza a nemzetiségi kulturális autonómia, valamint a nemzetiségi általános választások viszonylatában a nemzetiségi szervezet fogalmát, amellyel az eddigi szabályozás adós maradt. A törvény közösségi nemzetiségi jognak ismeri el a történelmi hagyományok, a nyelv, a kultúra ápolását és gyarapítását, a közösségi névhasználatot, a nemzetiségi földrajzi nevek használatát. Ide tartoznak még a nemzetiségi nevelési, oktatási jogok, az intézmény létrehozásának és működtetésének jogosítványai, valamint a nemzetközi kapcsolattartás joga.
A törvény értelmében bővül a nemzetiségek anyanyelvhasználatának joga. A nemzetiségek által használt nyelvnek számít: a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma (romani, illetve beás), a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nyelv, továbbá a roma és az örmény nemzetiség esetében a magyar nyelv is.
Rendelkezik a törvény a nemzetiségi kulturális autonómia kérdéseiről, rögzíti az oktatási és kulturális önigazgatás lehetőségét. Továbbá rögzíti, hogy az állam támogatja a nemzetiségi kultúrák tárgyi emlékeinek gyűjtését, közgyűjtemények alapítását és gyarapítását, a nemzetiségek könyvkiadását és időszaki kiadványainak megjelentetését, a törvényeknek és közérdekű közleményeknek a nemzetiségek anyanyelvén való ismertetését, valamint a nemzetiség családi eseményeihez kapcsolódó egyházi szertartások anyanyelven történő lebonyolítását, illetve az egyházaknak a nemzetiség anyanyelvén végzett vallási tevékenységét.
Lásd: 2011. évi CLXXIX. törvény A nemzetiségek jogairól, Magyar Közlöny 2011.december 19.
(kormany.hu)