Kérdések és válaszok szakszolgálati és gyógypedagógiai tevékenységgel kapcsolatban.

1.    kérdéskör:

–    Elképzelhető-e, hogy – a jogszabállyal ellentétben – nem minden tankerületben szerveződik minden ellátás, és ez elegendő indok-e arra, hogy ott ne legyen tagintézmény? 
–    Nem az-e a jó út, hogy tagintézmény legyen, igyekezni kell bővíteni az ellátást. Egy-egy járás elég nagy ahhoz, hogy ha nem is mind a nyolc feladatot, de 3-4-5-6 feladatot megszervezzenek. Ha viszont így indul, hogy majd ellátja a szomszéd tagintézmény, és vezeti a kettőt együtt a nagyobb vezetője – nem is fog felfejlődni.
–    Van-e létszámhatár a tagintézmény létrehozásának szempontjából? (Egy kis óvodában, ahol dolgozik 2-3 fő – ott is van vezető.) Ha van 4-5 szakember, az kevés ahhoz, hogy vezetőjük legyen? Különösen, ha fejlődni akarnak?

Válasz: A pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II.26.) EMMI rendelet (a továbbiakban: Rendelet) értelmében valamennyi tankerületben kötelező tankerületi tagintézményt létrehozni. Jogilag a 2013. májusi és júliusi átalakításokkor e tagintézmények létrejöttek, ténylegesen valóban nem kezdte még meg valamennyi új tagintézmény a működését. A Rendelet azonban garantálja az ehhez szükséges státuszokat, ezen tagintézmények működésének „beindítása” a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (a továbbiakban: KLIK) feladata.

2.    kérdéskör:

–    Mikor vonják vissza írásban az eddigi pedagógiai szakszolgálati vezetők megbízását?
–    Mikor és milyen formában kívánják rendezni a telephelyen dolgozó vezetők/volt vezetők elmaradt vezetői pótlékát?
–    Hol olvasható olyan jogszabály, hogy átszervezés esetén a vezetői megbízás automatikusan megszűnik?
–    Hogy működhetne vezető nélkül akár járási tagintézmény, akár annak telephelye ilyen nagymértékű átszervezések idején és ekkora adatszolgáltatások közepette?
–    Az eddigi vezető nem tudja magáról, milyen minőségben számítanak rá, és mikor jár el helyesen: ha szept. 1-től heti 21 órában csak szakmai (logopédiai, pszichológusi…) feladatot lát el, vagy ha vezetői ügyeket is ellát, mint korábban. A vezetői megbízás írásos visszavonása elmaradt (Kjt 23.§), a járási tagintézmény vezető sem lett írásban megbízva tudomásom szerint levelem írásáig, és ugyanúgy érkeznek a különböző statisztikák, adatkérések? A telephelyen dolgozó kollégák is különböző kérdésekkel, problémákkal keresik meg a telephelyen az eddigi vezetőt. Az eltelt közel két hónap azt mutatja, a gyakorlati munka helyszíneire – legyen az járási központ vagy telephely –, továbbra is kell vezető!
–    Milyen vezetői pótlékok fognak megjelenni a szakszolgálati tagintézmények esetében?

Válasz: A megyei pedagógiai szakszolgálati intézmények létrejöttével a jogelőd szakszolgálatok igazgatói pozíciói automatikusan megszűntek, tekintve, hogy maguk a jogelőd intézmények is, így nem szükséges miniszteri (államtitkári) beavatkozás. Az immáron tagintézményként működő ex-intézmények mb. igazgatói megbízásai a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról  szóló 326/2013. (VIII. 30.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)  24. §  (2) bekezdése alapján adhatóak. Új köznevelési intézmény vagy szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegység, tagintézmény kialakításakor nyilvános pályázat kiírása nélkül, szervezési feladatok ellátására szóló vezetői megbízás adható. A megbízás legfeljebb a tevékenység megkezdését követő évre szólhat a Korm. rendelet 22. § (2) bekezdésében meghatározottak alkalmazásával.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma javasolta a KLIK-nek, hogy az eddigi igazgatókat a zavartalan működés miatt – különösebb mérlegelés nélkül – mb. tagintézmény-vezető igazgatóként foglalkoztassa tovább, 2013. szeptember 1. napjától a vezetői pályáztatás befejeztéig. Ezen tagintézmény-vezetői pályázatok kiírására a Rendelet módosításának kihirdetése után – mely a közeljövőben várható – kerül sor. A pedagógiai szakszolgálati vezetőkre ugyanazon pótlékszabályok alkalmazandóak, mint a nevelési-oktatási intézmények vezetőire.

3.    kérdéskör:

–    Tudomásunk szerint azok a fiatalok, akik a harmadik tanévüket kezdik meg, már nem gyakornoki besorolásba kerülnek. Jól tudjuk?
–    Ha az általunk leadott adatok alapján a MÁK mégis gyakornoki besorolásba tette őket, milyen módon lehet orvosolni a problémát?
–    A gyakornoki bér nem más, mint a bértábla első sorában megjelenített összeg?
–    Milyen szempontok szerint határozzák meg a bérkompenzációt? Milyen bérelemek alapján jár vagy nem jár a bérkompenzáció? 
–    A tankerületi iskolákban megtörtént a bérkompenzáció, tudomásunk szerint a minőségi bérpótlék, a vezetői pótlék, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész mind-mind alapját képezték a számításnak. Ha rosszul tudjuk, akkor milyen fizetési tételek számítottak?
–    A szakszolgálatban működő, fizetéscsökkenést elszenvedő kollégák mikor kaphatják meg a bérkompenzációt?

Válasz: A gyakornokok esetében speciális átmeneti szabályt tartalmaz a Korm. rendelet. Azon szakemberek ugyanis, akik még az előző jogszabályok alapján kezdték meg gyakornoki idejük letöltését, az előző jogszabály alapján kell, hogy befejezzék. Így valóban azok a gyakornokok, akik már két év gyakornoki idővel rendelkeznek, nem Pedagógus I., hanem Gyakornok fokozatba kerültek.

A gyakornokok garantált illetménye az illetményalap 100 %-a.

Illetményalap az ő esetükben:

2013. szeptember 1. és 2014. augusztus 31. között az illetményalap a teljes munkaidőre megállapított kötelező legkisebb alapbér (minimálbér) havi összegének
-    157,8 százaléka alapfokozat (főiskola) esetén,
-    172,9 százaléka mesterfokozat (egyetem) esetén.

A bérkompenzációra való jogosultság megállapítását a munkáltató egyedileg állapítja meg.

4.    kérdéskör:

–    A munkaközösség vezetők valóban megyei szinten jelennek meg a különböző szakszolgálati területeken? A járási tagintézmények szintjén nem alakulhatnak munkaközösségek?

Válasz: A Rendelet értelmében legfeljebb 10 munkaközösség működhet. A munkaközösségek pedagógiai szakszolgálati feladatonként szerveződnek. Az azonos feladatok ellátására egy szakmai munkaközösség hozható létre. E rendelkezésekből az vezethető le, hogy a munkaközösségek a pedagógiai szakszolgálati intézményen belül megyei szintű szerveződések.

Nem zárja ki azonban a jogszabály más szakmai szerveződések létét, azok azonban a munkaközösség elnevezést nem használhatják, és csak annyi jogosítvánnyal rendelkezhetnek, amennyit a szervezeti és működési szabályzat meghatároz.


5.    kérdéskör:

–    Az önkormányzati óvodákban működő logopédusok de jure nem léteznek. De facto nagyon is. Örülünk nekik, mert bizonyos járásokban  olyan óraszám elvonások realizálódtak, amelyek ellehetetlenítik a működést. Ezeken a területeken csak az önkormányzati óvodákban működtetett logopédus szakemberekkel együttműködve érhető el a  szolgáltatás  elégséges színvonala. Mi az EMMI hosszútávú terve ezekkel az, óvodákban rekedt logopédus szakemberekkel?
–    A logopédus kollégák, akik eddig a logopédiai szakszolgálatoknál dolgoztak, látták el valamilyen formában az iskolában az olvasási nehézségekkel küzdő és az SNI diszlexiás gyermekeket is. Ennek tudományos háttere, hogy a diszlexia 15-20 éve bizonyítottan olyan speciális tanulási-nyelvi zavar, melynek hátterében a főként a fonológiai (de lehet még más) nyelvi szint súlyos alulműködése áll. A logopédusoknak volt a legnagyobb gyakorlatuk és az egyes nyelvi fejlesztésben nekik van valóban kompetenciájuk. Most gyakori példa, hogy az egyébként a szakszolgálatnál dolgozó kolléga a törvény szerint nem láthatja el a súlyosabb SNI diszlexiásnak minősülő gyermeket az iskolákban, miközben a kevésbé súlyos olvasási nehézségeket és olvasás zavarokat (TBN kategória) a szakszolgálat keretein belül ellátja. Az EGYMI pedig nem tudott, vagy nem is állt érdekében logopédus szakembert felvenni, hiszen a saját meglévő kollégáit szeretné foglalkoztatni a csökkenő tanulói létszám mellett, ezért az egyébként más szakos – gyakran eddig, sok éven át enyhe értelmi fogyatékosokkal dolgozó gyógypedagógust küldi ki, hogy kezdjen valamit a súlyos diszlexiás gyermekkel. Csakhogy a logopédusokon kívül más szakos gyógypedagógusnak (beleértve a pszichopedagógia és a tanulásban akadályozott szakos kollégát is) nincsen kompetenciája ehhez, mivel a jelenlegi KKK-ban a többi szakos kolléga összesen 15 órányi ismeretet kap a különböző nyelvi szintek működéséről, így csak alapismereteket szerezhet a diszlexiáról, nem pedig terápiás ismereteket, míg a logopédusnak szinte az összes szakos tantárgya erről szól. A szakszolgálati logopédus pedig csak tehetetlenül nézi, hogy miközben jelen van a szakértelem, fejlesztő pedagógustól a szomatopedagógusig ki mindenki próbálkozik az írott nyelvi képességet fejleszteni.
–    A diszlexia egy olyan speciális tanulási zavar, melynek hátterében az egyes nyelvi szintek, elsődlegesen a fonológiai nyelvi szint fejlődésének súlyos akadályozottsága áll. Hogyan lehet azt elérni a törvényalkotónak és a törvény végrehajtóinak, hogy a gyermek valóban megkapja a nyelvi alapú kezelést. Hiszen lehetséges, hogy ennek a gyermeknek más kognitív funkcióbeli problémái vannak (pl. figyelemzavar), melyet pl. egy pszichopedagógus is jól tud kezelni, ugyanakkor nyelvi problémája biztosan van. Amennyiben a logopédiát ugyanúgy egy szakterületnek tekintjük, miért nem kezeli a törvény professzióként ezt, miért van az, hogy írott nyelvi zavart minden gyógypedagógus kezelhet? Mint ahogyan egy logopédus sem végez mozgássérült kezelést csak akkor, ha annak a gyermeknek plusz logopédiai problémája van, pl. diszlexiás, vagy dadog?
–    Hogyan lehetne megoldani a rendszer felállásának gyermekbetegségeiből keletkező ellátási zavarokat pl. a diszlexiás gyerekek esetében? Pl. ideiglenesen engedélyt adni az írott nyelvi zavar kezelésében egyébként a legnagyobb szaktudással és gyakorlattal rendelkező logopédiai szakszolgálatoknak az akut problémák megoldására? Mivel a gyerek csak egy évig elsős, másodikos, és mire a rendszer anomáliák felszámolódnak, véglegesen elveszít több évnyi fejlesztést, melynek ára tanulási sikertelensége lesz. 
–    Hogyan lehet hosszútávon megnyugtatóan megoldani, hogy az SNI gyermekek kezelésében érvényesüljenek a különböző szakos gyógypedagógusok kompetenciahatárai? Pl.: a vizsgálók valamilyen mátrix alapján az egyes problémákhoz bizonyos óraszámban megfelelő szakos kollégát rendeljenek hozzá? Hiszen ha az EGYMI végzi az SNI ellátást, az ellátás színvonalának emelését pont a team- munkában történő kezelés lehetősége jelentené: pl. a heti 3 óra a 3. osztályos diszlexiás SNI gyermeknél úgy oszlik meg, hogy a pszichopedagógus kolléga fejleszti a kognitív, vagy szenzomotoros funkciókat heti egy órában és a logopédus kolléga fejleszti a különböző nyelvi szinteket, ezzel együtt az olvasást heti kétszer. Hogyan lehetne ezt a törvény és rendeletalkotás eszközeivel biztosítani?
–    Ki látja el a gyermeket, ha beszédfogyatékos? (Tankerületi utazó gyógypedagógusi hálózat, vagy pedagógiai szakszolgálat?)
–    Ki látja el a gyermeket, ha más fogyatékossága mellett beszédhibás? (Tankerületi utazó gyógypedagógusi hálózat, vagy pedagógiai szakszolgálat?)


Válasz: El kell határolni egymástól azon munkaköröket, amelyek logopédus/logopédia végzettséggel és szakképzettséggel (a továbbiakban logopédus) tölthetőek be. Célzottan logopédus munkakörök:
•    logopédiai ellátást végző logopédus
•    sajátos nevelési igényű gyermekeket saját intézményben ellátó logopédus
•    utazó gyógypedagógusi tevékenységet végző logopédus

Ezen túlmenően nevesítve a logopédus végzettséggel és szakképzettséggel betölthető a fejlesztő pedagógus munkakör, illetve a logopédus, immáron nem a célzottan logopédus, hanem általában a gyógypedagógus mivolta „jogán” az alábbi szakszolgálati területeknél jelenhet még meg:
•    korai fejlesztés,
•    szakértői bizottsági tevékenység,
•    nevelési tanácsadás,
•    fejlesztő nevelés,
•    kiemelten tehetséges gyermekek gondozása,
•    továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás,

illetve ugyancsak gyógypedagógus mivolta „jogán” alkalmazható a fejlesztő nevelés, oktatás köznevelési feladatának ellátására.

A logopédiai ellátást tehát el kell elhatárolni a logopédusok által végezhető többi tevékenységtől.

A Rendelet 25. § (1) bekezdése értelmében a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 18. § (2) bekezdés e) pontja szerinti logopédiai ellátás feladata a beszédindítás, a hang- beszéd- és nyelvfejlődési elmaradás, a beszédhibák és a nyelvi-kommunikációs zavarok javítása, a diszlexia, a diszortográfia, a diszgráfia, a diszkalkulia kialakulásának megelőzése a beszéd technikai és tartalmi fejlesztését szolgáló logopédiai terápiás foglalkozáson. E bekezdés a logopédiai ellátás (hétköznapi szóhasználattal: alapellátás) szakmai tartalmát határozza meg. A logopédiai ellátás (alapellátás) célcsoportja szakmai véleményünk szerint azon nem sajátos nevelési igényű gyermekek csoportja, akiknek fennálló problémája a fent jelzett tevékenységekkel korrigálható. Amennyiben a gyermek sajátos nevelési igényű – függetlenül a sajátos nevelési igény típusától –, úgy logopédiai jellegű problémáit nem a szakszolgálati logopédiai ellátás (alapellátás) tevékenységének keretében, hanem az Nkt. 47.§-ának (4) bekezdése, (9) bekezdésének b) pontja, illetve (10) bekezdése alapján alkalmazott logopédus/logopédia végzettségű és szakképzettségű szakember révén kell korrigálni.

A Rendelet meghatározza azon eseteket, amikor az ellátásban való részvétel nem önkéntes (ezek az öt éves kori szűrés és az öt éves kori szűrés eredményei következtében történő ellátás). Ezen esetben nemcsak a szakszolgálatnak van ellátási kötelezettsége, hanem a szülőnek is biztosítania kell, hogy gyermeke a szakszolgálat logopédusa által tartott foglalkozásokon részt vegyen, mindaddig, amíg annak szükségessége fennáll. Ha a gyermek „magánúton” más logopédushoz jár, még nem mentesül a szakszolgálati logopédiai ellátásban való részvétel alól, ahogyan például a matematika órák látogatása alól sem abban az esetben, ha egyebekben magántanár által matematikai foglalkozásokban részesül. E szabályt csak a logopédiai ellátás azon szegmensére kell alkalmazni, ahol az ellátásban való részvétel önkéntessége a Rendelet alapján megszűnt. Más esetekben a szülő szabadon választhat, hogy az ellátást igénybe veszi-e, illetve ha nem, mely úton biztosíttatja a szükséges fejlesztést.

Az Nkt. 47. § (4) és (9) bekezdése értelmében:
„(4) A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló neveléséhez és oktatásához az alábbi feltételek szükségesek:
a) a gyermek, tanuló külön neveléséhez és oktatásához a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatása, a neveléshez és oktatáshoz szükséges speciális tanterv, tankönyv és egyéb segédlet,
b) egyéni előrehaladású képzéshez, integrált óvodai neveléshez, iskolai nevelés-oktatáshoz, fejlesztő neveléshez, fejlesztő nevelés-oktatáshoz, az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz szakirányú végzettségű gyógypedagógus, a foglalkozásokhoz speciális tanterv, tankönyv, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközök,
c) a fejlesztési területek szakértői bizottság által történő meghatározása.
…
(9) A gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben
a) a fogyatékosság típusának megfelelő szakirányon szerzett gyógypedagógusi, gyógypedagógiai tanári, konduktori, konduktor-óvodapedagógusi, konduktor-tanítói, terapeuta szakképzettség kell, ha az óvodai foglalkozás, vagy a tanórai foglalkozás elsődleges célja
aa) a sajátos nevelési igényből eredő hátrány csökkentése,
ab) az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció,
ac) az értelmi fogyatékossággal élő tanuló iskolai nevelés-oktatása a külön e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, óvodai csoportban, iskolai osztályban történik,
b) az a) pontban meghatározott vagy az általános szabályok szerinti végzettség és szakképzettség kell,
ba) ha az óvodai foglalkozás, a tanórai foglalkozás elsődlegesen nem a sajátos nevelési igényből eredő hátrány csökkentését, a tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációját, rehabilitációját szolgálja,
bb) az egyéb foglalkozáshoz, a kollégiumi foglalkozáshoz,
c) az enyhe értelmi fogyatékos tanulók idegen nyelv oktatását elláthatja gyógypedagógus végzettséggel és szakképzettséggel, továbbá „komplex” típusú felsőfokú államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal rendelkező pedagógus is.”

Ugyanezen § (10) bekezdése azt is kimondja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló neveléséhez, oktatásához szükséges speciális szakképzettséggel rendelkező szakember utazó gyógypedagógusi hálózat útján is biztosítható, valamint azt, hogy az utazó gyógypedagógusi hálózat megszervezése és működtetése az állami intézményfenntartó központ feladata.

E két bekezdésből az derül ki, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált oktatásához szükséges gyógypedagógusok biztosítása megtörténhet úgy, hogy őket az adott (integráló) intézmény maga alkalmazza, avagy úgy is, hogy őket az utazó gyógypedagógusi hálózat biztosítja. Tekintve, hogy az óvodai nevelés is köznevelési alapfeladat, valamint azt, hogy utazó gyógypedagógusi hálózatokat az állami intézményfenntartó központ tartja fenn és az utazó gyógypedagógusi hálózatok feladata az integráltan oktatott, nevelt gyermekek ellátása – véleményünk szerint a kölcsönös együttműködés miatt nem kérhető ellenszolgáltatás a gyermeket egyebekben ellátó óvodától, illetve az óvoda sem kérhet ellenszolgáltatást az infrastruktúra használatáért.

Továbbra is megvan tehát a jogi feltételrendszere annak, hogy az adott intézmények (például óvodák) saját maguk alkalmazzák a speciális szakembereket.

Álláspontunk szerint a jelen hatályos jogszabályok alapján a sajátos nevelési igény típusának megfelelő szakirányon szerzett gyógypedagógusi, gyógypedagógiai tanári, terapeuta szakképzettség:

-    mozgásszervi fogyatékosság esetén a szomatopedagógia, szomatopedagógus szak, szakirány,
-    látási fogyatékosság esetén a tiflopedagógia szak, illetve a látássérültek pedagógiája szak, szakirány,
-    hallási fogyatékosság esetén a szurdopedagógia szak, illetve a hallássérültek pedagógiája szak, szakirány,
-    enyhe értelmi fogyatékosság esetén az oligofrénpedagógia szak, illetve a tanulásban akadályozottak pedagógiája szak, szakirány,
-    középsúlyos értelmi fogyatékosság esetén az oligofrénpedagógia szak, illetve az értelmileg akadályozottak pedagógiája szak, szakirány,
-    beszédfogyatékosság esetén a logopédia, logopédus szak, szakirány,
-    az egyéb pszichés fejlődési zavar esetén – valamennyi zavar tekintetében – a pszichopedagógia, pszichopedagógus szak, szakirány,
-    az egyéb pszichés fejlődési zavar esetén – kizárólag a diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia tekintetében – a pszichopedagógia, pszichopedagógus, a  logopédia, logopédus, valamint a  tanulásban akadályozottak pedagógiája szak, szakirány bármelyike,
-    autizmus spektrum zavar esetén az autizmus spektrum pedagógiája szakirány, valamint az autizmus spektrum zavarok pedagógiája szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettség,
-    több sajátos nevelési igény-típus együttes előfordulása, valamint a súlyos és halmozottan fogyatékos gyermekek, tanulók esetén a sajátos nevelési igény típusának megfelelő gyógypedagógusi szakképzettséget az adott gyermek, tanuló, osztály, vagy csoport sajátosságainak figyelembevételével, egyedileg kell meghatározni.

A fentiek a konduktor, konduktor-óvodapedagógus, konduktor-tanító, konduktor (óvodapedagógus), konduktor (tanító) végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezők alkalmazási feltételeit és kompetenciakörét nem érintik. Konduktor (beleértve valamennyi felsorolt változatot) akkor tarthat egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkozást, ha ennek szükségességét a szakértői bizottság szakértői véleménye jelzi.

6.    kérdéskör:

–    Milyen joga, törvényes lehetősége van a szülőnek az állampolgári jogok biztosához forduláson kívül, hogy az ellátatlan gyermekek megkapják a megfelelő ellátást? Vagyis milyen garanciákat tartalmaz a törvény és a rendelet erre? 
–    Kinek a feladata óvodás gyermek esetén a sajátos nevelési igényű gyermek ellátásának biztosítása? Mit lehet tenni olyan településen, ahol az óvodák hivatalosan nem integrálnak semmilyen fogyatékost, az óvodák alapító okirata sem tartalmaz ilyet? Hova forduljanak a szülők, hogy gyermekük ellátást kapjon?


Válasz: A Rendelet értelmében a szakértői bizottság a Rendelet 16.§ (3) bekezdésben foglaltak szerint összeállított intézményjegyzék (a továbbiakban: jegyzék) alapján tájékoztatja a szülőt azokról a lehetőségekről, amelyek alapján sajátos nevelési igényű gyermeke a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, oktatás és gondozásban (a továbbiakban: korai fejlesztés és gondozás) részt vehet. A köznevelési intézményt a szülő választja ki a szakértői bizottság által javasolt intézmények közül. A gyermeket ellátó intézményt a szakértői bizottság a szakértői véleményében kötelezően jelzi, azaz kijelöli az intézményt. A Rendelet 20.§ (1) és (2) bekezdése értelmében az óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás a többi gyermekkel, tanulóval közös óvodai csoportban, iskolai osztályban azért nem szervezhető meg, mert az intézményi jegyzékben nincsen megfelelő óvoda, iskola, a szakértői bizottság a szakértői véleményét megküldi a gyermek, tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes tankerületi igazgatónak. A tankerületi igazgató intézkedik arról, hogy a gyermek, tanuló kötelező felvételét ellátó nevelési-oktatási intézmény kijelölésre kerüljön. A tankerületi igazgató harminc napon belül tájékoztatja az intézkedéséről a szakértői bizottságot. Ha a gyermek, a tanuló gyógypedagógiai intézményben történő nevelése, oktatása azért nem szervezhető meg, mert az Intézmény által vezetett jegyzékben nincsen megfelelő óvoda, iskola, a szakértői bizottság a szakértői véleményét megküldi a gyermek, tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes megyeközponti tankerület vezetőjének. A megyeközponti tankerület vezetője intézkedik arról, hogy a gyermek, tanuló kötelező felvételét ellátó nevelési-oktatási intézmény kijelölésre kerüljön. A megyeközponti tankerület vezetője harminc napon belül tájékoztatja az intézkedéséről a szakértői bizottságot.

A szakszolgálat tevékenységével kapcsolatos ügyekben jogorvoslatért a Rendeletben meghatározott speciális esetekben a járási hivatalhoz, egyéb esetekben az intézmény fenntartójához lehet fordulni.

7.    kérdéskör:

–    Egy konkrét, de általánosítható kérdés: 1952-ben születtem, 2014. szeptemberében érem el az öregségi nyugdíjkorhatárt, s akkor készülök nyugdíjba menni. Miért nem mentem már el, mint több kortársam? Mert - talán "devianciának tűnik", ahogy az egyik barátnőm fogalmazott - szeretek dolgozni! Szívesen maradtam. Annyi zűrzavar volt már tavaly is az oktatásban, hogy nem lehetett tudni, ha elmennék nyugdíjba, dolgozhatnék-e tovább nyugdíj mellett? Tehát maradtam. Idén szeptemberben megkaptam az átsorolást, melyben I 13-ból (egyetemi végzettség + szakvizsga) pedagógus 1 - be kerültem (1/13-ba), mint minden pedagógus. Amikor a vizsgákra készülve éjszakába nyúlóan tanultam, nem gondoltam, hogy a nyugdíj előtti évben még vizsgáznom kell ahhoz, hogy ne tekintsék semmisnek mindazokat a diplomákat, melyeket a főiskola után szereztem. Az új besorolás alapján úgy tűnik, az én korosztályomat teljesen "leírták". Ugyanis még esélyem sincs arra, hogy beadjam a portfóliómat!!!!! Próbáltam rákeresni az Oktatási Hivatal honlapján, semmi elérhetőséget erre vonatkozóan nem találtam (szerettem volna minél előbb beadni). Az viszont feketén - fehéren kiderült, hogy 2014 áprilisig adhatják be a portfóliót azok, akik 10 éven belül mennek majd nyugdíjba, s ha elfogadják, majd 2015-január 1-től kerülhetnek magasabb fokozatba (pedagógus 2-be). De mi van azokkal, akik 2014 őszén mennek nyugdíjba? Azok magukra vessenek, hogy eddig nem mentek el? Az ember azt gondolná, minél tovább dolgozik valaki, minél tovább végzi a szolgálatát, annál jobb feltételekkel mehet nyugdíjba. Úgy látszik, ez az oktatásban nem így van!!! Kérdésem tehát, milyen feltételekkel kerülhetnék (és kerülhetnének a kortársaim) magasabb fokozatba még a 2014-es nyugdíjba menetel előtt. (Hogyan és hová adhatnánk be 2014 áprilisa előtt a portfóliót, s mikor kerülhetne sor a minősítő eljárásra?)

Válasz: A fentiekben vázoltakat a Korm. rendelet szabályozza. A Korm. rendelet biztosítottra előnyök leghamarabb 2014-ben realizálódnak, a jogszabályban meghatározott időpontban. Ennek értelmében a pedagógus-szakvizsgával és tizennégy év szakmai gyakorlattal rendelkező pedagógus 2014. április 30-áig kérelmezheti a Pedagógus II. fokozatba 2015. január 1-jével történő besorolását. A kérelem alapján a besorolás további feltétele, hogy a pedagógus 2014. április 30-áig feltöltse portfólióját a miniszter által kijelölt, az OH által kialakított és üzemeltetett informatikai támogató rendszerbe. A Pedagógus II. fokozatba be kell sorolni azt, akinek a portfóliója tartalmazza a Korm. rendelet 8. §-ában foglaltakat. Az eljárást az Oktatási Hivatal szervezi.



8.    kérdéskör:

–    Hol végezhet fejlesztést nevelési tanácsadás keretében a pszichopedagógus és a fejlesztőpedagógus?
–    Korábbi tendencia, törekvés volt, hogy a szakszolgálatokhoz rendelődik a fejlesztőpedagógusi tevékenység, ehhez képest most külsős-belsős megfogalmazásban jelenik meg a szakszolgálat munkájában egy 2013.06.12-én kelt EMMI levélben. Mi a jelentősége ennek?
–    A 15/2013. (II.26.) EMMI rendelet 24.§ alapján a nevelési tanácsadás keretében többek között pedagógiai támogatás, fejlesztés, terápiás gondozás nyújtható a gyermeknek, tanulónak. A Nkt 47.§ szerint a BTMN ellátás a szakszolgálatok által is biztosítható.
–    Egyik jogszabály sem rendelkezik arról, hogy a pszichopedagógus, fejlesztőpedagógus ezt a szakszolgálat központi épületében végezheti csak, vagy a gyermek/tanuló intézményében. Az eddigi gyakorlatot követve és igazodva a tárgyi feltételekhez, körülményekhez, javasoljuk a „külső – belső” fejlesztő elkülönítésének megszüntetését. Meggyőződésünk, hogy nem a terem elhelyezkedésétől, sokkal inkább a gyermeket/tanulót ellátó személyiségétől, felkészültségétől függ a fejlődés mértéke. Azok a fejlesztést végző kollégák, akik eddig heti 21 órában több óvodába, iskolába kijárva intézményenként heti 4-10 órát biztosítva látták el ezt a feladatot, bizonytalannak érzik állásukat.
–    A fejlesztőpedagógus jelentős számú diagnosztikus eszközzel ismerkedik meg tanulmányai során. Miért nem kompetens ezek használatára a későbbiekben?
–    Van olyan szakszolgálat, ahol preferálják, van, ahol nem. Miért nem egységes ez országos szinten?
–    Az alapképzésre /tanító-tanár/ ráépülő, másoddiplomát adó fejlesztőpedagógus képzés jelentős rálátást biztosít a gyermekek ismeretbeli tudásának, pszichikus fejlettségének az elbírálásához. 
–    Javasoljuk, hogy a szakszolgálatok működéséről szóló rendelet mellékletében a fejlesztőpedagógus is részt vehessen a szakértői vizsgálatokban járási szinten.

Válasz: Mind az Nkt, mind a Rendelet megfelelő garanciákat biztosít a fejlesztő pedagógiát illetően. A jelzett jogszabályok meghatározzák azon végzettségeket és szakképzettségeket, amelyek birtokában a fejlesztő pedagógus munkakör betölthető. Az Nkt. 8. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy az óvodai nevelés Nkt. 6. melléklet szerinti finanszírozott időkerete magába foglalja a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek fejlesztő foglalkoztatásának időkeretét, az Nkt. 27. §  (5) bekezdése pedig rendelkezik arról, hogy az általános iskola, a középfokú iskola köteles megszervezni a tanuló heti kötelező óraszáma és az osztályok engedélyezett heti időkeret különbözete terhére – többek között – a beilleszkedési, tanulási nehézség, magatartási rendellenességgel diagnosztizált tanulók eredményes felkészítésére szolgáló, differenciált fejlesztést biztosító foglalkozásokat. Ugyanakkor az Nkt. 47. § (8) bekezdése kimondja: „Ha a gyermek, a tanuló beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd, fejlesztő foglalkoztatásra jogosult. A fejlesztő foglalkoztatás a nevelési tanácsadás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés és oktatás keretében valósítható meg.” Ezzel harmonizálva a Rendelet 24. § (3) bekezdés b) pontja alapján: komplex pszichológiai és gyógypedagógiai ellátás keretében a pedagógiai szakszolgálati intézmény terápiás ellátást, korrektív megsegítést nyújt a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján a nevelési tanácsadás keretében fejlesztésben részesülő gyermekek, tanulók számára. Mindezek alapján tehát a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel gyermekek fejlesztő pedagógiai ellátása mind a pedagógiai szakszolgálati intézmény, mind az adott óvoda, iskola keretében is megvalósítható.

A fejlesztő pedagógus munkakör nemcsak fejlesztő pedagógus szakképzettséggel tölthető be. Az Nkt. 3. melléklete, illetve a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013 (II.26.) EMMI rendelet 6. sz. melléklete alapján a fejlesztő pedagógus munkakör betöltéséhez szükséges végzettség és szakképzettség:

-    gyógypedagógus a tanulásban akadályozottak vagy logopédia vagy pszichopedagógia szakiránnyal (illetve nem nevesítve oligofrénpedagógia szakkal),

-    illetve bármely pedagógus, és a beilleszkedési, a tanulási, a magatartási nehézségekkel küzdő gyermekek, tanulók szűrésére, csoportos és egyéni foglalkoztatására jogosító szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettség.

Elhatárolandóak a Rendeletben nem nevesített, úgynevezett „belső” és „külső” fejlesztő pedagógus fogalmak. A „belső” fejlesztő pedagógusok a pedagógiai szakszolgálati intézmény tagintézményeiben tevékenykednek, tevékenységük szorosabban kötődik a nevelési tanácsadás komplex pszichológiai és gyógypedagógiai ellátási résztevékenységéhez, a „külső” fejlesztő pedagógusok ugyan a pedagógiai szakszolgálati intézmény állományához tartoznak, de tevékenységüket az óvodákban, iskolákban látják el.

A szakszolgálat alkalmazásában tevékenykedő „külső” fejlesztő pedagógusok létszáma a Rendelet 7. sz. mellékletében „szakértői bizottsági tevékenység és nevelési tanácsadás” keretszámába nem számít bele, hiszen az nem szakértői bizottsági tevékenység és nem nevelési tanácsadás, hanem nevelési tanácsadás keretében végzett fejlesztő foglalkoztatás.
Mind a „belső”, mind a „külső” fejlesztő pedagógusok – tekintve, hogy a pedagógiai szakszolgálati intézmény állományához tartoznak – a jogszabályi rendelkezések alapján, szakvizsga megszerzésére kötelezettek.

A nem gyógypedagógus alapvégzettséggel és szakképzettséggel rendelkező fejlesztő pedagógusok a szakértői bizottsági tevékenységben nem vehetnek részt.

9.    kérdéskör:

– Gyógytestnevelést elláthat-e gyógytestnevelés szakirányon végzett óvónő szakszolgálatnál? (jogszabály szerint nem, de alkalmaznak ilyen kollégát, most vették föl)

Válasz: A Rendelet elődje, a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 4/2010 (I.19.) OKM rendelet még úgy fogalmazott, hogy:
-    a gyógytestnevelő munkakörhöz gyógytestnevelő tanár végzettség és szakképzettség, szükséges, ám
-    ha a gyógytestnevelést az óvodai nevelés vagy a nem szakrendszerű iskolai nevelés és oktatás keretében szervezik meg, a fentieken túl megfelelő végzettség és szakképzettség a gyógypedagógus, konduktor, óvodapedagógus vagy tanító, illetve tanár végzettség és szakképzettség, valamint a gyógytestnevelés szakirányú továbbképzési szakon szerzett végzettséggel együttes megléte.

A jelen jogszabályok szerint a gyógytestnevelő tanári feladatokat kizárólag gyógytestnevelő tanár végzettség és szakképzettség birtokában lehet ellátni. A Rendelet megalkotásakor nem irányult jogalkotói szándék arra, hogy e munkakör más végzettséggel is betölthető legyen, így ebben az esetben az érintett szakemberek a Rendelet 44.§ (4) bekezdésében meghatározott feltételek fennállta esetén és csak az ott jelzett időpontig foglalkoztathatóak tovább eredeti munkakörükben

10.     kérdéskör:

–    A pszichológiai vizsgálat szakértői vizsgálatnak minősül-e? – Gondolunk itt pl. a viselkedésprobléma miatt pszichológust igénybevevőre, akinél tanulási nehézség/zavar gyanúja nem merül fel a tanító nénikben, és az iskola javaslatára keres meg bennünket a szülő és kér vizsgálatot és véleményt a vizsgálat eredményéről.
–    Ki kell-e tölteni ebben az esetben is minden, a szakértői vizsgálathoz előírt papírokat és gyógypedagógusnak is meg kell-e vizsgálnia az ilyen tanulót?

Válasz: A nevelési tanácsadás keretében végzett folyamatdiagnosztikai célú pszichológiai, gyógypedagógiai-pedagógiai vizsgálatokra nem kötelező alkalmazni a szakértői bizottsági vizsgálatokra vonatkozó kógens szabályokat.

11.    kérdéskör:

–    A heti 21 óra hány percben értendő? 21 X 45, vagy 21 X 60 perc?
–    Úgy hallottuk, hogy a fejlesztőpedagógusokkal kapcsolatban történt  egyeztető  megbeszélés a minisztériumban. Megoldatlan a helyzetük, mert akik az intézményeknél maradtak, 32 órára kötelezettek, de természetesen nem fejlesztenek 32 órában, esetenként az óvodákban még óvónőt is helyettesítenek. Szabályozva lesz a rendelési idejük?
–    A Pedagógiai Szakszolgálatokban a kötelező óraszám az Nkt. 62. § (13) bekezdése alapján 21 óra.
–    Kötelezhető-e a Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Székhelyintézményének főigazgatója vagy főigazgató- helyettese a tagintézményeiben dolgozókat, hogy a meghatározott óraszámon felül (32 vagy 40 órában?) az intézményen belüli eltöltésre?
–    Benne van- e a kötelezően bent töltendő 32 órában:
•    az intézménylátogatás (óvoda, iskola)
•    óvodapedagógussal, iskolában tanító pedagógussal való konzultáció
•    a gyermekek fejlődésének nyomonkövetése
–    Jelenléti ív vezetése:
•    szabályos- e a 40 óra jelenléti ívben való vezetése?
•    a jelenléti ív vezetése hogyan törvényes és szabályos?
–    Vidéken, feladatellátási helyen- dolgozó szakember (napi rendszerességgel utazó) utazási ideje a 32 vagy a 40 órába számít bele?

Válasz: A jogszabályok sehol nem jelzik azt, hogy egy óra 45 perc lenne. Az Nkt. 62.§ (5)-(14) bekezdései határozzák meg a pedagógusok köztelező óraszámát és az ezzel kapcsolatos egyéb részletszabályokat. A pedagógusok teljes heti munkaideje minden esetben 40 óra. A részletszabályokat az alábbi táblázatban foglaltuk össze, melyben az alábbi értelmezésű kifejezések szerepelnek:

-    többségi pedagógus: olyan pedagógus, aki nem gyógypedagógus, nem konduktor,
-    többségi intézmény: olyan intézmény, amely gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai oktatásban, nevelésben nem, vagy csak integrált formában vesz részt.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a „többségi pedagógus” és „többségi intézmény” fogalmakat csak e levélben használjuk, ezek a hatályos jogszabályok alapján egyebekben nem alkalmazandóak.

Ezen túlmenően a szakszolgálatokra vonatkozó speciális szabályok:

Az iskolákban alkalmazott pedagógus a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő és a kötött munkaidő közti különbözet időtartamában a nevelés-oktatást előkészítő, nevelés-oktatással összefüggő egyéb feladatokat, tanulói felügyeletet, továbbá eseti helyettesítést lát el.

Szakszolgálat esetében a pedagógus a közvetlen foglalkozás és a heti teljes munkaidő közti különbözet időtartamában látja el a szakértői véleményhez szükséges vizsgálatok, valamint a közvetlen foglalkozások előkészítésével kapcsolatos feladatokat, a vizsgálatok keretében készített vélemények egyeztetését, a szakértői vélemények elkészítését, biztosítja a folyamatos nyitva tartást, továbbá végzi a gyermek, tanuló fejlődéséhez szükséges egyéb, intézményen kívüli tevékenységet, utazik a gyermekhez, tanulóhoz.

A túlmunka díjazása:

A nem KLIK által fenntartott intézmények esetében:

A Korm. rendelet 17. § (1) bekezdése értelmében a pedagógus számára a kötött munkaidőnek neveléssel-oktatással le nem kötött részében – többek között – eseti helyettesítés rendelhető el. Az eseti helyettesítés elrendelésének több feltétele és mennyiségi határa van.


A neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak további tanórai és egyéb foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

-    a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,
-    a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy
-    a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

E szabályok alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg, ezen túlmenően a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra rendelhető el.

A neveléssel-oktatással lekötött munkaidő felett az eseti helyettesítést meghaladó mértékben elrendelt tanórai vagy egyéb foglalkozást a munkáltató olyan munkajogi eszközökkel díjazhatja, mint például a garantált illetménynél magasabb illetmény megállapítása (erre a kinevezésben akár csak határozott időre szólóan is lehetőség van), vagy a jutalmazás. Ezen túlmenően (ha pl. a pedagógus egy tartósan üres álláshely miatt kényszerül sorozatosan többletórákat tartani) még a helyettesítési díj eszköze is alkalmazható, közalkalmazottak esetén: a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 24. § (1) bekezdése szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. Az arányosság megállapításának módjára nézve a Kjt. részletszabályt nem tartalmaz, de méltányos, ha helyettesítési díjként a megtartott többletórákat és az ahhoz kapcsolódó felkészülési, értékelési időt veszi alapul a munkáltató, és az ezen órákra eső illetményt fizeti ki pluszban helyettesítési díjként az érintett pedagógus számára. Ezt természetesen csak átmeneti megoldásként lehet alkalmazni, míg megfelelő végzettségű és szakképzettségű személlyel nem tudják ellátatni a feladatot. Az átfedési idő szabályai a korábbi szabályozással megegyezőek.

A KLIK által fenntartott intézmények esetében:

A Korm. rendelet 17. § (1) bekezdése értelmében a pedagógus számára a kötött munkaidőnek neveléssel-oktatással le nem kötött részében – többek között – eseti helyettesítés rendelhető el. Az eseti helyettesítés elrendelésének több feltétele és mennyiségi határa van.

A neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak további tanórai és egyéb foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

-    a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,
-    a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy
-    a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

E szabályok alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg, ezen túlmenően a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra rendelhető el.

Az ezen mértéken túli munkavégzést a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és a Pedagógusok Szakszervezete közt köttetett kollektív szerződés szabályozza, az alábbiak szerint:

„11. Kötött munkaidő feletti munkavégzés

A 13. pont szerint számított óradíj illeti meg a pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat, ha a munkáltató intézkedése alapján a kötött munkaidőt meghaladóan kell a nevelési-oktatási intézményben, illetve a pedagógiai szakszolgálat intézményében munkavégzés céljából benntartózkodnia. Annak megállapítása, hogy a kötött munkaidőt a pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott túllépte-e, a havi munkaidőre vetítve történik.

12. Helyettesítés és a megállapodás alapján történő munkavégzés

12.1. Ha a pedagógus elrendelés alapján a munkakörére jogszabályban megállapított neveléssel-oktatással lekötött munkaidő felett, - az eseti helyettesítést meghaladó mértékben - további tanórai vagy egyéb foglalkozást tart, a 13. pont szerint számított óradíjra jogosult.

12.2. Ha a feladat ellátása más munkaszervezési intézkedések alkalmazásával nem oldható meg, megállapodáson alapuló díjazás illeti meg a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottat, amennyiben a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő felső határánál több tanórai foglalkozást, illetve egyéb foglalkozást tart. A díj irányadó összege – minden megtartott ilyen foglalkozás után – a 13.1. pont szerint megállapítható összeg. E díjazáson felül más jogcímen további díjazásra a pedagógus nem tarthat igényt.

12.3. Ha a munkaszervezés más módon nem oldható meg és a pedagógus átmenetileg más pedagógus osztályát, tanulócsoportját, foglalkozási csoportját - a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn belül - a sajátjával együtt tanítja, összevonással megvalósított helyettesítést lát el.  Az összevonással megvalósított helyettesítésért megállapodás szerint díjazás illeti meg a pedagógust, feltéve, ha az meghaladja az eseti helyettesítés mértékét.

13. A helyettesítés díjazása

13.1. A helyettesítés díjazásának számítási alapja pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetén a pedagógus - pótlék nélküli - illetményének 138,5 osztószámmal megállapított hányada (a továbbiakban: óradíj).

13.2. A 12. 3. pont szerinti összevont helyettesítés díjazásának megállapításakor a 13. 1. pont szerinti óradíj legalább 33 %-a az irányadó összeg.”

A fentiek kiegészítéseképpen felhívjuk a figyelmet arra, hogy szakszolgálat esetében csak a 12. és 13. pont értelmezendő, tekintve, hogy ezen intézménytípusoknál csak neveléssel-oktatással lekötött munkaidő van jogszabályban definiálva, kötött munkaidő nem.



12.    kérdéskör:

–    Lesz valami módosítás a szakvizsga kérdéssel kapcsolatban? Vagy marad a régi szabályozás és mindenkinek kötelező?
–    Várható-e valamilyen pályázat, támogatás a szakképzés finanszírozásához?

Válasz: A Rendelet 33. § (1) bekezdése szerint szakszolgálati intézményben a gyermekekkel, tanulókkal való közvetlen foglalkozást – ha a rendelet másképp nem rendelkezik – szakvizsgázott pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak végzik. Ugyanakkor a Rendelet 33. § (7) bekezdése értelmében az, aki nem rendelkezik szakvizsgával, – a 44. § (2)–(3) bekezdésben foglalt kivétellel – pedagógus munkakörben foglalkoztatható, feltéve, hogy a munkáltató előírja a szakvizsga öt éven belüli megszerzésének kötelezettségét. A szakvizsga öt éven belüli megszerzésének kötelezettsége módosul a pályakezdő gyógytestnevelők és logopédusok vonatkozásában, az ő esetükben a szakvizsgát a szakvizsgára történő jelentkezéshez meghatározott pedagógus-munkakörben eltöltött szakmai gyakorlat megszerzését követő hat éven kell megszerezni.

A végzettség, szakképzettség, szakvizsga hármasának elhatárolása:

Végzettség: főiskola vagy egyetem.
Szakképzettség: logopédia szakos gyógypedagógiai tanár, állatorvos, építészmérnök.
Szakvizsga: pedagógus szakvizsgára felkészítő szakirányú továbbképzés záróvizsgája.

(Megjegyzendő, hogy a Rendelet 44. § (4) bekezdése módosítás alatt áll, a tervezett szöveg: Ha a pedagógus szakképzettsége e rendeletben meghatározott képesítésnek a megváltozott előírások miatt nem felel meg, és e rendelet hatálybalépésekor a pedagógusnak
a) a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatárig tíz évnél kevesebb ideje van, legfeljebb a nyugdíjkorhatár eléréséig változatlan munkakörben tovább foglalkoztatható;
b) a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatárig tíz évnél több ideje van, e rendelet hatálybalépésének napjától számított öt év után csak akkor foglalkoztatható tovább pedagógus-munkakörben, ha tanulmányait a felsőfokú pedagógus-szakképzettséget nyújtó oktatásban megkezdte.)

A fentieken túl léteznek pedagógus-szakvizsgával egyenértékű szakképzettségek is.

A jelenleg hatályos, a szakirányú továbbképzés szervezésének általános feltételeiről szóló 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet 5. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint, a pedagógus-szakvizsga követelményeinek teljesítését az oklevélben fel kell tüntetni. Tehát az ezen rendelet értelmében kibocsátott oklevélből már egyértelműen ki kell derülnie annak, hogy pedagógus szakvizsgát szerzett az adott szakember. E rendeletet megelőzően a pedagógus-szakvizsga képesítési követelményeit a 41/1999. (X. 13.) OM rendelet szabályozta (a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény és a pedagógus-továbbképzésről,
a pedagógus-szakvizsgáról, valamint a továbbképzésben résztvevők juttatásairól és kedvezményeiről szóló 277/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet rendelkezései alapján). A pedagógus-szakvizsga képesítési követelményeiről szóló 41/1999. (X.13.) OM rendelet (a továbbiakban OM Rendelet) 1. melléklete szabályozta a pedagógus-szakvizsga képesítési követelményeit, azaz az e mellékletnek megfelelő képzések egyben szakvizsgát adtak.

Ugyancsak az 1. melléklet rendelkezett úgy, hogy a szakvizsga teljesítését az oklevélben jelölni kell,
-    pedagógus-szakképzettség esetében: a szakvizsgázott pedagógus.
-    pedagógus-szakképzettség hiányában: a pedagógus-szakvizsga követelményeinek eleget tett
megjelöléssel.

Így tehát az OM Rendelet általános szabályai szerint kibocsátott oklevélből is megállapítható a szakvizsga megléte. Az OM Rendelet tartalmazott egy afféle kiegészítő rendelkezést is. Az OM Rendelet az elvégzett tanulmányok beszámításával lehetőséget adott egyes 4 féléves szakirányú továbbképzési szakot végzetteknek a pedagógus-szakvizsga egyidejű vagy utólagos letételére is. Az OM Rendelet 2. sz. melléklete felsorolta azon továbbképzési szakokat, amelyeken a képzési idő legalább egy félévvel történő meghosszabbításával a pedagógus-szakvizsga követelményei is teljesíthetőek voltak.

Ezek a szakok az alábbiak voltak:
-    A mentálhigiénés szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 9/1997. (II. 18.) MKM rendelet.
-    A nyelv- és beszédfejlesztő pedagógus szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 10/1997. (II. 18.) MKM rendelet.
-    A felnőttoktatási szakértő szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 12/1997. (II. 18.) MKM rendelet.
-    A tehetségfejlesztési szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 29/1997. (IX. 16.) MKM rendelet.
-    A diáktanácsadás szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 39/2001. (X. 24.) OM rendelet.
-    A tanító, fejlesztési (differenciáló) és az óvodapedagógus, fejlesztési szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 28/1997. (IX. 16.) MKM rendelet.
-    Az óvodapedagógusi, tanítói gyógytestnevelés szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 4/1998. (II. 13.) MKM rendelet.
-    A szakpszichológusi szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 5/1998. (IX. 29.) OM rendelet.
-    Az egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 6/1998. (III. 25.) MKM rendelet.
-    A fogyatékosok együttnevelési (integrációs) pedagógiája szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 7/1998. (III. 25.) MKM rendelet.
-    A drámapedagógia szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 8/1998. (XII. 1.) OM rendelet.
-    A mozgókép- és médiakultúra szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 9/1998. (III. 25.) MKM rendelet.
-    A szupervizor szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 13/1998. (III. 25.) MKM rendelet.
-    Az óvodai környezeti nevelő szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 9/1998. (XII. 1.) OM rendelet.
-    A tanulási és pályatanácsadás szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 3/1999. (II. 1.) OM rendelet.
-    A társadalom- és állampolgári ismeret szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 18/1999. (IV. 21.) OM rendelet.
-    A pályaorientációs tanár szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 19/1999. (IV. 21.) OM rendelet.
-    A tánc- és drámapedagógia szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 20/1999. (IV. 21.) OM rendelet.
-    A család- és gyermekvédelem pedagógiája szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 33/1999. (VIII. 24.) OM rendelet.
-    A játék és szabadidő pedagógus szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 25/1999. (VII. 6.) OM rendelet.
-    A fizika szakirányú tanári továbbképzési szakok képesítési követelményeiről szóló 21/1999. (V. 3.) OM rendelet.
-    A Montessori-pedagógia szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 34/1999. (VIII. 24.) OM rendelet.
-    A múzeumpedagógia szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 35/1999. (VIII. 24.) OM rendelet.
-    A hagyományismeret oktató szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 20/2000. (VIII. 3.) OM rendelet.
-    A roma társadalom ismerete szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 21/2000. (VIII. 3.) OM rendelet.
-    A gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 36/2000. (XII. 27.) OM rendelet.
-    Az ember-, erkölcs- és vallásismeret szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 16/2001. (V. 25.) OM rendelet.
-    A közgazdasági felsőoktatásban folyó szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről szóló 7/1999. (II. 1.) OM rendelet 2. számú melléklete szerinti humánmenedzsment szakirányú továbbképzési szak oktatási menedzsment szakirányon.

A pedagógus-szakvizsga követelményeinek a 2. számú mellékletben felsorolt jogszabályok szerinti szakképzettség megszerzését követő teljesítését a szakirányú továbbképzési oklevélhez csatolt melléklet igazolja. A 2. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alapján szakirányú továbbképzésben részt vevő esetében, amennyiben a képzés folytatásaként pedagógus-szakvizsga követelményeit is teljesítette, a jogszabályokban meghatározott szakképzettség mellett az oklevélben meg kellett jelölni azt is, hogy a pedagógus-szakvizsga követelményeinek eleget tett. Ezen túl, „saját jogon” egyenértékűek a pedagógus-szakvizsgával az alábbi, miniszteri rendeletben szabályozott szakok:

-    a közoktatási vezető szakirányú továbbképzési szak [8/1997. (II. 18.) MKM rendelet],
-    a tanügyigazgatási szakértő szakirányú továbbképzési szak [11/1997. (II. 18.) MKM rendelet],
-    a vezető óvodapedagógus szakirányú továbbképzési szak [13/1997. (II. 18.) MKM rendelet],
-    a pedagógiai értékelési szakirányú továbbképzési szak [12/1999. (III. 8.) OM rendelet],
-    a tantervfejlesztési szakirányú továbbképzési szak [12/1999. (III. 18.) OM rendelet],
-    a gyakorlatvezetői tanítói szakirányú továbbképzési szak [28/1999. (VII. 6.) OM rendelet],
-    az óvodai szakértő szakirányú továbbképzési szak [29/1999. (VII. 6.) OM rendelet].

Bár ezen szakirányú továbbképzések képesítési követelményeiről szóló jogszabályok már hatályon kívül helyezésre kerültek, ettől függetlenül a fentiekben jelzett szakképzettségek a pedagógus szakvizsgával egyenértékűnek minősülnek.

A fentieken túlmenően a Korm. rendelet 35.§ (4) bekezdése kimondja, hogy pedagógus-szakvizsgával egyenértékű a munkakör ellátásához szükséges végzettséghez és szakképzettséghez kapcsolódó szakterületen szerzett tudományos fokozat, valamint a doktori cselekmény alapján szerzett doktori cím. A pedagógus-szakvizsgával egyenértékű továbbá a klinikai és a pedagógiai szakpszichológusi, a fogyatékosság típusának megfelelő szakorvosi, a gyermekgyógyász, a gyermek neurológus, a pszichiáter szakorvos és a szociális szakvizsga.

Szakszolgálati intézményekre vonatkoztatva a legutóbb jelzett egyenértékűséget a Rendelet 44. § (1) bekezdése szabályozza, eszerint: „Ahol e rendelet pedagógus-szakvizsgáról rendelkezik, azon a pedagógus-szakvizsgával egyenértékű szakképzettséget és tudományos fokozatot, valamint a doktori cselekményhez kötött egyéb doktori címet is érteni kell.” (Megjegyzendő, hogy e Rendelet ezen §-a jelenleg harmonizálás alatt áll, a tervezett – rövid időn belül megjelenő – módosítás:

„(1) A pedagógus-szakvizsgával egyenértékű
a) a munkakör ellátásához szükséges végzettség és szakképzettség mellett az egyetemi vagy főiskolai szakirányú továbbképzésben szerzett – jogszabályban meghatározott – szakképzettség,
b) a munkakör ellátásához szükséges végzettséghez és szakképzettséghez kapcsolódó szakterületen szerzett tudományos fokozat, valamint a doktori cselekmény alapján szerzett doktori cím, valamint
c) a klinikai, a pedagógiai, az óvoda- és iskola, tanácsadói szakpszichológusi, a fogyatékosság típusának megfelelő szakorvos vagy gyermek- és ifjúsági pszichiátria, csecsemő és gyermekgyógyászat, vagy gyermekneurológia szakorvos és a szociális szakvizsga.”

A pedagógiai szakszolgálatoknál dolgozó pszichológusok (a szakszolgálat szempontjából) elismert szakvizsgái a Rendelet normaszövegében (több helyen) és a 6. mellékletben találhatóak meg.

A képzések fedezetét a KLIK költségvetésének tervezésekor kell elkülöníteni.

13.    kérdéskör:

–    Kötelezhetik- e a logopédust arra, hogy a gyermekek csoportlétszámának kialakításakor figyelmen kívül hagyja a logopédus kompetenciáját és a beszédhiba súlyosságát és típusát? (EMMI 25 § (7).
–    A foglalkozásokat heti 2 alkalommal írja elő a törvény. Mi a teendő akkor, ha a szülő csak heti 1 alkalommal tudja elhozni gyermekét (ambuláns ellátás)
–    Feladatellátási helyen (iskolában) dologzó kollégák esetében a tanórai beosztás, elfoglaltság nem teszi lehetővé, hogy a gyermek 2 alkalommal járjon terápiára.
–    Ezekben a fent említett esetekben elegendő- e, ha a szülővel az egy alkalomról szóló nyilatkozatot aláíratjuk? (EMMI 25 § (8).

Válasz: A csoportalakításkor kizárólag szakmai indokok vehetőek figyelembe. A Rendelet értelmében a logopédiai terápia minimális időkerete heti két alkalom, időtartamát – mely legfeljebb negyvenöt perc lehet – a gyermek életkoráról és problémájától függően – a logopédus határozza meg. A Rendelet ettől eltérést nem engedélyez.



14.    kérdéskör:

–    Mi számít kiküldetésnek, és mi munkába járásnak?
–    Háztól házig, vagy helységjelző táblától- tábláig számít az utazás?

Válasz: A munkavégzéssel kapcsolatos költségtérítést több jogszabály együttesen szabályozza. Releváns jogszabályok:
-    a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
-    a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: SZJA-törvény)
-    a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet
-    a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag- fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet és a
-    a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő munkavállaló élelmezési költségtérítéséről szóló 278/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet

El kell határolni egymástól a munkába járást és a munkavégzést.

Munkába járás (azaz a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti – jellemzően a közigazgatási határon kívülről történő – utazás) esetén a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendeletben szereplő esetekben és az ott szereplő mértékben az utazási költségeket a munkáltató megtéríti, illetve az SZJA-törvény alapján, gépjárművel történő munkába járás esetén kilométerenként 9 Ft összeg adható e célból adómentesen.

Ettől elhatárolandó, ha a munkavállaló számára nem a munkába járás, hanem a munkavégzés jogcímén jár költségtérítés. Ez jellemzően a belföldi kiküldetés jogintézményéhez kötődik. Ebben az esetben a munkavállaló olyan munkavégzéséről van szó, amelyet a szokásos munkavégzési helytől eltérő helyen végez. Állandó munkahelyen történő alkalmazás esetén a szokásos munkavégzési hely fogalma egyértelmű. A változó munkahely esetén - a kiküldetés meghatározása szempontjából - szokásos munkahelynek az a munkáltatói telephely minősül, ahol a munkavállaló munkáját a beosztása szerint végzi.

Viszont nem minősül kiküldetésnek, ha a munkavállaló a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan telephelyen kívül végzi.

Kiküldetés esetében alapvetően kiküldetési rendelvény alapján történik az utazással kapcsolatos költségek bizonylatolása, akkor az Szja-tv. 7.§ (1) bek. r) pontja alapján nem minősül bevételnek a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeg, feltéve hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. Igazolás nélkül elszámolt mértéknek saját tulajdonúnak minősülő személygépkocsi esetén a norma szerinti üzemanyag-mennyiség és az állami adóhatóság által az adott hónapra közzétett üzemanyagár figyelembevételével megállapított üzemanyagköltség és minden más kiadás tekintetében kilométerenként 9 forint általános személygépkocsi-normaköltség minősül.

Fontos megemlíteni, hogy a kiküldetési rendelvény akkor is alkalmazható, ha munkajogi értelemben nem valósul meg a kiküldetés (azaz a munkavállaló tevékenységét - a munka természetéből eredően - szokásosan telephelyen kívül végzi). Ez azonban azzal is jár, hogy ilyen esetben nem jár napidíj a dolgozónak, mivel közigazgatási határon belül valósul meg a munkavégzés (megjegyezzük, hogy a megkeresésben érintett esetben túlnyomórészt egyébként sem jár napidíj).

A fent jelzett esetekben (közigazgatási határoktól függetlenül) a ténylegesen megtett út alapján kell a költségeket elszámolni.

15.    kérdéskör

–    Megváltoztathatja- e a Megyei főigazgató a határozatlan idejű kinevezést határozott idejűre, ha a szakvizsgát a pedagógiai szakszolgálatban dolgozó gyógypedagógus még nem kezdte meg?
–    Megváltoztathatja- e a Megyei főigazgató a határozatlan idejű kinevezést határozott idejűre, ha a szakvizsga megszerzése a pedagógiai szakszolgálatban dolgozó gyógypedagógus esetében folyamatban van?
–    Ha a fent leírt esetek valamelyikében jogsértés áll fenn, a jogszabályok helyes értelmezésében kihez lehet fordulni jogorvoslatért?

Válasz: A kinevezés határozott idejűre történő módosítását a szakvizsga hiánya nem alapozza meg. A Rendelet 33. § (7) bekezdése értelmében az, aki nem rendelkezik szakvizsgával, – a 44. § (2)–(3) bekezdésben foglalt kivétellel – pedagógus munkakörben foglalkoztatható, feltéve, hogy a munkáltató előírja a szakvizsga öt éven belüli megszerzésének kötelezettségét. A szakvizsga öt éven belüli megszerzésének kötelezettsége módosul a pályakezdő gyógytestnevelők és logopédusok vonatkozásában, az ő esetükben a szakvizsgát a szakvizsgára történő jelentkezéshez meghatározott pedagógus-munkakörben eltöltött szakmai gyakorlat megszerzését követő hat éven kell megszerezni. Jogorvoslatért a fenntartóhoz, illetve a munkaügyi bírósághoz lehet fordulni.


16.    kérdéskör:

– Az Önkormányzatok által fenntartott intézményekben (Óvodák) a szakszolgálat elláthatja-e a gyerekeket Együttműködési megállapodás nélkül is?

Válasz: A szakszolgálat ellátási kötelezettsége fenntartótól és együttműködési megállapodástól függetlenül kiterjed valamennyi ellátásra szoruló gyermekre, tanulóra. A Rendelet megfogalmazása szerint: „Az Intézmény, annak tagintézménye köteles ellátni azt a gyermeket, tanulót, akinek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a működési körzetében van, illetve aki az illetékességi területén jár óvodába, iskolába.”

17.    kérdéskör:

– A szakértői véleményben leírt fejlesztési helyszín, heti óraszám és terápiás forma csak javaslat, vagy kötelező előírás?

Válasz: A szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak nem iránymutatóak, hanem minden érintett számára (beleértve a szülőket, és a gyermeket ellátó iskolát is) kötelező erejűek, még akkor is, ha formáját tekintve kérés vagy javaslat formájában kerülnek megfogalmazásra. Sem a Rendelet, sem az Nkt. nem ad felhatalmazást a szakértői véleményben foglaltaktól való eltérésre. Rugalmasabban csak az ajánlott hány egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkozások száma kezelhető, az alábbi okok miatt:

Óvoda esetében – a jogszabály nem tartalmaz korlátozást sem arra nézve, hogy az adott gyermek hány egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkozásban részesüljön, sem arra, hogy ezen hány fős csoportban (vagy egyéni formában) vegyen részt, sem arra, hogy egy foglalkozásnak mennyi az időtartama.

Iskolák esetében rehabilitációs célú órakerettel kapcsolatos szabályozást az Nkt. 27. § (8) bekezdése, és 6. számú melléklete, valamint nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 138. §-a együttesen tartalmazza. Az Nkt. rendelkezik arról, hogy „A tanuló annyi egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozáson vesz részt, amennyi a sajátos nevelési igényéből eredő hátránya csökkentéséhez szükséges. A kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások megszervezésének heti időkeretét a 6. melléklet határozza meg. A heti időkeret a tanítási hetek között a tanuló érdeksérelme nélkül különösen indokolt esetben átcsoportosítható.” Változatlanul lehetőség van tehát arra, hogy a rehabilitációs célú órakeret felhasználásakor az iskola - szakmai szempontok alapján, az adott tanulók ismeretében, - a rendelkezésre álló órakeret felhasználásának tervezése során döntsön arról, hogy egy-egy tanuló hány alkalommal vesz részt a rehabilitációs célú tanórai foglalkozáson. Ez a döntés a tanév közben is módosítható, - csökkenthető vagy növelhető - amennyiben a tanuló fejlődése alapján ez szükségessé válik. Az átcsoportosítás lehetőségét az Nkt. a tanítási hetek között teszi lehetővé, ha ennek valós szakmai indoka van, és az nem jár a tanuló érdeksérelmével. A szabályozás célja a fejlesztés folyamatosságának biztosítása. A Vhr. a rehabilitációs célú órakeret heti időkeretének meghatározását eltérően határozza meg

a)    a sajátos nevelési igényű tanulók részére létrehozott osztályban, iskolában történő nevelés, oktatás esetében (Vhr.138. § (1) „Az Nkt. 6. mellékletében a kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozás megszervezésére meghatározott heti foglalkoztatási időkeretet abban az esetben, ha a tanulót külön osztályban tanítják, osztályonként kell biztosítani.”)
b)    a többi, nem sajátos nevelési igényű tanulóval történő együttnevelés esetében (Vhr. 138. § (2) Abban az esetben, ha a sajátos nevelési igényű tanuló nevelés-oktatása a többi tanulóval együtt történik, az Nkt. 6. mellékletében a kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások megszervezésére meghatározott heti időkeretet kilenc főre kell meghatározni és biztosítani oly módon, hogy az Nkt. 6. mellékletének E oszlopában meghatározottak szerint az azonos heti óraszámban foglalkozásra jogosult tanulók számát elosztják kilenccel. Ha az osztás alapján az azonos heti időtartamú foglalkozásra jogosult tanulók száma a négy főt meghaladja, akkor az Nkt. 6. mellékletének E oszlopában meghatározott heti óraszámot, négy vagy kevesebb fő esetén az Nkt. 6. mellékletének E oszlopában meghatározott heti óraszám ötven százalékát kell biztosítani.

A Vhr.  138. § (5) bekezdése értelmében az általános iskola felső tagozatán – a nevelőtestület döntése alapján – a habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások legfeljebb ötven, a középfokú iskolában legfeljebb hetvenöt százaléka a sajátos nevelési igényű tanulók tehetséggondozására, a tantárgyi követelmények eredményes teljesítését szolgáló felzárkóztatásra is fordítható. A nevelőtestület az erre irányuló döntését félévenként köteles felülvizsgálni, és a tanuló fejlődésének ismeretében megerősíteni vagy módosítani.

Ezen túlmenően – iskola esetében – a jogszabály nem tartalmaz korlátozást vagy kötelezvényt arra nézve, hogy az adott gyermek hány fős csoportban (vagy egyéni formában) vegyen részt az egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkozáson. A fent jelzett létszám óraszám-számítási alap és nem csoportlétszám.

18.    kérdéskör:

–    Kit kell és lehet küldeni a beszédfogyatékosság megállapítása vagy kizárása miatt az országos illetékességű illetve a megyei illetékességű szakértői bizottsághoz? Kimondhatja-e a megyei illetékességű szakértői bizottság is a beszédfogyatékosságot?
–    A tankerületi szakértői bizottság nem állapíthat meg beilleszkedési-, tanulási-, magatartási nehézséget és nem rendelheti el a fejlesztést?
–    Ha a tankerületi szakértői bizottság sajátos nevelési igényt valószínűsít, akkor a megyei szakértői bizottság annak kizárása esetén módosíthatja-e azt beilleszkedési-, tanulási-, magatartási nehézséggé?
–    Elképzelhető, hogy egy komplex módon megírt tankerületi szakértői vélemény esetén a gyermeket nem kell még egyszer megvizsgálnia a megyei szakértői bizottságnak, és felgyorsul az ügymenet?
–    Tantárgyak minősítése alóli felmentést adhat a tankerületi szakértői bizottság is? Meddig érvényes egy ilyen felmentés? Kiköthet-e például csak szóbeli vagy írásbeli számonkérés alapján történő minősítést?
–    Első szakértői vizsgálat esetén 30 napon belül kell lebonyolítani a vizsgálatot. Érvényes ez a tankerületi és a megyei ill. országos bizottságokra is? Ha már volt tankerületi szintű vizsgálat, akkor a megyei szintű vizsgálat elsőnek vagy másodiknak számít az adott gyereknél?

Válasz: a szakértői bizottsági vizsgálatok eljárásrendjét a Rendelet 10-23.§-a teljes részletességgel szabályozza. A tankerületi szakértői bizottság előtt induló, ám a megyei szakértői bizottság előtt befejeződő vizsgálat egy vizsgálatnak számít.

A mentesítésekről és könnyítésekről:

A tanulóknak iskolai előmenetelük során számos könnyítés és mentesítés adható, melyet a szakértői bizottság javasol, és a szakértői bizottság javaslata alapján az iskola igazgatója ad meg (de nem térhet el a szakértői bizottság javaslatától). Az Nkt. 56. §-a kimondja:

(1) A tanulót, ha egyéni adottsága, fejlettsége szükségessé teszi, a szakértői bizottság véleménye alapján az igazgató mentesíti
a) az érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alól, és ehelyett szöveges értékelés és minősítés alkalmazását írja elő,
b) a gyakorlati képzés kivételével egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól.
(2) Az érettségi vizsgán az (1) bekezdés b) pont szerinti tantárgyak helyett a tanuló – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – másik tantárgyat választhat.

A tanulmányok alatti vizsgák során adható mentesítések és felmentések a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendeletben (a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról) kerületek szabályozásra. E rendelet 68. és 71. §-a értelmében a sajátos nevelési igényű, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő vizsgázó esetében, a szakértői bizottság szakvéleményével megalapozott kérésére, az igazgató engedélye alapján

-    az írásbeli feladatok megválaszolásához rendelkezésre álló időt legfeljebb harminc perccel meg kell növelni,
-    lehetővé kell tenni, hogy az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszközt használja,
-    a vizsgázó írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsgát tehet,
-    a szóbeli vizsgát írásban teheti le,
-    szóbeli vizsga esetén a vizsgázó számára harminc perc gondolkodási időt legfeljebb tíz perccel meg kell növelni.

A 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról 6. § (7) bekezdése értelmében ha a vizsgázót a közoktatásról szóló törvény 30. § (9) bekezdése alapján a kötelező és a kötelezően választandó érettségi vizsgatárgynak megfelelő tantárgyból mentesítették a középiskolában az értékelés, minősítés alól, vagy az Nkt. 56. § (1) bekezdése alapján a kötelező és a kötelezően választandó érettségi vizsgatárgynak megfelelő tantárgyból középiskolában mentesítették az érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés, minősítés alól, akkor az adott tantárgy helyett a vizsgázó egy másik, általa választott vizsgatárgyból tehet érettségi vizsgát. A vizsgázó részére – amennyiben a tanuló tudásának értékelésénél az a középiskolai tanulmányok során is engedélyezett volt – engedélyezni kell az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását, és biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt.

Szakképzésben részt vevő, sajátos nevelési igényű tanuló esetében a szakmai vizsgán további könnyítések és mentesítések adhatóak. A 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről 11. §-a alapján a szakmai vizsgán a sajátos nevelési igény jellege alapján, a sajátos nevelési igényű vizsgázót – a gyakorlati vizsgatevékenység kivételével – mentesíteni kell egyes tantárgyak, tananyagegységek (modulok) tanulása és a beszámolás kötelezettsége alól. Ha azt a sajátos nevelési igény jellege indokolja, a vizsgázót mentesíteni kell a vizsgatevékenység idegennyelvi része vagy annak egy típusa, szintje alól. A vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, segédszemély alkalmazását, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszközt, ha azt a sajátos nevelési igény jellege indokolja, a szakmai vizsgabizottság engedélyezheti az írásbeli (interaktív) vizsgatevékenység szóbeli vizsgatevékenységgel vagy a szóbeli vizsgatevékenység írásbeli (interaktív) vizsgatevékenységgel történő felváltását.

19.    kérdéskör:

– Mikor kaphat egy SNI-s gyerek a korai fejlesztés illetve az óvodai nevelés igénybevételéhez szükséges utazási költségtérítést? Függ-e ez a lakóhely és a köznevelési intézmény elhelyezkedéséről?

Válasz: Az utazási költségtérítést, az arra való jogosultság megállapításának, igazolásának módját több jogszabály együttesen határozza meg. Az alábbiak az igénybe vett közlekedési mód - közforgalmú személyszállítás igénybevétele, illetve a gépkocsival történő utazás – szerint tekinti át ezeket.
Közforgalmú személyszállítás igénybevétele esetén: A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdésének d) pontjában, (2) bekezdésében és 1. mellékletében foglaltak alapján a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanuló és legfeljebb 2 kísérője a lakóhely és az ellátást nyújtó intézmény között 90%-os kedvezmény igénybevételére jogosult, azaz a tényleges viteldíj 90%-kal csökkentett összegét – azaz annak 10 %-át – fizeti meg a menetjegy vásárlásakor.
„3. § (1) Óvodai, tanulói, hallgatói jogviszonya alapján az 1. mellékletben meghatározott kedvezményre jogosult:

d) a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló a köznevelési szolgáltatást nyújtó köznevelési intézmény, korai fejlesztést, illetve fejlesztő felkészítést nyújtó intézmény székhelye (telephelye) és a lakóhely (tartózkodási hely) között a köznevelési szolgáltatást nyújtó köznevelési intézmény, a korai fejlesztést, illetve fejlesztő felkészítést nyújtó intézmény igazolása alapján. A kedvezmény attól függetlenül megilleti a sajátos nevelési igényű gyermeket, tanulót, hogy a köznevelési szolgáltatást bentlakással, rendszeres vagy alkalmi bejárással, a többségi köznevelési szolgáltatást nyújtó intézményben vagy a fogyatékosság típusa szerint létrehozott intézményben veszi igénybe;
(2) Az (1) bekezdés d) és e) pontjában meghatározott személyek legfeljebb két kísérője (szülő vagy megbízottja) azonos mértékű kedvezményre jogosult az intézmény székhelye és a gyermek (óvodás, diák, gondozott) lakóhelye (tartózkodási helye) közötti utazás során az intézmény által kiállított igazoláson feltüntetett kísérői létszámnak megfelelően.

Az utazási kedvezményre jogosító igazolást, és az igazolással együtt érvényes – a kísérő kedvezményes utazásának dokumentálását szolgáló - utazásnyilvántartó-lapot az ellátást nyújtó intézménynek kell kiállítania. Az igazolás, melynek nyomtatványszáma: A.Tü.20 r. sz., az utazás-nyilvántartó lap, melynek nyomtatványszáma: A.Tü.20/A r. sz., egyedi sorszámmal ellátott, szigorú számadású nyomtatványok, kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. Érvényességi idejük egy év, azaz az ellátó intézmény az ellátás időtartama alatt évente ad ki új igazolást
A kedvezményes utazás igénybevételére jogosító közoktatási szolgáltatást nyújtó intézmények - az intézmény OM azonosító számát is tartalmazó - megrendelését közvetlenül a Pátria Nyomda Zrt. 1117 Budapest, Hunyadi János út 7. részére küldhetik meg postai úton.
Az intézmények fentiekkel kapcsolatos kötelezettségét a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet rögzíti, mi szerint a gyermek, a tanuló részére ellátást nyújtó köznevelési intézmény a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló és kísérője részére a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezmény igénybevételére jogosító igazolást és utazásnyilvántartó-lapot ad ki központilag kiadott nyomtatványon, továbbá a kiadott nyomtatványokról – az átadás időpontját és az átvevő aláírását tartalmazó – nyilvántartást vezet. Az ellátást nyújtó köznevelési intézmény a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló legfeljebb két fő kísérője részére ad ki igazolást és utazás-nyilvántartó lapot, és az igazoláson a kísérői létszámot feltünteti.
Az érintettek térítésmentes utazását – azaz az általuk kifizetett 10%-os viteldíj visszatérítését -az 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény és az annak végrehajtásáról szóló 217/1997. számú Korm. rendelet szabályozza.
Az 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól (a továbbiakban Ebtv.) a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelettel (a továbbiakban Vhr.) egységes szerkezetben 22. §-ának (4) bekezdése értelmében a fogyatékos gyermek korai fejlesztését és gondozását, fejlesztő felkészítését nyújtó intézmény igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költségekhez támogatás jár. A Vhr. 11.§ (7) bekezdése szerint a fogyatékos gyermekek ellátását biztosító gyógypedagógiai intézmény a fogyatékos gyermekek korai fejlesztését és gondozását nyújtó intézménnyel azonos elbírálás alá esik, azaz kiterjeszti a kedvezményt az óvodába, iskolába járó gyermekekre, tanulókra is.
Az utazási költségtérítés mértéke megegyezik az adott távon menetrend szerint közlekedő közforgalmú közlekedési eszközök igénybevételére megszabott – a helyközi járatokon érvényes, a biztosított által igénybe vehető, a személyszállítási utazási kedvezményekről szóló jogszabályban meghatározott kedvezmény összegével csökkentett legolcsóbb díjtételű menetjegy árával, azaz a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló, és legfeljebb két kísérője esetén a ténylegesen kifizetett, a viteldíj 10% százalékának megfelelő összeggel. A hely- és pótjegyek árához, nem jár utazási költségtérítés. A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút magyar vonalán, továbbá a BKV-HÉV vonalain Budapest közigazgatási határain kívül történő utazás esetén jár az utazási támogatás. Az utazási támogatás utazási utalvánnyal vehető igénybe.

Gépkocsival történő utazás esetén biztosított támogatás: Amennyiben valaki a beutalásra jogosult orvos döntése alapján betegsége, egészségi állapota miatt tömegközlekedési eszközön utazni nem képes – melynek tényét és indokát a beutalásra jogosult orvos az utazási utalványon feltünteti –, utazási költségtérítésként kilométerenként 21 forint illeti meg. Amennyiben a biztosított egészségi állapota miatt kísérő szükséges, a fenti összeg együttesen illeti meg a biztosítottat és kísérőjét. Az útvonal hosszának meghatározásánál az adott viszonylatban legrövidebb távon közlekedő tömegközlekedési eszköz útvonalát kell figyelembe venni.

Abban az esetben, ha az utazás a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló köznevelési ellátásához (korai fejlesztés, fejlesztő nevelés, nevelés, oktatás) kapcsolódik, akkor a „beutalásra”, azaz az utazási utalvány kiállítására a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 11. § (6) bekezdése alapján  kiállítására a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 18. § (2) bekezdés c) pontja szerinti tevékenységet végző szakértői bizottság vezetője jogosult (A-uT-3530-2 ragszámú OEP nyomtatvány).

Az utazási utalvány kiállításakor fel kell tüntetni azt az időpontot, amikortól az utazási utalványon megnevezett intézmény által nyújtott szolgáltatás igénybevétele indokolt. Az utazási költséghez nyújtott támogatás legkorábban attól a naptól állapítható meg, amikortól az utazási utalványon megnevezett intézmény által nyújtott szolgáltatás igénybevétele indokolt.

A szolgáltatás igénybevételének tényét – a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II. 26.) EMMI rendeletben foglalt szabályozás alapján - az ellátást nyújtó köznevelési intézmény vezetője vagy írásbeli felhatalmazással rendelkező megbízottja igazolja. Az igazolás – mely egyben a költségtérítés kifizetésének is alapbizonylata – az OEP által kiadott A-ÚT-3530-2/a ragszámú nyomtatványon történik.

Nem tömegközlekedési eszközzel történő utazás esetén legfeljebb 1 kísérő jogosult a kísérettel kapcsolatban felmerült utazási költség megtérítésére. A kísérőt hazautazása, illetve a kísért biztosítottért történő visszautazása során utazási költségtérítésként kilométerenként 18 forint illeti meg, amennyiben a kísért biztosított egészségi állapota, illetve elhúzódó kezelése miatt rövid időn belül nem tud lakóhelyére távozni. A kísérő részére – a kísért biztosított nélküli utazás esetén – ugyanazon napra legfeljebb 2 út (1 oda– 1 vissza) számolható el akkor, ha a kísérő az egészségbiztosítási szakigazgatási szervnek a kísért biztosított ellátásának igénybevételére vonatkozó, rendelkezésére álló hivatalos dokumentummal igazolja az utazás szükségességének indokát. Ezen igazolás hiányában nyilatkozatot kell tennie a többszöri utazás szükségességének indokáról. Igazolás vagy nyilatkozat nélkül, valamint valótlan tények közlése esetén térítés nem állapítható meg. A kísérő részére akkor sem állapítható meg ugyanazon napra vonatkozóan 2 útra költségtérítés, ha a szolgáltatást nyújtó intézmény és biztosított lakóhelye egymástól való távolsága a 100 kilométert meghaladja.

További lehetőséget biztosít még az Ebtv a betegszállítás szabályozásával. E szerint a biztosított – beutalás szerinti intézményben végzendő – orvosi vizsgálata vagy gyógykezelése, illetve egészségügyi intézményből tartózkodási helyére történő elbocsátása céljából jogosult betegszállításra,

a) amennyiben egészségi állapota miatt szállítása másként nem oldható meg, és a szállításra beutalásra jogosult orvos rendelése alapján kerül sor,
b) a szállítás külön jogszabályban foglalt kúraszerű kezelés céljából történik.

A Vhr. 5. § (5) bekezdése ezt kiterjeszti, azaz a fogyatékos gyermekek tekintetében egészségügyi intézményen a fogyatékos gyermek ellátását, korai fejlesztését és gondozását, fejlesztő felkészítését végző, rehabilitációs célú szolgáltatást nyújtó intézményeket és a konduktív pedagógiai intézményt is érteni kell, amennyiben az intézmény egészségügyi szolgáltatásának igénybevételére a mozgásszerveket érintő kórállapot miatt kerül sor.

Amennyiben a fiatal már nem köznevelési intézménybe jár, hanem szociális intézmény bentlakója vagy bejárója, úgy a szabályok eltérők. Ebben az esetben már csak a közforgalmi kedvezmények vehetőek igénybe az alábbiak szerint:

1. melléklet a 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelethez (A belföldi menetrend szerint közforgalmi közlekedésben utazót megillető közforgalmú személyszállítási utazási kedvezmény mértéke)

Szociális intézményben bentlakó vagy bejáró gondozottjának utazása esetében további lehetőség még a támogató szolgálat igénybe vétele.


Felhívom szíves figyelmét, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának tájékoztató és felvilágosító tevékenysége az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 4/2013. (I. 31.) EMMI utasítás felhatalmazásán alapul, amely nem minősül a minisztérium állásfoglalásának, jogi iránymutatásának, valamint tanácsadásának sem. A tájékoztatás, illetve felvilágosítás a minisztérium szakmai álláspontját tükrözi, amely egy esetleges jogvita esetén az eljáró bíróságot nem köti.

(Emberi Erőforrások Minisztériuma)