A Tudomány-napja alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetésen vett részt Kovács Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára. A Magyar Tudományos Akadémián tartott konferencián a magyarországi cigány lakosság egészségi állapotáról és ellátórendszeréről beszélgettek a szakértők, akik a tudomány és a szakpolitikák közelítését tűzték ki célul.
A tudományok és a szakpolitika-, illetve a politika világának közelítése jelenti az egyik legfontosabb feladatot a cigány lakosság felzárkózásával kapcsolatos munkában – derült ki az MTA-n kedden tartott konferencián. A „Science speaks to policy” tematikus ülésén az utóbbi hónapok különböző felméréseit elemző szakértők, és a beszélgetésre meghívott Kovács Zoltán államtitkár is egyetértettek abban, hogy politikai ciklusokon és társadalmi generációkon átívelő programokra van szükség.
Az integrációs kezdeményezések által érintett hátrányos helyzetű – kiemelten roma – közösségek körében csak úgy lehet bizalmat építeni, ha a programok és szakpolitika folyamatossága garantált, a problémákat pedig nevén nevezik. A közoktatás hangsúlyos szerepe, és az érintettek aktív részvétele, az erőfeszítések kétoldalúsága szintén elengedhetetlen a sikerhez, ahogyan a szabályozott monitoring beavatkozás is. Utóbbi kapcsán az államtitkár emlékeztetett: a rendszer kezdeti stádiuma ellenére az Európai Bizottság máris komoly elismerésben részesítette a magyar kormányt.
A felzárkózás komplex szemlélete szerint a kezdeményezések sikere múlhat azon, hogy a programba bevontak milyen egészségi állapotban vannak. Mivel a generációkat átölelő megoldások elsőként a legfiatalabbakat célozzák, ezeket a programokat is ki kell bővíteni, 2–3 éves futamidők helyett legalább 4–5 éves időtartamra. A koragyerekkori programok pedig csak akkor tudnak megfelelő hatékonysággal működni, ha a szülő a kisgyermekkel közösen rendszeresen látogatja azokat; a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia zászlóshajójának tekintett Gyerekesély programoknak is elsődleges célja egészségügyi prevenció erősítése.
Az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés javítását ösztönző, támogató programok segítségével csökken a tartósan betöltetlen körzetek száma, s megerősödik a csecsemő- és gyermekszakorvosi, valamint a védőnői ellátás, különösen a hátrányos helyzetű – jelentős részben romák által lakott – kistérségekben. Az itt élő közösségek megszólítása akkor a leghatékonyabb, ha a közösségből származó, abban ténylegesen benne élő, azt jól ismerő, hiteles személy részéről érkezik. Ehhez járulnak hozzá az olyan munkaerő-piaci belépést elősegítő egészségügyi szakképzések, mint a roma orvosok, vagy roma segéd-egészségőrök és roma egészségfelelősök képzése.
(Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság)
