A szociális gazdaság szerepéről és annak hazai eredményeiről beszélt Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a „Gazdaság új és fontos szereplői: a társadalmi vállalkozások” című konferencián pénteken, Budapesten.

A gazdaság kapcsán alapvetően racionalitásról, a szociális témák esetében pedig érzelmekről szoktunk beszélni – kezdte előadását Soltész Miklós. Míg előbbi egy felvett szerep, addig utóbbi kódolva van mindenkiben. Azonban egy társadalom akkor igazán hatékony, ha a kettő együtt tud létezni, ugyanis - tette hozzá - túl kell lépni a rendszerváltás előtti berögzült gondolkodáson, miszerint „a tanács majd mindent megold”. Hangsúlyozta, hogy a szociális gazdaság éppen ebből a szempontból közelít az emberekhez, ugyanis - mint mondta - a lokális problémákra reagál és a helyi, környékbeli munkaerőt foglalkoztatja.

fotó: Árvai Károly

A rászorulók esetében azonban fokozottabb odafigyelésre van szükség - ennek érdekében alakították át a szociális rendszert -, a foglalkoztatásnak pedig piacképes, eladható produktumokra kell törekedni - mutatott rá.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a megváltozott munkaképességűek is ugyanolyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint egészséges társaik. Ezzel kapcsolatban példaként említette, hogy az Országgyűlésnek hallássérült képviselője is van.

A hajléktalanokról és gyermekvédelmi ellátásban részesülőkről szólva elmondta, esetükben kiemelten fontos a társadalomba való reintegráció. Hiszen – magyarázta  - bennük is megvan az igény, hogy kitörjenek hátrányos élethelyzetükből. Ennek érdekében nem csupán szállásra és étkezésre van szükségük: a továbblépéshez fontos az oktatás és képzés is.

fotó: Árvai Károly

Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy mintegy ezermilliárd forintot fizetnek ki évente támogatásokra (amiben a nyugdíj nem szerepel). Ezért volt szükséges megvizsgálni, vajon tényleg a rászorulók kapják-e ezeket az összegeket. Mint mondta, az elmúlt időszak szemléletbeli változásának az eredménye éppen ennek optimalizációja volt. Az államtitkár ezt egy példával érzékeltette: ahogyan a gyermeknek sem adunk zsebpénzt számolatlanul a megfelelő értékrend miatt, valamint azért, hogy ne váljon követelőzővé, hasonlóan ésszerűen kell a támogatásokat is szétosztani.

(kormany.hu)