Soltész Miklós a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkárának napirend előtti felszólalása a vörösiszap-katasztrófa kapcsán.
Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány nappal ezelőtt Erzsébet-napot ünnepeltünk. Ezúton is Isten éltesse őket! De a név kötelez.
Az országban mindannyian emlékezhetünk Árpád-házi Szent Erzsébetre, aki rövid élete során mind a szegények, mind a rászorultak érdekében sokat tett, és máig is kihatóan példát mutatott. Sajnos, ebben az évben, ebben az esztendőben több olyan katasztrófa is sújtotta az országot, amely szükségszerűvé tette az összefogást, a segítést, a támogatást.
A nyár eleji, főleg a Borsod megyére kiterjedő árvíz, illetve a vörösiszap-katasztrófa próbára tette mindannyiunkat, próbára tette az egész országot. Az egyes emberek és az egyes családok tragédiája, a közösségek, a települések életének ellehetetlenülése, valamint a tetemes anyagi károk, a tetemes pusztítás következtében megindult az országban egy olyan összefogás, amely eddig soha nem volt tapasztalható.
Köszönetet szeretnék éppen ezért mindenkinek mondani, akik megtették azt a feladatot, ami egyébként nem mindig a kötelességük. De köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik az anyagi helyreállításban is segítettek, és segítettek a lelki fájdalmak enyhítésében is. Az önkormányzatok és a kormány gyors döntéseiért köszönet. Köszönet az Országgyűlés frakcióinak is, akik segítettek, hogy egyes törvényekben gyors döntést tudjunk hozni a vörösiszap-katasztrófa kapcsán; köszönet azért, amikor az áfát közösen eltöröltük az adományokról; és köszönet azért, amikor a frakciók saját maguk adománygyűjtéseket szerveztek. De ugyanígy fontos volt a karitatív szervezetek, munkatársaik és segítőik, önkénteseik munkája; mindazoké, akik a legkisebb adományokkal is támogatták az elmúlt hónapokban, az elmúlt fél évben a rászorultakat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy nemzetet egy-egy tragédia szomorúsággal, fájdalommal és nehézségekkel is eltölt, de egyben felemelő is lehet. Mindazok, akik ismerik az uruguayi rögbicsapat történetét, hogy drukkolt értük évtizedekkel ezelőtt egy ország, és utána milyen lelki felemelkedést jelentett Uruguaynak egy részük megmenekülése, az tudja, mit jelent egy ilyen tragédia feldolgozása. Mindenki láthatta és tapasztalhatta az elmúlt hetekben a chilei bányászok izgalmas sorsát, hogy drukkolt értük egy ország, s a chileieket milyen mértékű összefogásra hozta össze. Az már csak egy szép gesztusa ennek a történetnek, miszerint azok az uruguayi életben maradt rögbifocisták, akik életben maradtak az Andokban, segítették lelkileg azokat a bányászokat, akik lent voltak a föld alatt, hogy egyrészt a hosszú és fájdalmas nehézséget, másrészt a későbbi média előtti szereplést el tudják viselni.
De erre példa, azt gondolom, Magyarországon is az az összefogás, ami az elmúlt hetekben történt; a több száz milliós adományozás, annak ellenére, hogy az emberek jó része ma Magyarországon anyagi nehézségekkel küzd. És erre példa az a történet is, amit Borsod megyei cigány emberek tettek, amikor őket megsegítették az árvíz során, majd amikor a vörösiszap-katasztrófa bekövetkezett, ők maguk segítettek, és busznyian mentek el dolgozni Veszprém megyébe, hogy segítsenek a rászorultakon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány a jövőben is minden egyes lehetőséget meg fog ragadni, hogy az összefogást segítse. Minden egyes feladatát kötelezően el fogja látni, hogy segítse azokat az embereket, akik rászorulnak, akik adott esetben a házukat, az otthonukat vagy bármi más anyagijukat elveszítik. De mindenképp azt is kell mondanom, hogy a jövőben is szükség lesz a segítő kezekre. Szükség lesz mindazoknak az önkéntes támogatására, akik eddig is segítettek.
Ebben mindenképp nagy szerepet fog játszani a jövő évben az önkéntesség európai évének a lebonyolítása, és reméljük, hogy a fiatalok és mindazok, akik az önkéntesség örömét, az önkéntesség szépségét eddig nem tapasztalták meg, részt fognak ebben venni. De ugyanígy a kormány, karitatív szervezetekkel összefogva, a jövőben még nagyobb hangsúlyt fog fektetni arra, hogy az az összefogás, ami eddig az országban tapasztalható volt, és ami eljutott az emberekhez, továbbra is így legyen.
Köszönöm mindannyiuk munkáját, köszönöm az önök figyelmét is.
(parlament.hu)
