DEÁK ZSIGMOND
Tizenhat kiemelt, a társaságiadó-kedvezményből nem részesülő sportágnak a 2014-től 2020-ig terjedő időszakban 135 milliárd forintot biztosít az állam. Az erről szóló megállapodást tegnap írta alá Orbán Viktor miniszterelnök az érintett szakszövetségek vezetőivel. Az eseményen részt vett Simicskó István sportért felelős államtitkár és Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is. A kormányfő hangsúlyozta: megszületett a garancia arra, hogy egyetlen eredményes magyar versenyzőnek se kelljen megélhetési okokból külföldön sportolnia. Közölte, hazánk a válság idején is képes úgy beosztani gazdasági erejét, hogy abból jusson sportra, utánpótlás-nevelésre, mert „Magyarország jövője a gyermekeinkben van […], ezért ha gyermekekről van szó, akkor semmi sem drága, válság ide, válság oda”.

Pénz a varázseszközre

Simicskó István a sporttámogatás lényegéről, céljáról

2014-től 2020-ig összesen 135 milliárd forintot nyújt az állam 16 kiemelt sportágnak: az asztalitenisznek, az atlétikának, a birkózásnak, az evezésnek, a cselgáncsnak, a kajak-kenunak, a kerékpársportnak, a korcsolyasportnak, az ökölvívásnak, az öttusának, a röplabdának, a sportlövészetnek, a tenisznek, a tornának, az úszásnak és a vívásnak. Az erről szóló megállapodást tegnap írta alá Orbán Viktor miniszterelnök az érintett szakszövetségek vezetőivel. Az eseményen részt vett Simicskó István, az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért felelős államtitkára, akit a program részleteiről kérdeztünk.

– Belelátva a sportági szakszövetségek életébe, a legtöbben szív repesve várják, hogy minél előbb hozzájussanak a korábban megígért, s most megvalósuló támogatáshoz. Mit kell tudni erről?

– Mi sportbarát kormány vagyunk. Újabb mérföldkőhöz érkeztünk az állami sportfinanszírozás terén. A MOB-bal, a szövetségi vezetőkkel folytatott komoly szakmai egyeztetések előzték meg a döntést. Azt kértük a sportágak szövetségi vezetőitől, hogy a 2020ig terjedő időszakra állítsák össze a szeretett sportáguk fejlesztési koncepcióját. Korábban hányatott sorsot élt meg a sport, az előző kabinetek nem látták meg az erejét, a lényegét, azt, hogy milyen óriási jellemformáló szerepe van. Azt szoktam mondani, hogy a sport varázseszköz gyermekeink fejlődése szempontjából. A statisztikák szerint egy átlagos szülő hét percet szán a gyerekeire naponta, a mindennapos testnevelés bevezetésével a szaktanárok ennél jóval több idő alatt játékos formában bontakoztathatják ki a fiatalok tehetségét, közösségi szellemét. A sportnak tehát erős társadalomformáló szerepe is van, de nekünk, magyaroknak még többet jelent, hiszen a nyolcadik helyen állunk a világon az olimpiai érmek tekintetében, a népesség arányában pedig a másodikok vagyunk a finnek mögött. Ezért szükséges a sport támogatása.

– Milyen ütemezéssel kapják meg az érintettek a pénzt, s milyen célokat kell megvalósítani cserébe?

– Az első, mintegy 12,5 milliárdos ütem július 1-jétől, tehát mostantól jövő júniusig tart. A legfontosabb cél az utánpótlásbázis kiszélesítése, de emellett elvárjuk a teljesítményt, az eredményességet is, hogy a versenyzőink a sikereikkel továbbra is örömet szerezzenek a magyar embereknek. Kiemelkedő jelentőségű kiváló sportolóink és edzőink megbecsülése, hogy ne kelljen külföldre távozniuk arra hivatkozással, hogy itthon nem tudnak megélni. Ezért száznegyven kiváló, világversenyes érmes tanítvánnyal büszkélkedő edzőnek nyújtunk jelentős anyagi forrást, valamint szeptemberben indul a sportcsillagok ösztöndíja, amely szándékunk szerint versenyképes lehet akár az amerikai egyetemi ösztöndíjakkal is.

 – A tizenhat érintett sportág között milyen elvek szerint oszlik meg a támogatás?

– Annak alapján, hogy eddig milyen eredmények, tradíciók jellemezték őket, mekkora a jelenlegi utánpótlásuk, fejlesztési koncepciójukban milyen elképzeléseket fogalmaztak meg. Így az olyan sportágak, mint az úszás, a kajakkenu, a vívás, nyilván jelentősebb forráshoz jutnak. Egyébként a MOB tett javaslatot arra, hogy mely sportágak kerüljenek be a támogatotti körbe. Emellett a támogatási szisztémát, a regionális központok kialakítását hozzáigazítjuk a hazai közigazgatási rendszerhez, attól függően, hogy egy járáson belül például mire van szükség. Az alapvető célunk, hogy minél több gyermek szeresse meg a sportot, tanulja meg rajta keresztül a közösségi felelősségvállalást, no meg őrizze meg felnőttként is az egészségét. Amelyik ember tizenkét éves koráig nem sportol, annak a statisztika szerint később ötven százalékkal nagyobb az esélye arra, hogy szív- és érrendszeri betegségben idő előtt elhalálozzon.

– Mennyire marad rajta a „keze” az államtitkárságnak a programon, miképp próbálja ellenőrizni a szakszövetségeket abban, hogy az állami források segítségével valóban elérjék a megfogalmazott célokat?

– Mivel ez a program a mi „gyermekünk”, mindenképpen folyamatosan nyomon követjük a sorsát, ez egyben kötelességünk is. A következő lépés, hogy szerződéseket kötünk az érintett szövetségekkel, és bízom benne, hogy teljesítik az abban vállaltakat, már csak azért is, mert ezeket épp ők fogalmazták meg a saját fejlesztési koncepciójukban.

– Mi a garancia arra, hogy a sporttámogatási program akkor is tovább él, ha külső vagy bármilyen más nyomásra „megszorul” a központi költségvetés?

– Egy ország, egy nemzet érvényesülésének, haladásának záloga, hogy mennyit fektet a jövőbe, tehát helytelenül jár el, aki erre nem áldoz. A sport ebben a globalizált világban a nemzeti identitás hordozója is, no meg a testi-lelki egyensúly megteremtője. Nem csak egyéni, közösségi szinten egyaránt. Ezért kell a sportnak kiemelt szerepet kapnia minden körülmények között.

(Magyar Nemzet)