Huszárik Zoltán szobrával nem csupán a domonyi polgárnak állítunk emléket, akit éppen úgy formált szülőföldje, a hely szellemisége, ahogy ő is nyomot hagyott a faluján; nem pusztán a halhatatlan alkotó előtt hajtunk fejet, de az előtt az örök megváltó munka előtt is tisztelgünk, amely mindannyiunkat kötelez, bármit is cselekszünk, ami tehetségünkkel adva van – mondta Doncsev András, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Huszárik Zoltán filmrendező szobrának avatási ünnepségén vasárnap Domonyban.

Az eseményen, amelyen mások mellett a művész lánya, Huszárik Kata is felszólalt, az államtitkár hozzátette: Huszárik a Sors kiszemeltje, de a legkevésbé sem a kegyeltje volt. Tisztában volt a fentről kapott feladatával és tehetségével, mégsem tolakodott és kérkedett, ahogy a kordivat manapság megkívánja, sőt, megköveteli.

Tudta, hogy csupán a középszer törtet, csak a tehetségtelenség hetvenkedik. Méltósággal várt, ahogy csak a szellemi arisztokraták tudnak, ha nem az ő idejük járta. Csak egy valami előtt hajolt meg: a feladat, a küldetés előtt, aminek a szolgálatába állt, amit el kellett végeznie. A lehullottat visszaemelni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, egyszóval: megváltani.

A Balázs Béla- és Kossuth-díjas, nemzetközileg ismert filmrendező halálának évfordulója (október 14.) alkalmából Domony Község Önkormányzata és a Huszárik Zoltán Alapítvány által szervezett megemlékezés keretében avatták fel Huszárik Zoltán – Monori Sebestyén szobrászművész által készített, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott - bronz mellszobrát, illetve a községi művelődési ház ünnepélyesen felvette a művész nevét.

(Emberi Erőforrások Minisztériuma Sajtó-, Kommunikációs, Közkapcsolati és Protokoll Főosztály)