Baja, 2012. június 29.
Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Claudio Magris a Duna című könyvében a következőket írja; a „Duna dicsőséges folyó… kanyarulataiban menedéket keres az utazó… Ez a táj létezésének tükre… életének és a történelemnek a kövületeit, eltemetett, de bármikor új életre kész maradványait is tartalmazza.”
Ilyen menedék Baja, mely nemcsak történelmünk kövületeit tartalmazza, de a környéken élők létezésének tükre is egyben.
Baja, mint Dél-Magyarország egyik legjelentősebb kikötővárosa, összenőtt a Duna történelmével, városképe leképezi az elmúlt évszázadok sorsfordító eseményeit.
Nem mindegy, hogy milyen az a tükör, melyben a bajaiak saját magukra ismernek. Baja központi terei múltjának centrumai, ahol összesűrűsödik a táj és a történelem, belvárosa maga köré gyűjti az emberi sorsokat.
Ott szeretünk élni, ahol be tudjuk tájolni magunkat és azonosulni tudunk a történelmi és kulturális környezettel. Vagyis olyan tájon, amely kapcsolatban van velünk, ahol motívumokba sűrűsödnek a múlt történései.
Persze, a városkép nem dekoráció, a belváros a közösségi lét egyik fontos központja, ahol gazdát cserélnek a hírek, ahol ügyes-bajos dolgainkat intézzük, vagy ahol éppen új kapcsolatok szövődnek. És mennyire fontos, hogy ezek a terek élhetővé és elérhetővé váljanak minden polgár számára. Ez az, amit a mostani városvezetés jól felismert.
A város ügyesen sáfárkodott az elnyert Kistérségi székhelyek integrált fejlesztése pályázat összegével és biztosra vehetjük, hogy ezzel a megújult, reprezentatív térrel lendületet kap majd a térség gazdasága és kultúrája is. Gratulálok Önöknek!
Mint Debrecen egykori alpolgármestere mondhatom, hogy a cívisváros életében is mérföldkő volt az ottani főtérnek, a Piac utcának és környékének a rehabilitációja: dinamizálta a várost ekképp új időszámítást hozott Debrecen gazdasági és kulturális életében. Ezt kívánom Önöknek is!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Sorkatonai szolgálatomat a vaskúti laktanya falai között töltöttem, így ismertem a várost is, ami abban az időben nem a legjobb formáját mutatta. A mostani Bajára azonban nem lehet ráismerni.
Mindig szívesen jövök Önökhöz, de most különösen, hogy régi-új fényében láthatom tündökölni a történelmi városrészt.
A belváros fejlesztésével Baja a társadalmi kohéziót is erősítheti. Megújuló építészeti öröksége dokumentálja a régió azonosságtudatát, hiszen itt sűrűsödtek össze a táj jellegadó elemei, ezeken a tereken koncentrálódik az a történelmi tudás, mely ismeretében könnyebben megérthetjük a lokálpatriotizmus üzenetét.
De beszélnünk kell arról is, hogy megújultak a közművek és minőségi zöldfelületek is kialakultak, ugyanakkor nemcsak a járdák és a térburkolat rekonstrukciója valósult meg, hanem számos műemléki védettséget élvező épület homlokzata is. Ez a fejlesztés a jövőnek épült.
Ugyanakkor ezek a házak bejárást biztosítanak a történelembe is, ahol találkozhatunk őseink örökségével és tudásával, melyek segítenek bennünket, hogy megértsük kik is vagyunk. Ezért aztán a tér rehabilitációja gazdasági hasznosság nélkül is stratégiai fontosságú lenne.
Ugyanakkor a közművek cseréje, a közlekedési fejlesztések és az energiatakarékos közvilágítás kialakítása élénkítheti majd a kereskedelmi és vendéglátó-ipari tevékenységeket is. Tehát a centrális erőtér újrafogalmazása nemcsak a helyi identitást erősíti, de egyben a város gazdasági stabilitásához is hozzájárul.
A vonzó belvárosi környezet kedvez a lokális kultúrának, a civilek aktívabb részvételének. Baja évszázados szerepe szerint gazdasági és kereskedelmi csomópont és kikötő, kulcskérdés volt, hogy városképe visszatükrözi-e ezt a jellegét. Megállapíthatjuk: visszatükrözi!
Szeretném hangsúlyozni, hogy példaértékű felújítással van dolgunk. Az utcai homlokzatok helyreállításának legfontosabb vezérelve az volt, hogy a megmaradt részletek megóvása mellett javítson a műszaki állapoton, a portálok cseréjével egységesebb képet kapjanak az épületek. A huszadik század elején kialakult arculatot megőrizve tervezték meg a rekonstrukciót – munkát biztosítva a környéken élő vállalkozóknak és szakembereknek.
Fontos dolog ez. Mint ahogy fontos kérdés, hogy a közösségi terek tudnak-e egyszerre intimek és reprezentatívak is lenni.
Önök ezt a kettős feladatot remekül megoldották; a főtér melletti városközpont kisebb tereit sikerrel kötötték össze, így segítve a helyi közösség önszerveződését. Ez a megoldás is mutatja az önkormányzat polgárai felé mutató elkötelezettségét és hozzáértését.
Fontos, hogy a város munkája itt nem ért véget, a hely szellemének megfelelő kiskereskedelmi és vendéglátó funkciók támogatásával biztosítania kell, hogy a szolgáltatások színvonala is tükrözze a belváros patináját.
Bizonyára ezek után egyre több konjunktúrája lesz a helyi identitást erősítő közösségi és helytörténeti programok száma, és ez így van rendjén. Legjobb, ha Baját a helyiek közreműködésével ismerik meg a városba látogatók.
Azt mondja még Claudio Magris, a Duna című esszéregény szerzője, hogy a „Duna dicsőséges folyó.”
Tegyük hozzá, hogy a Duna partján álló Baja pedig „csodálatos”. „Csodálatos Baja” – így hirdeti a város a programjait. Jó szórakozást hozzá! és - Mit is kívánhatnék még?
Legyen örömük és boldogságuk a megújuló városukban!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(Parlamenti Államtitkárság)
