Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012.01.19.

Tisztelt Államtitkár Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Díjazottak!

Azt mondja Wittgenstein, hogy „…akinek nincs hagyománya, de szeretné, ha lenne, olyan, mint a boldogtalan szerelmes…."

Aki megörököl egy hagyományt, annak van hová visszatérnie.

Ha van hová visszatérj, van otthonod, családod. Nekünk az otthonunk a magyar kultúra, a magyar nyelv.

Az otthon készen van, viszont élettel csak mi tudjuk megtölteni, részint úgy, hogy újrateremtjük a hagyományt.

Azt mondja Jeremiás próféta, hogy „Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: melyik a jó út? És azon járjatok.”

A Magyar Kultúra Napja kapcsán a hagyományt idézzük meg, ami nem befejezett, rögzült forma, hiszen lényege a folytonosság, és az egyensúly folyamatos keresése a múlt és az új között.

A hagyományt ezer irányba húzza a teremtő kreativitás.

Kölcsey 1823-ban született Himnusza döntően járult hozzá a magyarság önmagáról alakított képének megformálásához, Kölcseynek köszönhetően szilárd, gyakorlati útmutatót kaptunk a hazaszeretethez, hogy ne legyünk olyanok, mint Wittgenstein boldogtalan szerelmesei.

Alkotni, önmagunkat beteljesíteni csak a közösség visszaigazolásával vagyunk képesek, így maga a teremtés nem magányos alkotás, hanem társalgás a közösséggel.

A párbeszéd egyik formája az is, amikor a közösség megjutalmazza azokat, akik szemügyre vették az ősi utakat és útirányokat ajánlottak nekünk, hogy eljussunk önmagunkhoz és egyben visszataláljunk közösségünkhöz, hogy megosszuk élményeinket és tapasztalatainkat.

Mert mit ér az élmény, mit ér a tudás, ha nem épül be a közösség hagyományába, mit érnek mindezek, ha nem beszélhetünk róluk.

A díj tehát része a párbeszédnek, mely az alkotó és a közösség között zajlik.

Azok, akik ma díjakat vesznek át megbecsülték nemzeti kulturális örökségünket.

Nemcsak azon dolgoztak, hogy megóvják a szellemi örökségünk épségét, de helyreállították, amit elhanyagoltak, összegyűjtötték, ami szétszóródott, új formába öntöttek gondolatokat, hogy érthetőbbé tegyék azokat. Tisztelettel köszönöm ezt mindenkinek!

Idejövet az épület előtt volt egy úgynevezett villámcsődület. Nyilván azért szervezték ezt, hogy felhívják a figyelmet valamire.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Akik a kulturális területen dolgozunk hosszú évek óta, tudjuk, hogy a figyelemfelhívás csak egy lépés. Az igazi feladat, az intézményi és közösségi hálózatok átalakítása, működtetése.

Ezt a munkát folytatnunk kell.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Magyar Kultúra Napja a Himnusz születésének ünnepe. Kölcsey verse átélhetővé tett olyan elvontnak tűnő fogalmakat, mint amilyen a nemzet és a szabadság.

A szabadság a választás lehetősége ahhoz, hogy átalakítsuk a világot, hogy megújítsuk Magyarországot, újragondoljuk a hagyományt, melyet örökül kaptunk.

Felelősségteljes munka ez, melyet összefogva el kell végeznünk.

Gratulálok a díjazottaknak, és további eredményes munkát kívánunk!

(Parlamenti Államtitkárság)