Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tóth Árpád a Lélektől lélekig című híres versében a „tudósok finom kristályműszeréről” ír, mely „átszűri az égi fényt”. Nos, ez a kristályműszer lehet maga az emlékezet is, melynek köszönhetően fennmaradnak az értékes gondolatok.

Ahhoz, hogy megértsük a Debrecenben felnőtt költőt, nincs szükségünk a technikára, ugyanakkor egy-egy évforduló mindig jó alkalom arra, hogy új megvilágításba állítson életműveket.

A 125 éve született Tóth Árpádot jórészt az Esti sugárkoszorú, a Körúti hajnal, a Lélektől lélekig, és a Jó éjszakát! című versekkel azonosítjuk.

Él bennünk egy kép a gyenge alkatú, betegnek tűnő fiatalemberről, aki álmos vicékről, lassú dsinnekről, rosszkedvű koboldokról és lila dalra kelő nyakkendőről ír… Pedig Tóth Árpád színesebb egyéniség volt annál, mintsem, hogy afféle karakterszínészként könyvelje el a költészet nagy színháza.

Például kitűnő urbanista volt.

Az Épülő szépülő Debrecen című 1911-es keltezésű írásában felveti, hogy „…vigyük közintézményeinket messzebb kissé a Piac utcától, tán így kedvük támad a félrébb eső részeknek is az építkezésre, fejlődésre.”

Aki azt hiszi, hogy a költő jórészt a holdfény tócsáiban kergeti a lassú dzsinneket, és életében nem látott villanykapcsolót, az téved.

Tóth Árpád már 1911-ben ünnepelte a mozit, azt írta, hogy „nagyon illik a huszadik század szívdöbbentő csodái közé”, sőt a sápadt költőnek humorérzéke is van. Így emlékezik meg arról a fiúról, aki beleőrült a mozi izgalmaiba: „… meghatódva írjuk meg véletlen vértanuságod, mely a tudomány és a fejlődés elgázoltjai közé vetett.”

Azt is mondhatjuk, hogy Tóth Árpád látnok volt, aki három évvel az első világháború kitörése előtt lefestette mi vár majd ránk.

„Bizony… polgártársaim, ennek alighanem olyan kavarodás lesz a vége, ami valószínűleg nekünk is fájni fog.”

Egy évvel később, 1912-ben már ezt vizionálja a háborúról: „Jön, robogva és dübörögve, mint egy mindent legázoló, vérben csúszó rettenetes villamoskocsi... Soká fogjuk még érezni szívünkben és idegeinkben, mint valami vad ütközetben belénk lőtt s kioperálhatatlan golyókat.”  Igen, közel száz év elteltével is úgy hordozzuk testünkben a vesztes háború Trianonját, mint egy kioperálhatatlan golyót.

Tóth Árpád haditechnikai fejtegetést írt a Mannlichert puskáról, beszámolt bokszmérkőzésekről, értekezik az ejtőernyő szükségességéről, és az első világháború kitörése előtt az aeroplánokról is kifejti véleményét.

Azt írja: „…azon kapjuk magunkat, hogy az új Ikaruszok szédítő perspektíváit nyitogatja előttünk a pompás jövendő.”

Tóth Árpád nemcsak hazafi volt, de kritikus lokálpatrióta is, aki szerint a vidék felé kell kitolni a kultúra centrumait. Meglátása szerint „…ma Magyarországon elsősorban Debrecenre vár ez a hatalmas hivatás, mert Debrecenben alakul elő imponáló halmazatban egyre több tényező, melyek együttes hatása egy új, debreceni zamatú, erős magyar kultúrát eredményezhet.”

Ezt mi is - akik elkötelezettek vagyunk Debrecen fejlődése mellett - így gondoljuk.

Sőt tettünk is érte az elmúlt években sokat. Debrecen 1998 óta, Kósa Lajos polgármestersége óta a kulturális alapú városfejlesztés mintája lett. Megépült a

- Főnix Csarnok

- Kölcsey Központ

- MODEM

- Homokkerti Közösségi Háza

- Józsai Könyvtár és Közösségi Ház.

Nálunk működik az ország egyik legprogresszívebb irodalmi műhelye az Alföld folyóirat körül, és a

legérvényesebb színházi közösség Vidnyánszky Attila vezetésével a Csokonai Színházban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kevesen tudtak olyan szeretettel és költői ihletettséggel írni Debrecenről, mint Tóth Árpád. Az Esti színek című cikkében azt írja: „A villanyégők és gázlámpák sokszínű villogása festői hatásúvá szűri a házakhoz lapuló sötétséget.”

Az aradi születésű költő igaz hazafi volt, akinek mély fájdalmat okozott Trianon. A nemzet legnagyobb tragédiájáról 1920-ban írt Arad címmel verset.

Ugyanakkor ízig-vérig modern értelmiségi is volt, aki 1912-ben kiállt a női választójog mellett, felmutatva azt, hogy a haladó gondolkodás és a nemzeti érzés békésen megférhet az ember lelkében.

Azt írja, hogy „az igazi konzervativizmus az, amit ennek az idegen szónak a becsületes magyar fordítása jelent: megőrzés! A régi magyar értékek hűséges megőrzése!”

Erről az értékőrzésről szól Az árnyból szőtt lélek című a kiállítás is, melynek létrehozásához talán felhasználták a tudósok finom kristályműszereit is, és melynek szellemiségét most a debreceni Tóth Árpád Gimnázium diákjai és szakértő előadók árnyalják.

Örülök, hogy büszke debreceninek, Debrecenre büszkének érezhetjük magunkat itt ma este is.

(Parlamenti Államtitkárság)