Elhangzott 2013. május 9-én Budapesten.
Tisztelt Polgármester Úr, Hölgyeim és Uraim!
Nem tudom, az itt megjelentek között hányan hallottak már a gondolkodó székről. Nos, egy sajnos ma már kivesző hagyomány szerint régi időkben az idősek iránti tisztelet abban is megnyilvánult, hogy megbecsült helyet tartottak fent számukra a házban. Egy előkelő karosszék jelezte a kitüntetett helyét a családban: a „gondolkodó szék” csak az övé volt, ebbe rajta kívül soha senki nem ülhetett. Köré azonban annál gyakrabban letelepedtek a fiatalabbak, hiszen a fontos kérdések megvitatására mindig ott került sor.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Úgy vélem, az ehhez hasonló „gondolkodó székekre”, az idősek tapasztalatára talán a ma emberének lenne a legnagyobb szüksége.
Amíg az előző időszak a Föld népességrobbanásának évtizedei voltak, addig a prognózisok szerint a XXI. századra mint az európai öregedés évszázadára tekinthetünk. Az ezredfordulóra jelentősen megváltozott a fejlett társadalmak szerkezete, felgyorsult a világ és a fejlett országok polgárainak öregedése. Európa számára a következő időszak súlyos demográfiai és gazdasági gondokat vetít előre.
A kutatók szerint az elkövetkező 5 évtizedben az Amerikai Egyesült Államok polgárainak száma a mai másfélszeresére, 420 millióra nő, míg az Európai Unió népessége a jövőben csatlakozó országokkal együtt is 30 millióval csökken, és csupán 455 millió lesz. Látva a jövő e nagy problémáját, nem csupán a demográfusok, hanem a kapcsolódó tudományok művelői, így többek között az orvosok, a biológusok, a szociológusok is nagy érdeklődéssel fordulnak a népesség-öregedés szerteágazó témája felé.
Egyre inkább előtérbe kerülnek a fenntartható egészség, a megelőzés, az életminőség, az élethosszig tartó tanulás, az időskori kreativitás és aktivitás kérdései, és persze a nyugdíjrendszer reformjának és az idősek foglalkoztatásának kényes témái.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az Unió tagjaként és nagy történelmű európai államként a változások hazánkat is érintik, a magyar szépkorú embereket sem kerülik el. Azt mondják, hogy annak a családnak, amelyben nem kapnak kellő figyelmet a gyerekek, nincs jövője. Az a család pedig, amelyikben nem becsülik meg a nagyszülőket, nem is érdemel boldog jövőt. Valóban, egy társadalom érettségét jól mutatja az, hogy hogyan bánik az idősekkel, mennyire becsüli és tiszteli őket.
Bár Magyarország ezen a területen is komoly adósságokat örökölt, mindezek tudatában a nemzeti együttműködés kormánya kiemelt területként kezeli az időskorú emberek helyzetének javítását, felkészítésüket a demográfiai változások okozta életvitelre.
Egy pillanatra sem feledhetjük el ugyanis, hogy mai nyugdíjas honfitársaink nem csak tisztességben megöregedett szüleink és nagyszüleink, de a történelem egyik legsötétebb korszaka, a második világháború után a megroppant és kisemmizett hazájuk új államépítői is. Emberek, akik a szétvert családok és lerombolt épületek tízezreinek romjain munkához láttak, hogy felépítsék saját és még inkább gyermekeik, unokáik jövőjét.
Úgy vélem, a mai korban csak az lehet a célunk, hogy a hosszabb életet az idősek minél jobb minőségben éljék meg. Ehhez persze erőteljes szemléletváltásra van szükség. Nem gondolhatunk az idősek csoportjára úgy, mint akik aktív korszakuk befejezése után immár visszahúzódva élnek családjuk körében, sokkal inkább, mint olyan nagy hatású erőforrásra, akik tapasztalatának átadásával továbbra is komoly társadalmi és gazdasági szereplők maradnak.
A híres angol politikai gondolkodóval, Edmund Burke-kel valljuk, hogy „az állam társas viszony. Az efféle társaság céljai ugyanis csak számos nemzedék elmúltával érhetők el; nem csupán maguk az élők, hanem az élők, a már holtak és a még meg sem születettek közötti társas viszony ez.”
Más szóval: minden nemzedéknek megvan a maga feladata. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy kötelessége, aminek meg kell felelnie. Felnövekvőben van az a nemzedék, amelyik több mint egy évszázada először a magyar történelemben nem úgy vág majd neki a felnőtt életnek, hogy valamit helyre kell hoznia, hanem az előtte járóktól egy ígéretes távlatokat nyújtó Magyarországon rendezkedhet be.
Éppen ezért az idősebbek felelőssége az, hogy az utánunk járók tudják, hogy ez nem magától van. Mert szabadnak lenni, mert jólétben élni, mert olyan országban lakni, amely előtt távlatok vannak, az ma a földkerekségen inkább kivételnek számít. Kevés nemzetnek adatik meg. Rajtunk múlik, hogy a fiatalok ne felejtsék el: a munkát, az otthont és mindennapjaink biztonságát nem hitbizományba kaptuk. Amilyen nehezen szereztük meg nemzedékek egymásra épülő, áldozatos munkájával, olyan könnyen, olyan röpke idő alatt el is tékozolható, amire a közelmúlt bőven szolgáltatott is példát.
Ezért ha veszélybe kerülnek ezek az értékeink, az idősek feladata emlékeztetni a fiatalokat, hogy ki kell állnunk a szabadság, a munka és az otthon biztonsága mellett és meg kell védenünk ezeket az értékeket.
Kedves Barátaim!
Az időskori aktivitás természetesen magába foglalja a civil társadalmi szerepvállalást is. Mindez az Európai Unió számára is kiemelt cél, aminek a legjobb bizonyítéka, hogy a szervezet 2012-t a „Tevékeny Időskor és a Generációk Közötti Együttműködés Évévé” nyilvánította. Az Unió ezzel az eseménysorozattal kívánta ráirányítani a figyelmet az idősek tapasztalatában, tenni akarásában rejlő erőforrásokra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogy Jókai Anna írja: „Lehet szánalmasan öregedni, vonszoltatni egy gyorsuló szekérrel. S lehet fenségesen, természetesen”.
A Kormány ennek szellemében több számottevő intézkedést hozott a magyar idősek érdekében. Az elmúlt években ígéretünket megtartva megvédtük a nyugdíjakat, megőriztük az időskori megélhetés legfontosabb alappillére, a nyugdíj vásárlóértékét, sőt idén az inflációt magasan meghaladó emelést hajtottunk végre. Ennek révén a tavaly novemberi 1,6%-os nyugdíj-kiegészítés után januárjától további 5,2%-kal nőtt a járandóság. Emellett tavaly eltöröltük a nyugdíjakat terhelő adókat, amelyek még az előző, szocialista kormány döntése alapján az idei évtől léptek volna hatályba.
Szintén az időskori élethelyzet javítását célozva a Kormány 2011-ben megszűntette a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagságot, ezzel úgy biztosítja a rendszer fenntarthatóságát, hogy közben az államháztartás hiányát és a lakossági eladósodottságot csökkenti. A döntés társadalmi elfogadottságát mutatja, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok 96,8%-a ezután az állami nyugdíjrendszert választotta.
A folyamatos és élő párbeszéd érdekében 2011 szeptemberében újjáalakult az Idősügyi Tanács, amely a Kormány tanácsadó testülete. A Tanácsnak az idősek életkörülményeit közvetlenül érintő kérdésekben véleményezési, javaslattételi lehetősége van. Az Idősügyi Tanács rangját mutatja, hogy Miniszterelnök Úr elnöklése mellett alelnöke az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális és családügyért felelős államtitkára, 12 tagja pedig az idősügy területén működő társadalmi és tudományos szervezetek szakemberei közül került ki.
Az Országgyűlés döntése értelmében a nők a nyugdíjkorhatárnál fiatalabb életkorban is nyugdíjba vonulhatnak, amennyiben rendelkeznek 40 év munkaviszonnyal. Mi sem jelzi jobban az intézkedés sikerességét, mint az, hogy 2012 végére 90 ezren éltek a lehetőséggel.
Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a Rezsicsökkentési Akciónak köszönhetően 2013. január 1-től közel négymillió magyar háztartásban 10%-kal csökkent a villany, a gáz és a távhő díja, míg július 1-től újabb 10%-os rezsicsökkenés várható a víz- és csatornadíjakat, a szemétszállítást és a kéményseprést illetően. Ez a tehercsökkenés nyilvánvalóan hatalmas könnyebbséget jelent valamennyi háztartás, így a szépkorúak esetében is.
További nagy lépés, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Jeneiné Dr. Rubovszky Csillát 2013. április 15. napjától idősügyekért felelős miniszteri biztossá nevezte ki. Feladata az idősek szociális biztonságának erősítése, segítségnyújtás önálló életvitelük megőrzéséhez, problémáik megoldásához.
Magyarország tehát jó úton jár, de a Kormány – amint az előbb elhangzottak is bizonyítják – természetesen tovább keresi annak lehetőségét, hogyan lehetne még kedvezőbb feltételeket teremteni idős honfitársaink számára.
Kedves Barátaim!
Nagy örömömre szolgál, hogy Zugló Önkormányzata is kiemelt szerepet vállal egy igen fontos nemzetközi kezdeményezésben, bizonyítva ezzel, hogy élen jár a szépkorúakkal való törődésben. Bízom abban, hogy egyfajta „gondolkodó székként” ez a rendezvény is hozzájárul a fontos kérdések megoldásához.
Ennek szellemében kívánok minden jelenlévő számára hasznos tanácskozást, kellemes időtöltést!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Emberi Erőforrások Minisztériuma)
