Doncsev András beszéde a „Szakmaiság – Felelősség – Minőség” – a Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége konferenciáján
Országgyűlés, Felsőházi Terem, 2013. november 28.
Tisztelt Házelnök Úr! Elnök Urak, Főtitkár Asszony, tisztelt Egybegyűltek!
Jó két évszázad telt el azóta, hogy Mecséry „generális őrnagy” maroknyi csapata élén 1805-ben, Nürnberg mellett összecsapott a visszavonuló császáriakat üldöző, túlerőben lévő francia dragonyosokkal. Az utóvédharcban Mecséryt és lovasait szinte legázolták a franciák, ő pedig 14 sebbel borítva, félholtan bukott le a lováról. A kilenc csapásból, mely a fejét érte, kettő az agyvelőig hatolt, valósággal széthasította a koponyáját. A harmadik vágás jókora csontdarabot leszelt a koponya hátsó részéből. A hetekig élet s halál között lebegő vitéz csodálatos módon felépült, majd ismét szolgálatra jelentkezett, aminek jutalmául magas címet kapott az uralkodótól.
Végül 1823. december 30-án, életének 65., katonáskodásának 46. évében, 18 esztendővel a végzetesnek tűnő sebesülést követően távozott végleg az élők sorából.
Aki látta a bécsi Anatómiai Múzeumban báró Mecséry Dániel összeszabdalt koponyáját, az aligha kételkedik a történet hitelességében. Mecséry Dániel azonban nem csupán a „keményfejű magyar” kifejezés legendás példája lehetne, de jelképe a szinte holtából feltámasztott egészségügynek, és annak a kitartó munkának, amelyet az egészségügyi kormányzat végzett az elmúlt három évben, a mellette küzdő egészségügyi kamarákkal.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kosztolányi Dezső szellemesen írja le az Esti Kornélban az orvos és a beteg párbeszédét: - Mondja kérem, maga az orvos? - Mondja kérem, maga a beteg?
A magyar egészségügyben 2002 és 2010 között az ellátó rendszerek ugyanúgy le voltak gyengülve, mint maguk a betegek, de megígértük, hogy rendbe tesszük az egészségügyet, és most azt mondhatjuk: a feladat nagy részét megoldottuk. Persze, a finomhangolás soha nem érhet véget egy folyamatosan változó világban.
Amikor 2010-ben átvettük a kormányzást, a három egészségügyi szakmai kamara – a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Magyar Gyógyszerészi Kamara – a nevében ugyan kamaraként működött, azonban „köztestületi jellegüket” Molnár Lajos 2006-ban lényegében felszámolta. A kötelező kamarai tagságot megszüntette, a kamarák jogköreinek jelentős részét megvonta, és az etikai felügyeletet is kivette a kamarák kezéből.
A munkánk megkezdésekor olyan mértékű elkeseredettséggel, elégedetlenséggel és kétkedéssel találkoztunk, ami minden érdemi lépést alapvetően veszélyeztetett. Ennek leküzdésére sem az időt, sem az energiát nem sajnáltuk: az első közel egy évünket a szakmával való egyeztetésre, országjárásra, a problémák, kérdések, javaslatok alapos megismerésére, a szilárd partneri viszony kialakítására szántuk.
E közösen végigbeszélt, végigegyeztetett, végigvitatkozott időszaknak lett az eredménye a Semmelweis-terv, ami az egészségügy átalakításának máig érvényes, meghatározó stratégiai dokumentuma, s az a szilárd szövetség, ami a tárca és a szakma között köttetett. E szövetségnek köszönhető, hogy korszakos jelentőségű változtatásokat tudtunk elindítani anélkül, hogy a rendszerben komolyabb fennakadás, zavar, vagy ellenállás alakult volna ki. Fontos volt tehát e három kamara rehabilitációja. Ezért 2011 márciusában az Országgyűlés lényegében új törvényt alkotott, amely megteremtette annak a feltételeit, hogy az orvosi, a gyógyszerészi és a szakdolgozói kamara ma újra köztestületként működhet.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tiszteli a szakmai munkát, és szorosan együttműködik mindhárom kamarával. Mivel a kamarák szakembereket egyesítnek, nemcsak az őket érintő kérdésekben fordulunk hozzájuk, hanem olyan esetben is, amikor szakmai állásfoglalásra van szükségünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Talán néhányan Önök közül hallottak már Mátyás király fennmaradt életelixírjének receptjéről, amely egyszerűen kikeverhető, ha a szükséges alapanyagok a rendelkezésünkre állnak: Csak egy kis cukorra, vörös korallra, margarétára, igazgyöngyre, némi zafírra, smaragdra, rubinra, aranyra és ezüstre van szükség, és egy kis rózsavízre. Ez a szer – állítólag – csodákra képes. Mégis, mi éltünk a gyanúperrel, hogy jobban járunk, ha az egészségügy problémáinak orvoslásakor nem ehhez a régi recepthez nyúlunk, hanem megpróbálunk más megoldást választani, mert a csoda kiszámíthatatlan. Vagy bekövetkezik, vagy sem. Aki a csodára vár, az a bizonytalanra alapoz. Aki pedig a bizonytalanra épít, az nem bízik önmagában, nem bízik saját erejében, nem bízik abban, hogy a dolgok kitartó munkával jobbra fordulhatnak.
Nekünk nincs szükségünk ilyen varázsszerekre, mi a szakmai munka hatékonyságában bízunk, többek között a kamarák elhivatott ténykedésében. Mert a kamarák a közhatalmi struktúra részei. Szakmai érdekvédelmi és önkormányzati feladataik végzésekor hidat képeznek a hivatás és az állam között. Nem titok: a kamarákkal együttműködtünk az egészségpolitikai, a gyógyszerpolitikai és a humánpolitikai kérdések megvitatásában.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a Magyar Orvosi Kamara aktívan részt vett az egészségügyi szolgáltatásokhoz szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló miniszteri rendelet felülvizsgálatában, javaslatokkal segítette a rendelet gyakorlatba való átültetését. Segítettek a „Krónikus megbetegedések ellátásának nemzeti programja – stratégiai tervdokumentum” elkészítésében, így közvetett módon hozzájárultak az Ágazati Stratégia létrejöttéhez is.
A minőségi ellátás sikerét sokan a technikai feltételek kizárólagos javításában látják, ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a gyógyítás nem egyenlő pusztán a betegek kezelésével. A gyógyítás a testi és lelki gondozás együttes harmóniájában valósulhat meg. Ehhez viszont megfelelő környezetet kell biztosítani, illetve célzott gyógyszeres kezelésre is szükség van.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A gyógyszerellátásban a 2006-os liberalizációval speciális helyzet alakult ki, ugyanis 2010-ben azonnal be kellett avatkoznunk a gyógyszertárak szabályozásába, mert a válság csak így volt kezelhető. A kormány 2010 tavaszán mintegy megelőlegezve a kamarai törvény későbbi módosítását, a gyógyszerészkamarát a gyógyszerészek legitim képviseleteként ismerte el. 2010 márciusában pedig stratégiai megállapodást kötött a gyógyszerészekkel. Bevontuk a kamarát a gyógyszerellátás átszervezésébe és megvalósításába is. Ennek része volt a patikaalapítási moratórium, a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítása, a később a Semmelweis-terv gyógyszerpolitikai fejezetének összeállítása. Később együttműködtünk a Széll Kálmán-tervhez kapcsolódó kompenzációs intézkedések bevezetésében. De együttműködés alakult ki a patika tulajdonosi program kidolgozásában is, a gyógyszerbiztonsági validálás programjának kidolgozásában és a népegészségügyi programok patikai megvalósításában.
Kijelenthetjük, hogy a stratégiai együttműködési megállapodás 2010-es megkötése mindkét fél számára jó döntésnek bizonyult. A Magyar Gyógyszerészi Kamara 2012-ben elvégzett kurrikulum-meghatározás során is együttműködött: segítségükkel átalakítottuk a szakgyógyszerészi képzés tartalmi, és képzési struktúráját is. A Gyógyszerészi Kamara kulcsszerepet vállalt abban, hogy a gyógyszerészi területen működő szakmai szervezetek álláspontjainak integrálásával egységes javaslat kerülhetett a tárca elé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A társadalom törékeny szerkezetének egyik legfontosabb vigyázója az orvos és a nővér, akik egyben a bizalom őrei is. Orvos és beteg, nővér és beteg bizalmi kapcsolata mintául szolgálhat az emberi kapcsolatokban. Épp ezért a szakképzési rendszer 2011. évi átalakítási folyamatában a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara szorosan együttműködött a tárcával.
Először átalakítottuk az Országos Képzési Jegyzéket. Többek között az ápolóképzésről a képzés kizárólag iskolai rendszerben indíthatóvá tételéről tettünk javaslatot. A kormányzati célokhoz illeszkedve a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara által kijelölt szakértők készítették el az iskolai rendszerű képzés kerettanterveit, amelyek a szakképzési kerettantervekről szóló NGM rendeletben találhatóak meg. A szakképzés átalakítási, fejlesztési folyamatain túl a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara aktívan részt vesz a szakmai vizsgák vizsgabiztosi delegálásában, ellátja a tagok szakmai felkészítését is.
Az ágazati bérfejlesztést 2012-ben indítottuk el. A bérfejlesztés koncepciója szakmai konzultáció során alakult ki. Külön kiemelném itt a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara szerepét. Az egészségügyi szakdolgozók bértáblájának kialakítása a szakmai kamara javaslatának megfelelően történt. A béremelési folyamat 2013. évben is tovább folytatódott, melyben a szakmai kamarák szintén konstruktív módon együttműködtek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Roger Martin du Gard szerint „Minden betegség- és ugyanígy minden társadalmi krízis- olyan, mintha azonos előzmény nélküli első eset lenne, kivételes eset, amelyhez mindig új gyógymódot kell kitalálni.” Valóban így van: a krízis, így a kezelése is mindig más, csupán egyvalami marad változatlan: a hozzáállásunk. A közösség szolgálata és a betegek gyógyítása nem „nagy szavak”, hanem a cselekvő, elkötelezett polgárok alkotó megnyilvánulásai. Meggyőződésem, hogy ennek szellemében kell munkálkodniuk a most már újra teljes fegyverzetben dolgozó kamaráknak is.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(Parlamenti Államtitkárság)
