Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkár pedagógusnapi köszöntője.

Mostanában, a nyár közeledtével minden pedagógusban – így bennünk, az oktatáspolitika „napszámosaiban” is – óhatatlanul felbukkannak az utolsó iskolai hetek emlékei. Elsőként persze a személyesek, azután azoknak a diákoknak az emlékei, akik tanári pályánk meghatározó érzelmi és szellemi mérföldköveit jelentik: a legjobbak és azok, akikkel a legtöbb vesződségünk volt. Ám ez utóbbiak ugyanúgy kedvenc emlék-témáink, mint az előbbiek, hiszen a sok vesződség gyakran nagy sikerélményt is hoz: mi volna nagyobb jutalom egy tanárembernek annál, mint amikor az utolsó egy-két iskolai esztendő sűrű noszogatásai, sőt szidalmai után sok évvel összetalálkozik a volt diákjával, aki szerény félmosollyal elújságolja, hogy éppen sikeresen levizsgázott választott szakmájából vagy most vette át a diplomáját – summa cum laude.

Azt is tudom, hogy ilyenkor, tanév vége felé, a lelkiismeretünk kérdezősködni kezd: vajon úgy tanítottam-e, úgy neveltem-e az idén minden gyereket, ahogy azt annak idején megfogadtam? Vajon nem voltam-e túl megengedő, nem voltam-e túl szigorú, nem voltam-e szeszélyes vagy éppen akkor túl következetes, amikor kicsit engedékenynek kellett volna lennem? Hiszen a rám bízottakról van szó, azokról, akik nem az enyéim és mégis felelek értük. A lelkiismeret és a felelősségérzet – mindkettő kemény dió, s egyik nélkül sem igazi a pedagógus.

A nevelés a legnagyobb felelősség és a legnagyobb szakmai kihívás, amely csakis az örök emberi értékekre, közöttük is a legnagyobbra, a szeretetre épülhet. Amely egyszerre ad és követel. Arra az igazán jót akaró, komoly és következetes szeretetre, amely erőt ad a szakmai hozzáértésünk, a módszertani tudásunk, a fejlődés- és nevelés-lélektani ismereteink naprakészen tartásához, gazdagításához. Arra a szeretetre, amely türelmet, önuralmat, jó kedélyt, humort, együttérzést gerjeszt és biztonságot nyújt.

Ezt a személyre szabott feladatot segít megvalósítani kormányunk immár harmadik esztendeje. Ehhez dolgoztuk ki a lehető legaprólékosabban a pedagógusok jogait, amelyek között természetesen szerepel az értelmiségi léthez szükséges anyagiakhoz, a kiszámítható munkaidőhöz és szabadsághoz, a tanítási módszerek megválasztásában a szakmai önállósághoz, a tanítás-nevelés tartalmát illetően a pontosan meghatározott elvárásokhoz való jog. Ezek mind a nevelési feladat nagyságához méltó biztonságot, állandóságot, szakmai segítséget nyújtanak. A kötelezettségek és jogok egyértelmű megfogalmazása a pedagógus társadalom szakmai és egyéni boldogulását is elősegíti, s ha ez találkozik a magyar nevelők támogató meggyőződésével, akkor a jövő nemzedék nevelésében betöltött egyedülállóan fontos szerepük révén a társadalom is fenntartás nélkül el fogja ismerni elkötelezett, áldozatos munkájukat. A pedagógus életpálya modell bevezetése és a vele járó anyagi felemelkedés immár a küszöbön van. Az is biztató jel, hogy a Klebelsberg tanulmányi ösztöndíj meghirdetése után jelentősen megnőtt a tanári pályákra jelentkezők száma.

Őszinte köszönettel kívánok mindnyájuknak, kedves Kollégák, igazi pihenést, kikapcsolódást, testi-lelki feltöltekezést a nyári hónapok alatt abban a megalapozott reményben, hogy szeptembertől végre a biztonság, a rend, a nyugalom, a derű és a bizakodás lesz jellemző a magyar iskolákra.

dr. Hoffmann Rózsa
köznevelésért felelős államtitkár

(Köznevelésért Felelős Államtitkárság)