Igen nagy veszteség érte szombaton a magyar zenepedagógiát, elhunyt Szabó Helga, Kodály Zoltán egykori tanítványa, akinek óriási szerepe volt abban, hogy a Kodály elképzelése világszerte megismert és elismert zeneoktatási módszerré váljon. Munkássága eddigi legnagyobb hazai elismeréseként 2006-ban Magyar Örökség Díjban részesült. Közlemény.

Egy nehéz időszakban 1951 és 56 között végezte el a Zeneakadémiát karvezetés szakon, itt ismerkedett meg Kodály Zoltánnal és zenepedagógiai eszméivel. A Zeneakadémia után a Hunyady János zeneiskola tanára lesz, ahol 30 év alatt több ezer diákkal szeretteti meg a zenét, az éneklést és gyakorlatban próbálja ki mestere elképzeléseit. Sikereinek híre gyorsan terjed, folyamatos nemzetközi bemutatókat, kurzusokat tart amerikai, japán, nyugat-európai tanárok számára, publikál, rádióműsorokat szerkeszt és vezet a Magyar Rádióban.

1967-ben a londoni Boosey&Hawkes kiadónál dupla angol nyelvű lemezt jelentetett meg a Kodály-módszer lényegéről, ami ma is alapműnek számít. Jelenleg is a legjobb tankönyvek közé tartozik az ének-zenei általános iskolák számára összeállított sorozata (Ének-zene 1-8.). A kötetek tanári igényességét és változatos pedagógiai módszereit tükrözik. A könyvekben egységes zenei rend szerint sorakoznak a zeneirodalom javából válogatott zenei példák, hasznos és áttekinthető feladatsorokkal. Először jelenhettek meg az eddig háttérbe szorított zenei stílusok (gregorián, középkori zene), oly módon, hogy az ötödikes tanulók a legnagyobb természetességgel tanulhatták. Széles zenei látókörére jellemző, hogy a nyolcadikos könyvekben pedig eddig soha nem látott módon szerepeltette Bartók Béla műveit. Sikerének egyik titka, hogy egyszerre volt nagy formátumú zenész, magával ragadó pedagógus és kitűnő szervező.

A zuglói Hunyadi János Általános Iskolában szervezett kórusa a mai napig őrzi hatását. Úgy tudta működtetni énekkarát, hogy minden gyerek a tudása legjavát adhatta. Kórusa szuggesztív, felejthetetlen előadásokat hozott létre, kitűnő zenei ízlése, elképzelése maradéktalanul megvalósult a koncerteken. Előadóművészi kvalitásai Ferencsik Jánoshoz teszik hasonlóvá. Karnagyként a legjobbak közé tartozott, a nagy magyar karnagyi generáció (Sztojanovics Adrienn, Andor Ilona, Mohayné Katanics Mária) tagja volt.

Életének egy második nagy korszaka 1986–1995-ig a tanárképzésben töltött évtized. Az ELTE Tanárképző Főiskolán előbb főiskolai docens, majd főiskolai tanár. Már korábban külföldi egyetemek vezető vendégprofesszora több európai ország mellett Japánban, Ausztráliában, Kanadában és Egyesült Államok területén. A Kodály módszer terjesztése mellett sok tapasztalatot is szerez, amit felhasznál a hazai zenetanár képzésben. A magyar zenei élet kiválósága, a magyar zene utazó nagykövete volt.

Élete során mindig volt ereje megújulni, fáradhatatlanul kereste a jobb és jobb zenei és pedagógiai megoldásokat. Szívén viselte az egész magyar zenei élet sorsát, volt növendékeit, főiskolai hallgatóit számon tartotta, életük alakulását figyelte és segítette.

Személyében egy példaértékű pedagógust, előadóművészt vesztettünk el, aki életében sajnos nem részesült kellő megbecsülésben. Egyike volt azoknak, akik Kodály örökségét a legméltóbban őrizték és tovább adták. Munkássága valamennyi, a magyar zenei életet és a magyar zeneoktatást szívügyének tekintő ember számára példa lehet. A legmagasabb posthumus díjra, a Kossuth díjra javasolják egykori pályatársai a magyar kórusélet jelenlegi kiválóságai.

(Oktatásért Felelős Államtitkárság, kormany.hu)