Király Gyula professzor az orosz irodalom és az orosz lélek nagy ismerője volt. Éppan a napokban ünnepelte volna 83. születésnapját.

A 80. alkalmából kollégái, tanítványai és barátai összeállítottak egy emlékkötetet. Az emlékkönyv előszavában írja egykori tanítványa:

„Sok tanár törődött a tanítványaival, segítette szakmai fejlődésüket, de úgy, ahogyan ezt Te tetted, az egyedülálló volt. Mint a bibliai magvető, akinek munkája a magot befogadó talaj termékenységétől függött, úgy szórtál szikrákat Magad körül, ami akkor lobbant lángra, ha gyúlékony anyagra talált. Sok ilyen láng égett körülötted. … Tehetségesnek tartott, általad vállalt tanítványaidat később sem hagytad magukra, tartottad velük a kapcsolatot, figyelemmel kísérted szakmai fejlődésüket, igyekeztél bevonni őket a közös munkába, és amennyire ezt helyzeted lehetővé tette – hiszen hatalmi pozícióba sohasem kerültél – támogattad őket.”

Király Gyula egyetemi tanulmányait a Leningrádi Egyetem Bölcsészettudományi Karán végezte, majd hét évet a Debreceni Egyetem Orosz Filológiai Tanszékén töltött tanársegédként. 1960-tól 64-ig a moszkvai Lomonoszov Egyetemen volt aspiráns, majd az ELTE BTK Orosz Tanszékén adjunktus. 1969-ben védte meg kandidátusi disszertációját irodalomtudományból, majd 1970-től az orosz tanszék docense volt, 1993-ban az egyetem egyetemi tanári címet adományozott neki. 1970-től bő harminc éven át az Eötvös Collegium Russzisztikai-Poétikai Műhelyének tanára. 1996-tól a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Világirodalmi és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének egyetemi tanára volt, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet egyik alapítója.

Alapításától kezdve, 1971-től a Nemzetközi Dosztojevszkij Társaság tagja, évekig alelnöke volt. Nemzetközi tudósi tekintélyét itthon sokáig mellőztetés kísérte. Munkásságának egyik meghatározó iránya és teljesítménye a klasszikus orosz regény poétikájának ontológiai megközelítése volt. Élete utolsó éveiben Madách és Márai írásművészetét kutatta.

Legendás tanáregyéniség volt, és több mint tanár: ember. Munkásságából egy nagyhatású tudós, egy a sorssal viaskodó, igazi keresztyén ember alakja rajzolódik ki. Mindig és mindenütt az emberit kereste: az emberi gyönyörök és emberi szenvedések okát és vigasztalását. „Az igazság egyedül az emberi megtapasztalással hozzáférhető, és egyedül a költői nyelvben nevesíthető…” – írta egy kései cikkében.

Hiányát még sokáig érzi a magyar irodalomtudomány: Próbálunk szembenézni az életével és a saját életünkkel, próbálunk tanulni írásaiból, tanulni és tapasztalni.

(Oktatásért Felelős Államtitkárság)