Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár június 4-én az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége volt.

Műsorvezető: Jó estét kívánok, üdvözlöm önöket. A tegnapi napon tették le az új államtitkárok az esküt és a mai napon az oktatásért felelős államtitkár a közelgő pedagógus nap alkalmából már a pedagógus társadalomhoz szólt. Szólt egyébként az elmúlt tízen akárhány évben többször is, hiszen már régóta az oktatáspolitikával foglalkozik.Hoffmann Rózsa a vendégem. Jó estét kívánok, üdvözlöm.

Hoffmann Rózsa, államtitkár: Jó estét kívánok.

Műsorvezető: Azt mondta, hogy arra törekszik majd, hogy visszaállítsa a pedagógusok társadalmi megbecsülését. Hogyan kell azt visszaállítani? Akkor nem a pedagógusokkal kell foglalkozni, hanem a társadalommal?

Hoffmann Rózsa, államtitkár: A pedagógusok társadalmi megbecsülését, tekintélyét, idegen szóval a presztízsét. Ez egy nagyon fontos feladat, pedagógusokkal is foglalkozni kell természetesen és olyan üzeneteket kell közvetíteni a társadalom felé, ez azért nagyon fontos feladata az oktatáspolitikának, amely ilyen pozitív tartalommal van tele. Tehát a pedagógusok munkájának a fontosságát kell közvetíteni, hiszen erről meg vagyunk győződve, az ő munkájuknak az értékét és ezzel is sokat lehet azt hiszem segíteni. Ezenkívül természetesen a pedagógusok életkörülményeit kell javítani, munkafeltételeit, hiszen ez az alapja annak, hogy az iskolarendszer javuljon. Ezt ma már nemcsak a szakma tudja, meg nemcsak a szülők gondolják így, hanem tudományos kutatási eredmények is arról szólnak, hogy a jó iskolarendszernek az alapja a jó pedagógus. Ez tehát egy szükséges lépés.

Műsorvezető: Ezzel abszolút mindenki egyetért.

Hoffmann Rózsa: Örülök neki.

Műsorvezető: Azt viszont gondolom szülőként is, valamikor iskolába járóként is a régi tanító, a megbecsült tanító, ha csak innen indulunk ki valóban egy nagyon fontos, a társadalom nagyon fontos és elismert része vagy egysége volt a tanítók, vagy voltak a tanítók, de hogy ha ez a társadalmi megbecsülés, megbecsültség nincs meg, akkor tudunk egy olyan pontot, hogy hol és mi siklott el, mert akkor tudjuk, hogy hova kell nyúlni?

Hoffmann Rózsa: Igen, érdekes módon azért ez paradoxon, mert csíráiban azért megvan és területenként változik. Tehát vannak olyan iskolák, olyan pedagógusok, olyan környékek, ahol ez még él, ahol szimbolikusan szólva megsüvegelik a pedagógust és hát nagyon sok olyan jelenség is van sajnos, ahol megverik, ahol nekirontanak, tehát abszolút nem becsülik. Most a dolognak ezt az utóbbi oldalát azért meg kell és meg is lehet állítani. Egyrészt amint mondtam azokkal az üzenetekkel, amelyeket a közélet szereplőinek közvetíteniük kell, másrészt pedig hát olyan jogalkotással, amely ezt szigorúan büntetendő cselekménynek minősíti. Ezt a lépést már meg is tettük. De egyáltalán az iskola tekintélyét is vissza kell állítani és itt is sok lépés vár ránk. A mi felfogásunkban az iskolának évezredek óta az alapvető feladata a teljes személyiség formálódásának az elősegítése, nevelés, tudásra értékekre, erkölcsre, egészségre, családi életre, ha úgy tetszik hazaszeretetre. Most az utóbbi időben az iskolának ezen komplex feladatai közül csak a tanítás emelődött ki, az kapott nagyobb hangsúlyt és sajnos annak az eredménye is.

Műsorvezető: Mert valaki mondta a pedagógusoknak, hogy ne neveljenek, hanem csak tanítsanak?

Hoffmann Rózsa: Nem, hanem a körülmények romlottak. Nézze, a nevelés az akkor lesz eredményes az iskolában, hogy ha a család megalapozza. Ez már eleve romlott, valamint, ha a külvilág is megerősíti. Sajnos ez is romlott és még az iskolának a kezéből is elég sok lehetőség kikerült az elmúlt években. Ennek voltak anyagi természetű lépései, például az, hogy az oktatásból kivont összegek az elmúlt években azok általában úgy csapódtak le, hogy a tanórán kívüli foglalkozásokat kurtították meg. A tanórán kívüli foglalkozás, a szakkör, a kirándulás, a délutáni foglalkozások, ezek azok a lehetőségek, ahol a tanár a tananyag kötelmei nélkül együtt van a gyerekkel, beszélget, egy kiránduláson elhangzott.

Műsorvezető: Kapcsolat épít, a nevelés alapjait rakják le.

Hoffmann Rózsa: Igen, tehát ez szűnt meg, valamint a jogszabályok egy kicsit átbillentek a túloldalra, tehát túl hangsúlyozták a jogokat, a kötelességek pedig egy kicsit háttérbe szorultak. És még ehhez hozzátehetném azokat az intézkedéseket, amelyek hát nem a kötelesség teljesítés irányába, hanem az ellen hatottak.

Műsorvezető: Mekkora összeg hiányzik a közoktatásból, hogy ha azt mondja, az elmúlt években kivont összegek, amelyek mondjuk a plusz foglalkozásokra kellettek volna?

Hoffmann Rózsa: Hát nézze, amit kivontak ugye különböző számítások vannak, 40 milliárd, 50 milliárd és így tovább, annak a visszapótlása sem lenne elég. Nincs az az összeg, amit az oktatás el ne tudna, fel ne tudna használni. Persze hozzá kell tenni, hogy önmagában a sok pénzből nem lehet jó oktatást csinálni, de pénz nélkül nem megy. Mondok erre is egy példát és ez kapcsolódik az előzőekhez. A társadalmunknak ma az egyik legsúlyosabb gondja a gazdasági válság mellett vagy azon túl, esetleg még azt megelőzően is az az iszonyatos kettészakadása a társadalmunknak, az elszegényedett falvak, meg a városokban is vannak ilyen negyedek és az esélytelensége azoknak a gyerekeknek, akik között nagyon sok már problémával küszködik, hátrányos helyzetűek, köztük nagyon sok cigány gyerek is. Na most ezt a problémát orvosolni csak úgy lehetne, hogy ha kisebb létszámú csoportokat tudnának szervezni ezekben az iskolákban. Ebben a pszichológus és a pedagógus társadalom egyetért. A tavalyi ..

Műsorvezető: Ehhez több pedagógus kell majd. Hoffmann Rózsa: Ehhez több pedagógus és sokkal több pénz. Ugye gazdaságosabb idézőjelben, hosszú távon viszont kudarcra ítélt vállalkozás 30 fős osztályokat tanítani. Míg a 10-20 fős osztályokban több idő, fegyelem, szeretet, törődés fordulhat a gyerekekre. Ezt kellene meghozni.

Műsorvezető: Mekkora lehetősége van önnek ezt, ha többet nem is, bár akár ahogy mondta, akármennyi pénzt is elbírna az oktatás, ezt a 40-50 milliárd forintot vissza tudja ön pótolni, hogy ha ennyi valóban hiányzik az oktatásból és ha igen ..

Hoffmann Rózsa: Sajnos én nem. Én szeretném, én mindent megteszek annak érdekében, hogy minél több pénzhez jusson az oktatás, de addig, amíg az országnak a gazdasági teljesítő képessége nem javul, a költségvetési mutatóink nem javulnak, addig biztos, hogy ez a vágyálmunk sorába tartozik. Valamivel talán lehet majd növelni és meg kell keresnünk azokat a területeket ..

Műsorvezető: Mikortól? Hoffmann Rózsa: Amikor majd azt látjuk, hogy több munkahely lesz, több az adózó állampolgár, nagyobb a munkafegyelem, többen tudnak munkából megélni, akkor az .. Műsorvezető: Ez nem biztos, hogy 2011.

Hoffmann Rózsa: Hát talán már jövőre azért ennek az első lépései látszódni fognak. Valamint vannak azért még, hát talán olyan lehetőségek, hogy átcsoportosítással, megnézni, hogy mi az, ami elhagyható, mi az, amit erősíteni kell, mi az, ami ideiglenesen esetleg felfüggesztendő és hát itt vannak még azok az európai uniós pályázati lehetőségek, amelyeknek talán a célját, a feladatát körültekintőbben és az oktatás valós céljainak szolgálatába kell állítani.

Műsorvezető: Mi a helyzet a kampányban oly sokszor emlegetett és bírált ön által tett kijelentéssel, miszerint meg kell azt is vizsgálni, hogy melyik pedagógus alkalmas, melyik pedagógus nem alkalmas? Most külső szakértők vagy nem külső szakértők, ha igen, akkor kik lesznek azok? Szóval lesz valamiféle ilyen tanfelügyelői rendszer az oktatásban, mit tervez?

Hoffmann Rózsa: Igen, egy külső szakmai ellenőrzési rendszer kiépítését tervezzük. Ennek a modelljét kidolgoztuk, kicsit át kell alakítani, hogy ez bevezethető legyen.

Műsorvezető: Honnan jönnek a külső szakértők?

Hoffmann Rózsa: A külső szakértők maguk a pedagógusok, akik a szakértői listán szerepelnek, akiket erre a munkára képeznek és akiket állandóan tovább képeznek, ugyanis a szakértő kulcsszereplője mindenféle ellenőrzésnek. Műsorvezető: És hol képzik őket? Hoffmann Rózsa: Hát nyilvánvalóan szervezett formában, egyetemi és pedagógiai intézeti bázison.

Műsorvezető: De tehát már van ez a képzés vagy ez majd a jövőben lesz?

Hoffmann Rózsa: Nézze, a katolikus közoktatás rendszerében 2000-ben kidolgoztuk a modellt, kiképeztünk több száz szakértőt és a modell azóta is működik, mégpedig nagyon jól. Publikáltuk, a Tudományos Akadémián rendezett nevelés tudományi konferencián bemutattuk, nagyon nagy tetszést aratott.

Műsorvezető: Tehát akkor megvannak a szakértőik?

Hoffmann Rózsa: Igen, az oktatás irányításnak, nem, ez kevés szakértő. Na most ezt a modellt egy kicsit azért egyszerűsíteni kell, mert a katolikus közoktatás egy mintegy 300 elemet tartalmazó intézményhálózattal rendelkezik. Az azért egy más nagyságrend, mint a közoktatás egésze, ahol hát 6-7000 intézményre kell gondolni, mert hát óvodák, iskolák, kollégiumok is benne vannak. Ilyen nagyságrendben egy egyszerűbb modellre van szükség, de ez egy korszerű, az iskola autonómiáját figyelembe vevő rendszer.

Műsorvezető: Mikortól?

Hoffmann Rózsa: A felkészülésre valószínűleg kell egy év, de talán ennek a tanévnek a végén úgy, ahogy ezt annak idején csináltuk, modell jelleggel, kísérleti jelleggel ki lehet próbálni, meg lehet nézni, hogy hogy fogadja a szakma, el lehet végezni a szükséges korrekciókat, javításokat, mert csak akkor van értelme, ha a szakma belátja, hogy ez segít. Most a katolikus közoktatásban ez történt, nagyon pozitív vélemények voltak róla, segíti a munkájukat. Ennek mintájára gondoljuk majd bevezetni. Nem szakfelügyelet lesz tehát, hanem egy külső szakmai ellenőrzés.

Műsorvezető: Köszönöm szépen, hogy itt volt és elmondta mindezt.

Hoffmann Rózsa: Köszönöm szépen én is.