A tehetséggondozás a témája annak a háromnapos konferenciának, amelyet 20 ország részvételével rendeztek meg április 7-9. között az Európai Unió Magyar Elnöksége alkalmából. A tanácskozásnak a Budapesti Történeti Múzeum adott otthont. Összefoglaló Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárnak a konferencián megtartott nyitó előadásából.
Hoffmann Rózsa beszédét olyan történelmi személyek felelevenítésével kezdte, akik különleges képességükkel, munkásságukkal váltak ismerté: Szókratész, Pythagorasz, Botticelli, Michelangelo, Kopernikusz, Bach, Newton, Stevenson, Napóleon, Liszt, Picasso, Puskás Öcsi, Bartók, Szent-Györgyi Albert mind, mind maradandót alkottak, meghatározták a világ, Európa, Magyarország sorsát. Nem percemberkék voltak, hanem igazi nagyságok.
A mi feladatunk többek között, hogy a megfelelő metodikát, módszertant kidolgozzuk, annak érdekében, hogy ilyen nagyságok nőjenek fel. A munkát már az iskolában el kell kezdeni, s mivel minden emberben ott szunnyad valamilyen tehetség, a pedagógia legszentebb feladata, hogy ezt megtalálja. A kiemelkedő adottságokkal rendelkező fiatalokat személyre szabott speciális képzésben, egyéni bánásmódban kell részesíteni. A tömegoktatásban azonban ez nem könnyen valósítható meg: Botticellit és Puskás Öcsit például bizonyára nem lehetett volna ugyanolyan módszerrel tanítani, eltérő adottságaikat kibontakoztatni.
Hármas feladatot kell ellátnia tehát a tehetséggondozásnak: a pedagógusoknak nyitott szemmel kell járni ahhoz, hogy felismerjék a különleges adottságokat a gyermekekben, ha kell órán, kiránduláson vagy sportfoglalkozás alatt. A felfedezett tehetségeket speciális módszerekkel kell fejleszteni, s erre már a pedagógiai programok tervezésénél is gondolni kell. Ám mindez nem elég: segíteni is kell a tehetségek kibontakozását, s a tanár kellő alázattal, büszkén viselje, ha a tanítványa „túltesz mesterén”.
A magyar történelemben hagyománya van a tehetséggondozásnak. Bethlen Gábor már a XVII. században tehetséggondozó kollégiumot hozott létre Gyulafehérvárott, tudósok sora került ki az Eötvös Collégiumból, a múlt század harmincas éveiben pedig Hódmezővásárhelyen hoztak létre Tanyasi Kollégiumot, ahol a tanyavilág szegény sorsú és jó képességű gyermekei tanulhattak. De a hazai tehetséggondozás kiváló példája, hogy visszahívták külföldről Szent-Györgyi Albertet, aki szegedi kutatóként fedezte fel a C-vitamint, és kapott e felfedezéséért Nobel-díjat.
Fontos lépés, hogy a Parlament 2008-ban 20 esztendőre szóló stratégiát fogadott el, amely kijelöli a tehetséggondozás programjait, s meghatározta az ehhez szükséges pénzeszközöket. Ez az egyik feltétele annak, hogy a kis településen élő és jómódú, nagyvárosi gyermeknek egyaránt biztosítva legyenek a képességeik kibontakoztatásához elengedhetetlen feltételek. Rendkívül sok nehézséggel kell azonban megküzdeni a pedagógusoknak e munkában. Hiszen vannak olyan tanulók, akik félszegek, visszahúzódóbbak, ezért rájuk jobban kell figyelni, hogy felfedezzék a bennük rejlő értékeket. Másrészt a tehetség egyedi, sajátos adottság, s a társadalom nem mindig öleli keblére az átlagosnál jobb képességű embereket.
A középszer, az irigység, nehezen tűri a tehetséget, inkább elnyomja azt. Ennek a konfliktusnak állít szívbe markoló emléket az ugyancsak kiemelkedő tehetségű Milos Forman az Amadeus c. filmjében, ahol – jóllehet szerzői túlzásoktól és átértelmezésektől nem mentesen - bemutatja, hogyan okozhatja a középszer a kiemelkedő tehetség pusztulását. Az igazi pedagógusnak ezzel szemben éppen az jelenti a pályája csúcsát, amikor megtapasztalhatja, hogy tanítványa szellemi értelemben túltett rajta.
Máté evangéliumából jól ismerjük a talentumokról szóló példabeszédet. Természetesen nem a pénz, hanem a kapott adottságok megsokszorozásáról szól a történet. Arról, hogy kötelességünk a talentumainkkal úgy bánni, hogy azok gazdagíthassák közös kincseinket. Ezért jár csak jutalom, míg az adottságokat, a tehetséget elfecsérlők sorsa a megvetés. A pedagógusok dolga, hogy – óvodától a felsőoktatásig - minden gyermeket hozzásegítsenek a talentumaik gyarapításához. Az ugyancsak kiemelkedő tehetségű Németh László szavait segítségül hívva, hogy gyémántcsiszolók legyenek.
(Oktatásért Felelős Államtitkárság, kormany.hu)