November 4-én 14:15 órakor a Farkasréti temetőben kísérik utolsó útjára az október 11-én elhunyt Mészöly Dezső Kossuth-díjas írót, költőt, műfordító, akit a Nemzeti Erőforrás Minisztérium saját halottjának tekint.

1918. augusztus 27-én született Budapesten. Érettségi után 1940-ig a budapesti Református Teológiai Akadémián tanult. 1942-ben a Kolozsvári Egyetemen szerzett bölcsészdoktori címet François Villon művészetéből. 1940 és 1943 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakára is járt - egyik felmenője Mészöly Géza ismert tájképfestő volt - valamint Párizsban is folytatott irodalmi és színházi tanulmányokat.

1946-ban a Nemzeti Színház dramaturgjaként kezdett el dolgozni, 1948-ban a Madách Színházhoz került, ahol szintén dramaturgként dolgozott, és tanított a Színművészeti Főiskola dramaturg szakán is. 1958-ban távozott a Madách Színháztól, 1963-ig szabadúszóként tevékenykedett. Ekkor a Magyar Televízió munkatársa lett, ahol 1978-as nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 1992-ben az előbb a Magyar Televízióban, később a Duna TV-n a kezdeményezésére létrejött és havonta megjelenő Lyukasóra című irodalmi műsor szerkesztő-műsorvezetője volt.

Műfordítói munkásságának gerincét Villon műveinek tolmácsolása és a róla készült tanulmányok sora adta. Lefordította szinte a teljes életművet, mindent, amit Villonnak tulajdonítottak és azt is, amit írtak róla. De az ő fordításában játsszák ma Magyarországon a legtöbb Shakespeare darabot, és átültette magyarra Moliére, Agatha Christie, Heine műveit, sőt egy névtelen flamand szerző mirákulumát is.

Versei Önarckép retus nélkül (1975) és Villon árnyékában (1983) címmel jelentek meg, forgatókönyveit a Lyukasóráim című könyvében adta közre 1993-ban. 1987 óta a Magyar Shakespeare Bizottság, 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 1953-ban József Attila-díjat, 1999-ben Kossuth-díjat kapott, 1998-ban az Alternatív Kossuth-díjat is neki ítélték, 2008-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

(Kultúráért Felelős Államtitkárság)