Hammerstein Judit, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős helyettes államtitkárának beszéde, amely a Nem múlt el nyomtalanul… című honfoglalás kori leletekből álló kiállítás megnyitóján hangzott el 2011. október 17-én a Szentendrei Képtárban.
Tisztelt Igazgató Úr!
Kedves Vendégek!
Örömmel mondtam igent a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága vezetőjének, dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton igazgató úrnak, amikor felkért a mai kiállítás megnyitására. Egyrészt azért, mert a kiállításmegnyitó nemcsak szakmai rendezvény, hanem ünnep is, ahol az összegyűlt szakemberek méltó formában és körülmények között mutatják be közös munkájuk eredményeit egy szélesebb körnek, kollégáknak, barátoknak, érdeklődőknek, helybelieknek és távolabbról érkezőknek. Másrészt a kiállítás jellege is megfogott. Évek tapasztalata mutatja, hogy a széles közönséget jobban érdeklik a képzőművészeti tárlatok. Látogatottságuk lényegesen nagyobb, mint a régészetieké, legyen anyaguk bármennyire értékes is. Emiatt a mai, a gazdasági szempontokat hangsúlyosan figyelembe vevő időkben a múzeumok vezetői még különleges anyag birtokában sem vállalkoznak ilyenek megrendezésére. Az elmúlt hat-nyolc év számos, nagy sikerű képzőművészeti kiállítását sorolhatnánk fel, de önálló régészetire nem emlékszünk. Szentendre ebből a szempontból kivétel. És kivétel abból a szempontból is, hogy a mától látható anyag nem a nagy építkezéseket megelőző kötelező régészeti feltárás eredménye, amelynek költségeit a beruházó cég fizeti. Jelen esetben egy nagyméretű szakmai-önkormányzati-intézményi és civil összefogás eredményének vagyunk tanúi, amelyre nagyon ritkán van példa. Miről van itt szó? A leleteket civilek találták meg, akik nem önös érdeküket nézték, hanem bejelentették az illetékes múzeumoknak és az önkormányzatoknak. Dabas és Bugyi polgármesterei, több helyi vállalkozó, a szegedi, kisebb létszámban a budapesti egyetem bölcsészkarának régész szakos hallgatói is önként vettek részt a leletmentő és a feltáró munkákban a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága régészeinek a vezetésével. A nem tervezett értékmentést a kulturális kormányzat részéről a Nemzeti Kulturális Alap 500 ezer Ft-tal támogatta. Ez a polgári, civil összefogás - amelynek alapja a lokálpatriotizmus, a hazaszeretet, a Magyarország értékei iránt tanúsított felelősség és múltunk tisztelete - nagyon szép eredményt hozott. Aki nem tiszteli a múltat, nem őrzi hagyományait, tárgyi emlékeit, annak – tudjuk – jövője sincs. Ez a nemzetekre is vonatkozik. Az ilyen önzetlen és okos összefogás nemcsak a muzeológiát, szélesebben véve a tudományt, hanem végeredményben országunkat és bennünket, mindannyiunkat gazdagít.
Ha Önök körbenéznek a kiállítótérben, csodás dolgokat találnak. Egyrészt a Pest megye területén korábban feltárt, a honfoglalástól az államalapítás korágig terjedő időszak, mintegy száz év tárgyait, illetve a 2010 őszén Dabas és Bugyi mellett feltárt új leleteket. Ezek között vannak elhunyt eleink ékszerei, használati tárgyai, fegyverei, a fegyverzet tartozékai (tegez, kengyel) és lószerszámtöredékek is. Olyan tárgyak, amelyek körülvették őseinket, akik a mindennapok során használták őket, amelyeket egy valamikori honfoglaló és családtagjai vettek kézbe.
A tavaly ősszel feltárt három sír közül kiemelkedik a leggazdagabbikban talált aranyozott tarsolylemez, amely nemcsak szépsége, igényes megformálása miatt tarthat igényt figyelmünkre, hanem azért is, mert konkrét sírból, dokumentált ásatásból került elő, amilyenre a hazai régészet történetében nem sok példát találunk. A tárgyak - bár holtaknak tűnnek - az őket „faggató” régészek kezében újra élednek, mesélni tudnak, pontos információkat közvetítenek, és kiegészítik, illetve árnyalják eddigi ismereteinket a honfoglaló magyarokról. A kiállításba szervesen illeszkedik a feltárást bemutató dokumentumfilm és a fotódokumentációs anyag.
A Dabas és Bugyi mellett feltárt ásatásokon azonban nemcsak honfoglalás kori leletek, hanem jóval korábbiak, az őskorból és a korai bronzkorból származók is voltak. Az egyetemes és a magyar történelem tanulmányozásánál ezekből, a „nyomtalanul el nem múlt” idők tárgyi anyagából kell kiindulnunk, és a realitás talaján maradó kutatásokat kell ösztönöznünk, támogatnunk, és vissza kell utasítanunk a sarlatán, tudománytalan őstörténet-kutatást, amelynek – sajnos – nagyobb és hangosabb a sajtója, mint a nagy tudományos felkészültséggel rendelkező történészek és régészek tudományos munkája alapján létrehozott tanulmányköteteknek és kiállításoknak.
Befejezésül köszönetemet szeretném kifejezni a kiállítás kurátorainak, Füredi Ágnes és Rácz Tibor Ákos régészeknek és mindazoknak, akik a ma megnyíló kiállítás létrehozásában közreműködtek; szakmai tudásukkal és önzetlen áldozatvállalásukkal hozzájárultak megvalósításához. Szeretnénk remélni, hogy ennek a szakmai és civil összefogásnak a jövőben egyre több követője és egyre nagyobb sajtóvisszhangja lesz.
Köszönöm figyelmüket!
(Kultúráért Felelős Államtitkárság)
