Az életének 80. évében, 2013. december 20-án elhunyt Maár Gyulát az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező zártkörű búcsúztatása 2014. január 10-én lesz Budapesten.

Maár Gyula 1934. augusztus 2-án született Budapesten. Irodalomból és történelemből szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd rövid ideig tanított.

A művészet iránti vonzalma a kibontakozó filmes klubmozgalomba vitte, amelynek hamarosan egyik közismert alakja és előadója lett. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban végzett rendezőként, s a Mafilmhez szerződött.

Első, nagyobb visszhangot kiváltó filmje a 1971-ben forgatott Prés. Három évvel később Végül című játékfilmje megkapta a mannheimi fesztivál fődíját, a következő évben pedig a touloni fesztivál legjobb rendezés díját. A hetvenes évek elejétől kezdett dolgozni Koltai Lajossal, aki számos filmjének volt operatőre. Maár 1976-ban rendezte a Déryné, hol van? című filmjét, melynek főszerepéért felesége, Törőcsik Mari a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját. 1983-ban Déry Tibor írása alapján forgatta a nemzetközi sikert arató Felhőjátékot, amelyben a főszerepet a hazájában akkor politikai okokból mellőzött Jirí Menzelre osztotta. 1986-ban készült az 50-es évek világát felidéző, Malom a pokolban című játékfilmje.

1992-ben a rendszerváltás társadalmi szatíráját adó Hoppá a 43. berlini filmfesztiválon képviselte Magyarországot. Az 1993-as Balkán Balkán a román Panait Istrati regényei nyomán készült, a hét évvel később forgatott Ennyiből ennyi pedig Csíki László novellája nyomán egy erdélyi magyar faluról ad látleletet közvetlenül a romániai forradalom után. 2006-ban egy papi rendház zárt, ám gondolatilag sokszínű világát mutatta be Töredék című filmjében, az egyik papot játszó Zsótér Sándor a 38. Magyar Filmszemlén megkapta a legjobb férfi alakításért járó díjat.

Maár Gyula rendszeresen dolgozott a Magyar Televíziónak: ő forgatta többek között A lőcsei fehér asszony, a Viszontlátásra, drága, a Bűn és bűnhődés, A Montmartre-i ibolya, az Én és a kisöcsém című tévéfilmeket.

Készített portréfilmet Pilinszky Jánosról, Polgár Lászlóról, Törőcsik Mariról, többször rendezett színházban, s egy alkalommal az Operaházban is. Valamennyi alkotásának erőssége a hiteles lélektani ábrázolás és az erős dramaturgia, forgatókönyveit is többnyire maga írta.

1984-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 2009-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el művészi munkáját. Életútja elismeréseként 2010-ben megkapta a Kossuth-díjat is.

(Kultúráért Felelős Államtitkárság)