Huszonötmilliós közösséget alkot a finnugor népek családja - hangsúlyozta Pusztay János nyelvész, a Nyugat-Magyarországi Egyetem professzora, aki a Siófokon zajló Finnugor Népek VI. Világkongresszusa alkalmából nyilatkozott csütörtökön az MTI-nek.
A legnépesebb a 13-14 milliós magyarság, a finnek lélekszáma 5 millió és "erős" 1 millió az észteké. A lettországi líveket, akik nyelvileg szinte "kihaltak" és a részben Skandináviában élő lappokat kivéve a többi finnugor nép Oroszországban él. Utóbbiak közül a legnagyobbak köztársasági státust kaptak Oroszországon belül. Ilyenek a mordvinok 700-800 ezer körüli lélekszámukkal, a marik (500-600 ezer fő), a 250-300 ezres komi népesség és az udmurtok, akik csaknem 600 ezren vannak.
"Ezek Oroszország európai részén élnek, az összes többi pedig Nyugat-Szibériában. A hozzánk nyelvileg legközelebb álló hantik 30 ezren, a manysik 7-8 ezren vannak" - mondta el Pusztay János, aki beszélt a szamojéd népekről is, amelyek között vannak néhány ezres és pár száz lélekszámos közösségek is.
Mint a nyelvész rámutatott, az oroszországi finnugor népekkel kapcsolatban a legnagyobb probléma a rossz demográfiai mutatókban rejlik. "Két népszámlálás között, vagyis tíz év alatt van, ahol a népesség csökkenése eléri a 10-15 százalékot" - érzékeltette a gondokat.
A másik probléma, hogy ezek a népek különböző arányban ragaszkodnak ősi nyelvűkhöz. Akadnak közöttük olyanok, ahol az anyanyelvet vállalók aránya mindössze 30 százalékos.
További probléma, hogy általában az idősebb nemzedékek "viszik" a nyelvet és a kultúrát. Minél fiatalabb, iskolázottabb és minél inkább kötődik a városhoz valaki, annál kevésbé törődik az anyanyelvvel.
"Ezek a tényezők is nagyon erősen befolyásolják a finnugor nyelvek jövőjét. El kellene érni, hogy ezeket a nyelveket visszavigyék az iskolába, hiszen hetente csupán 1-2 órát szentelnek oktatásuknak. Amennyiben vissza lehetnek hozni az anyanyelvet az iskolába, ez - a nemzetközi tapasztalatok alapján - presztízsének az emelését jelentené" - sorolta Pusztay János, aki kitért a vegyes házasságokra is. Ezen családoknak csupán 1 százalékában használják egyaránt a kisebbségi és a többségi nyelvet, általában házasságkötés után automatikusan áttérnek az oroszra.
A kisebbségi vezetők jelentős része sem beszéli az anyanyelvet, de ha mégis, családjában már nem adja tovább.
"Erősödik az etnikai nihilizmus és átállnak egy olyan hamis tudatra, amikor az ünnepeken, fesztiválokon magukra öltött nemzeti viselettel, dallal, tánccal fejezik ki a nemzeti hovatartozást, miközben a nyelvet nem tartják már fontosnak. A népesség csökkenése mellett ez a nagyon erőteljes öntudatvesztés fogja megásni a finnugor népek sírját" - vélekedett a tudós.
Pusztay János kitért arra is, hogy az oroszországi finnugor népek szakembereivel közösen, uniós támogatással valósítottak meg az elmúlt másfél évben egy olyan projektet, amely öt nagy oroszországi finnugor nyelv számára kidolgozta az összes iskolai tantárgy szakszókincsét.
"Ötven kiadvány született, amelyek alapján anyanyelven meg lehet írni a tankönyveket. A tanárok átképzésével elérhető, hogy amit eddig oroszul tanítottak, a jövőben anyanyelven adják majd elő, ahogy ez az 1960-as évekig volt. Ha sikerül, van esély arra, hogy legalább fél tucat nyelv megmaradjon a legnagyobb közösségekben" - összegezte a tennivalókat Pusztay János nyelvész professzor.
(MTI)
