A magyar kultúra napja alkalmából 2012. január 20-án René Louis Roudaut, Franciaország magyarországi nagykövete ünnepélyesen átadta Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkárnak a követségen fellelt, Deák Ferenc által írt magánleveleket és egyéb emlékeket. Az ünnepélyes alkalomra a Magyar Országos Levéltárban került sor, ahol a jelentős eszmei értékkel bíró iratokat el is helyezik az utókor számára.

Az eddig elveszettnek hitt dokumentumok között 8 darab – Nedeczky Idához írt – Deák-levél, Deák Ferenc egy költeménye, valamint külön kis borítékban egy hajtincse található. A levelek Kehidán, Pesten és Pusztaszentlászlón, 1853−1862 között keletkeztek, a hajtincs valószínűleg az 1850-es évekből származik. Ilyen Deák-hagyaték valószínűleg sehol máshol nem maradt fenn.

Nedeczky Ida Deák Ferenc unokahúga és keresztlánya volt. Ő és négy testvére, valamint édesapjuk, Nedeczky Károly közel állt Deákhoz. Az apa 41 éves korában bekövetkezett halála után Deák a félárván maradt gyermekek pártfogója, atyai segítője lett. Ida rendszeresen váltott vele levelet, kért és kapott tőle tanácsot leánykorában, majd később, Szabadhegyi Sándorhoz való férjhezmenetele után is. A most előkerült levelek zömmel ismertek voltak: egy G. V. monogramú személy közölte azokat a Pesti Napló hasábjain 1888-ban. A levelek valószínűleg a Nedeczky–Szabadhegyi család birtokában voltak, így a tartalmukat közlő személy családtag vagy közeli ismerős lehetett.

A levelek későbbi sorsáról csak annyi tudható, hogy Nedeczky Ida menye, a francia származású Szabadhegyi Imréné az 1950-es években adta be a nagykövetségre – talán azért, mert utóda nem volt.

A most előkerült emlékek a Magyar Országos Levéltárban a Deák Ferenccel és a Deákkal rokon családok iratainak gyűjteményében kapnak helyet.

(Kultúráért Felelős Államtitkárság)